Az alábbiakban az Alapvető Jogok Központja által kedvesen rendelkezésünkre bocsátott sajtóközlemény angol fordítása olvasható.
A Brüsszelből kiinduló eszkaláció új és gyorsuló szakaszba lépett. Ez már nem egyszerűen az ukrajnai háború „támogatásáról” szól. Egy olyan európai politikai és gazdasági irányvonal megszilárdulását tükrözi, amely a közvéleményt, az intézményeket és a költségvetéseket tartósan a háború logikájához igazítja, fokozatosan közelebb hozva a kontinenst a közvetlen részvételhez. Az eszkaláció már nem ad hoc döntések eredménye; önerősítő rendszerré fejlődött.
E folyamat pályája gyengíti Európa békeképességét, szűkíti a szuverén döntéshozatalt, elősegíti az Európai Unión belüli föderalizációs váltást, és növeli a tagállami társadalmakra nehezedő hosszú távú pénzügyi terheket.
Ezek a fejlemények közvetlenül érintik Magyarország biztonságát és geopolitikai lehetőségeit. Brüsszel ugyanakkor egyre nyíltabban avatkozik be a magyar belpolitikába, a Tisza-párti Magyar Pétert támogatva. A formálódó háborús beállítottságú szövetség nem keres olyan miniszterelnököt Budapesten, aki következetesen védi Magyarország nemzeti érdekeit. Ehelyett olyan vezetést részesít előnyben, amely megfelel az előírásoknak, és nem hajlandó megkérdőjelezni az uralkodó politikákat. E tekintetben a Tisza vezetője igazodni látszik ezekhez a célokhoz.
Öt kulcsfontosságú tényező gyorsítja az eszkalációt Brüsszelben:
- Hibás geopolitikai feltevés.
A háborús koalíció abból a feltételezésből indul ki, hogy Oroszország döntően legyőzhető az ukrán hadszíntéren, és egy ilyen vereség végül rendszerváltást indítana el Moszkvában. - Rögzült háborús retorika.
Az évekig tartó, egyre kompromisszummentesebb retorika a hazugságok végzetes spiráljává változott, olyan érzelmi és ideológiai elkötelezettségeket táplálva, amelyek a Kijevhez való feltétel nélküli igazodáshoz vezettek. - Politikai önfenntartás.
A brüsszeli és kijevi vezetés egy része számára a háború folytatása összefonódott a politikai túléléssel. Az orosz teljes összeomlástól elmaradó békemegállapodás elkerülhetetlenül kérdéseket vet fel az EU és a nyugati elit pénzügyi és erkölcsi elszámoltathatóságával kapcsolatban – ideértve az Ukrajnának háborús segélyként küldött több százmilliárd eurót is –, és Zelenszkij ukrán elnök választási vereségét is okozhatja. - Napirend eltolása.
A folyamatos eszkaláció átformálja Európa politikai prioritásait, eltereli a figyelmet a tömeges migráció társadalmi következményeiről, a nemek közötti egyenlőség politikájával kapcsolatos vitákról és a szankciókkal járó gazdasági feszültségről. - A háborús gazdaság kialakulása.
Konszolidált katonai-politikai-ipari struktúra alakult ki, amely jelentős profitot termel az elhúzódó konfliktusokból. Ennek a logikának az elemei egyre inkább tükröződnek az EU költségvetési tervezésében, ami potenciális jelentős adóemeléseket tehet szükségessé az európai országokban.
Magyar szempontból az eszkaláció tényezői három területen mutatkoznak meg különösen:
- Kommunikációs hadviselés.
A nyugat-európai vezetők fokozatosan felkészítik a közvéleményt a további eszkalációra, miközben marginalizálják a békepárti pozíciókat. A deeszkalációt szorgalmazó országok – köztük Magyarország – egyre növekvő politikai nyomással szembesülnek. - Az „Európa fizet, Amerika teljesít” modell intézményesítése.
Olyan beszerzési keret van kialakulóban, amelyben az európai államok finanszírozzák a kulcsfontosságú amerikai katonai képességek Ukrajnának való átadását. Ez a megállapodás megerősíti Európa strukturális függőségét a külső termeléstől és logisztikától, miközben korlátozza stratégiai és fiskális autonómiáját. - Hosszú távú pénzügyi kötelezettségvállalások.
Ukrajna támogatása egyre több évre szóló strukturális költségvetési keretekbe ágyazódik be. Ezeket a kötelezettségeket egyre inkább beépítik az EU hosszú távú pénzügyi terveibe, és valószínűleg tartós nyomást gyakorolnak a tagállamok költségvetésére megszorító intézkedések, új bevételi mechanizmusok vagy magasabb hozzájárulások révén. Ez egy „gazdasági sakkmatt”.
A tágabb minta nyilvánvaló: Európa egyre inkább a konfliktusok fenntartására, semmint a békére való felkészülésre orientálódik. Magyarország álláspontja továbbra is következetes: a deeszkaláció, a szuverén döntéshozatal megőrzése, a honvédelmi képességek megerősítése a magyar érdekek, nem pedig a külső politikai elvárások alapján.
The post Öt pontban: Hogyan lett automatizálva a brüsszeli hadigép appeared first on Magyar Konzervatív.
