Kiről is pontosan? – kérdezheti az olvasó. És valóban, első pillantásra még a történészek is haboznak felidézni, ki volt Rátz Kálmán, Bartha Ákos történész új könyvének témája,1 a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) gondozásában jelent meg. Rátz mégis jelen volt a 20. századi magyar történelem több jelentős politikai és kulturális mozzanatában, még akkor is, ha soha nem volt központi figura – csupán figura. De kifejezetten érdekes.
Élénk példa erre Radnóti Miklós mártírhalált halt zsidó költő 1942. május 3-i naplóbejegyzése a híres József Attila temetéséről, ahol megjegyezte, hogy Rátz az elhunyt sakktársa, és ott volt József temetésén „nyilasaival”.
Tény, hogy ha vannak rejtélyes alakok a 20. századi magyar történelemben, Rátz Kálmán minden bizonnyal köztük van. A komáromi születésű honvédtiszt az első világháború idején orosz hadifogságot sújtott, ahonnan sikeresen megszökött. 1919 februárjában Budapesten letartóztatták, mint ellenforradalmárt, és csak a rövid életű kommunista diktatúra végén engedték szabadon. Utána egy félkatonai különítmény parancsnoka lett, a harmincas évek elején pedig ő volt az, aki ihlette József Attila „Nemzeti Szocializmus” című hírhedt kéziratát, amelyet később a legtöbb magyar irodalomkutató puszta „tévútként” kezelt.
Rátz később Gömbös Gyula, a „rasszista mozgalomból” kikerült miniszterelnök bennfentesévé vált.fajvédők), ugyanakkor Madzsar József asztaltársaságának – az illegális kommunista pártot de facto vezető ember körüli csoportnak – tagjai közé sorolják. Átjárta a kormánypártot, később a nyilasok között is feltűnt, végül megalapította saját nemzetiszocialista pártját, amely a szélsőjobbról indulva néhány éven belül Magyarország legkiválóbb baloldali legális politikai formációjává vált.
Pártja különcségében eljutott odáig, hogy kapcsolatot létesítsen a cionista mozgalommal is. Kérdéses, hogy Rátz mennyire őszintén revideálta korábbi, heves antiszemitizmusát, de tény, hogy 1944 februárjában újságja Egy Holnapa szélsőjobboldaliakat „őrülteknek” nevezték. „Ő volt az első, aki a szélsőbaloldali munkásosztály és a dolgozó zsidók, a munkaszolgálatosok mellett foglalt állást” – vallotta róla egy zsidó szemtanú a háború után. „A cionista eszme valóban szép és érthető” – jelentette ki egykor a parlamentben Rátz nemzetiszocialista képviselő – ez talán meglepő, de hagyományba illően, hiszen előtte az ismert antiszemiták Istóczy Győző, Prohászka Ottokár, sőt Szabó Dezső is hasonló nézeteket hangoztattak. Logikájuk primitív volt: a cionisták el akarták hagyni Európát Palesztinába, míg az antiszemiták a zsidókat is ki akarták vinni. Okai egy pillanatra összecsengettek.
„A logikájuk primitív volt: a cionisták el akarták hagyni Európát Palesztinába, míg az antiszemiták a zsidókat is ki akarták vinni”
Rátz életrajzának egyik legfontosabb és vitatott kérdése az, hogy a német megszállás után hogyan tudott kijutni a mauthauseni koncentrációs táborból – miután a Gestapo elvitte Budapest Szemere utca 9. szám alatti lakásából. A közhiedelemmel ellentétben ki lehetett engedni a táborokból – igaz, elsősorban nem zsidó foglyok számára. Ehhez egy rabnak hivatalos kérvényt kellett benyújtania, amelyben kijelentette, hogy meggyőződött a nemzetiszocializmus „igazságáról”, és a társadalom hasznos tagjává kíván válni. Természetesen az is sokat segített, ha a fogoly német volt, ha a családjának politikai kapcsolatai voltak, vagy pénzt fizettek. Ismeretes például, hogy a német származású magyar politikust, Gratz Gusztávot is kiengedték egy táborból.
