A sorozat előző részeiben amellett érveltem, hogy Európa már nem a jövőjéről vitatkozik, hanem harcol érte. Megmutattam, hogyan működik ez a gyakorlatban: a kompetencia-kúszás az EU kormányzásának visszatérő módszerévé vált, míg a Szerződésben foglalt, a tagállami szuverenitás védelmét szolgáló biztosítékok túl gyengének bizonyultak.
A következő kérdés, amit most fel kell tennünk: mit tehetünk?
Mivel a probléma már nem elméleti, ma csendes alkotmányos puccs van kibontakozóban az Európai Unióban – demokratikus felhatalmazás nélkül, Európa nemzeteinek és polgárainak akarata ellenére végrehajtott hatalomrablás. Ez a folyamat a Szerződések betűjével és szellemével nyíltan dacolva zajlik. Megkerüli a tagállamokat, háttérbe szorítja a nemzeti parlamenteket, és fokozatosan lebontja azt az alkotmányos egyensúlyt, amelyre az európai együttműködés eredetileg épült.
Hadd fogalmazzak világosan: a szuverén nemzetek Európájában a tagállamok az európai integráció letéteményesei és a szuverenitás kizárólagos birtokosai. Csak ők dönthetik el, hogy mely kompetenciákat kívánják közösen gyakorolni. Ha ezt a döntést kivonják a kezükből, a szuverenitás többé nem oszlik meg; elkobozzák – és a szuverenitás nélküli integráció nem más, mint birodalomépítés.
A magyar kormány éppen ezért indította el az uniós hatáskörök szisztematikus felülvizsgálatát. A felülvizsgálat mostanra befejeződött, és a következtetése egyértelmű: a kompetencia-kúszás általános gyakorlattá vált az EU-ban, miközben a jelenlegi fékek és ellensúlyok rendszere nem működik elég hatékonyan ahhoz, hogy megállítsa.
Az egyensúly helyreállítása
Ha a meglévő biztosítékok kudarcot vallottak, akkor a válasz nem inkább retorika, hanem határozott politikai cselekvés. Meg kell állítanunk a további centralizációt, és vissza kell állítani a tagállamok tekintélyét. A tagállamok szuverenitásának védelme érdekében új megoldásokra, eszközökre és összehangolt fellépésre van szükség.
Áttekintésünk a vita alapjául több javaslatot is előterjeszt. Néhányan szerződésmódosítást igényelnek; másokat enélkül is meg lehetne valósítani, ha van politikai akarat.
Például a Szerződések már lehetővé teszik a speciális bíróságok létrehozását. Ezért javasoljuk egy szakosodott illetékességi bíróság felállítását a hatáskörmegosztással kapcsolatos viták rendezésére és az uniós intézmények hatásköri túllépésének megszüntetésére.
A Szerződésekben részletesebb kompetencia-katalógust is javasolunk. Bár már tartalmazzák a kompetenciák osztályozását, a jelenlegi katalógus túlságosan homályos és túl könnyen újraértelmezhető. Világos, pontos és végrehajtható szabályokra van szükségünk, amelyek nem hagynak teret a politikai manipulációnak.
Ezenkívül javasoljuk a nemzeti parlamentek szerepének megerősítését. Ők az európai polgárok elsődleges demokratikus képviselői – nem a brüsszeli bürokráciák. A jelenlegi korai figyelmeztető rendszer csak korlátozott befolyást biztosít. A piros- és zöldkártya-eljárások bevezetése lehetővé tenné a nemzeti parlamentek számára, hogy minősített többséggel blokkolják a jogalkotási javaslatokat, vagy megfelelő támogatás mellett maguk kezdeményezzenek jogalkotást.
Javasoljuk egy „vészfék-záradék” bevezetését is, amely szerint, ha több tagállam kinyilvánítja, hogy stratégiai nemzeti érdekek vagy alkotmányos hagyományok forognak kockán, a döntések csak egyhangúlag születhetnek meg az Európai Tanácsban.
Hosszabb távon szélesebb körű stratégiai váltásra van szükség. Európának fel kell hagynia a kényszerű egységesség illúziójával, hogy elkerülje az Európai Unión belüli belső feszültségeket és a szétesés veszélyét. Az egyesül a sokféleségben mottót a gyakorlatban is alkalmazni kell annak érdekében, hogy az integráció mértékét a tagállamok tudatos és szuverén döntései határozzák meg, míg az integráció elmélyítése ne kompetencia-kúszással történjen.
Hazafias fordulat
Az európai együttműködés kritikus ponthoz érkezett. Ma már nem tudunk egyértelmű határvonalat húzni a tagállamok és az EU-szerződéseken alapuló uniós hatáskörök között. Az uniós jog már nem ismer el olyan tagállami intézményt, amely kijelenthetné: „Idáig és ne tovább”.
Ezt a folyamatot meg kell állítani – és meg kell fordítani.
„Európának újra fel kell fedeznie egy egyszerű igazságot: csak erős nemzetek építhetnek erős Európát”
A tagállamoknak és az európai polgároknak vissza kell szerezniük az ellenőrzést az európai együttműködés és az uniós intézmények felett.
A most kezdődő hazafias fordulat az egész kontinensen remélhetőleg átformálja az Uniót. A nemzetek felemelik szavukat, tiszteletet követelnek, szuverenitást követelnek, olyan Európát követelnek, amely őket szolgálja – nem pedig uralkodik felettük. Ez a mozgalom át fogja formálni az Uniót, akár tetszik Brüsszelnek, akár nem. Európának újra fel kell fedeznie egy egyszerű igazságot: csak erős nemzetek építhetnek erős Európát. Nincs Európa nemzetek nélkül, és nincs demokrácia szuverenitás nélkül.
Ez az egyetlen módja annak, hogy megmentsük Európát – attól, hogy egy posztdemokratikus projektbe sodródjunk, elszakadva polgáraitól, törvényeitől és alapelveitől.
The post Nemzetek Európája, nem európai birodalom — III. rész appeared first on Magyar Konzervatív.