Hogyan került ki Rátz? Mindenkinek elmondta, hogy rossz egészségi állapota miatt engedték el. Az Auschwitzi Múzeum weboldalán azonban két dolog nagyon világos: a rossz egészségi állapot nem volt ok a szabadulásra; valójában beteg foglyok voltak szándékosan nem engedték el, nehogy rossz benyomást keltsenek a táborokról. A rossz egészségi állapot a szabadon bocsátás ellen érvelt – állítja az oldal. Azt is világossá teszi, hogy a Gestapo nem engedte el ügynökeit: „Az időnként kifejtett véleményekkel ellentétben az informátorokat soha nem engedték szabadon – a feljelentések benyújtásának jutalmaként. Bár a Politikai Osztálynak voltak „kémei” a táborban, nem ismert, hogy szabadon engedték volna őket; az ilyen személy csak bizonyos kiváltságokat élvezhet, jó munkacsoportba osztható be, vagy német funkcionáriusok blokkjában aludhat. A tábori Gestapo tisztek ebben a tekintetben pragmatikusan jártak el, mivel az ilyen embereket hasznos, bevált ügynökként akarták a táborban tartani.
Mondhatni senki nem vádolta Rátzot konkrétan azzal elítélve bárki a táborban. De még élettársa is elismerte, hogy „ő maga biztosította kedvese szabadulását egy Gestapo tiszt feleségével való kapcsolata révén, akinek „szívességet tett”.
Nem tűnik valószínűnek, hogy Rátzot a táboron belül akarták volna bevetni; ha valami, politikai kapcsolatai valószínűleg sokkal hasznosabbak voltak, hiszen nemcsak az illegális kommunista mozgalmat ismerte, hanem a Horthy Miklós kormányzó körüli körökben is bíztak benne. Saját elmondása szerint egy budapesti „börtönkórházban” kötött ki, és onnan „szökött meg”, de nem bujkált, hiszen a Lakatos-kormány 1944. augusztus végi kinevezése után ő, Kovách Gyula és mások a lakásán tárgyaltak jövőjükről. Az ismert ellenállási és államtitkár, Mester Miklós javasolta Rátzot az első hivatalos moszkvai magyar delegáció tagjának, amely a fegyverszünet megtárgyalására hivatott.
„Csak olyan figurának tekinthető, aki ügynökként ébreszti a gyanút Magyarország háborúból való kilépési kísérletének történetében”
Rátz állítólag visszautasította, de ennek ellenére részt vehetett egy kis, titkos találkozón szeptember 19-én, ahol a fegyverszünet előkészületei folytak. Horthy személyesen egyeztetett vele a delegáció részleteiről, Rátz végül mégis lemondta az egészet: egy ponton azt mondta, hogy feljelentették, míg mások úgy vélték, műtét miatt vonult vissza. Ez egy teljesen ellentmondásos történet, és egyelőre semmi határozottat nem lehet mondani – lehet, hogy német ügynök volt, talán nem. Nem tűnik valószínűnek, hogy valóban rossz egészségi állapota miatt szabadult volna ki Mauthausenből, de bizonyítékok hiányában csak olyan figurának tekinthető, aki ügynökként ébreszti a gyanút Magyarország háborús kilépési kísérletének történetében.
Összességében Bartha kötete jó portrét nyújt a nyugdíjasokról huszár az intrikák iránti hajlamáról ismert őrnagy, aki a második világháború tetőpontján a legmerészebb háborúellenes beszédet tartotta a magyar Országgyűlésben, és akiről később azt suttogták, hogy „a Horthy-rendszer legképzettebb és legveszélyesebb különleges ügynökeként” tevékenykedett.
- Bartha Ákos, Egy magyar nemzeti szocialista. Rátz Kálmán tündöklése és bukása (A Hungarian National Socialist: The Rise and Fall of Rátz Kálmán), Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2025, 275 oldal. ︎
The post Nemzetiszocialista, magyar antináci: Új könyv Rátz Kálmán történetéről appeared first on Magyar Konzervatív.
