A múlt héten két olyan bejelentést tettek Nagy-Britanniában, amelyek szorosan összefüggtek egymással. Az első a Rachel Reeves kancellár által bejelentett költségvetés volt. Reeves költségvetésében adóemelések történtek mindenhol, beleértve a de facto a jövedelemadók emelése – amit a munkáspárti kormány megígért, hogy nem teszi meg. A második az volt a bejelentés, hogy a Nagy-Britanniába irányuló bevándorlás közel 70 százalékkal csökkent az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint.
A Munkáspárt kormánya nehezen tudta pozitívan megfogalmazni a költségvetést. De megpróbálták a bevándorlási számokat győzelemként pörögni, miközben Shabana Mahmood belügyminiszter azt mondta, hogy „fél évtizede a legalacsonyabb szinten van, és a kormány alatt több mint kétharmadát esett”. A bevándorlás rendkívül népszerűtlenné vált az elmúlt években Nagy-Britanniában, különösen az úgynevezett „Boriswave” új rekordok megdöntése után. Valójában azonban ezek a számok a brit gazdaság előtt álló problémákat jelezhetik.
Míg az elemzők a bevándorlás meredek visszaesését a Munkáspárt által bevezetett új korlátozó politikáknak tulajdonították, sokkal valószínűbb, hogy a brit gazdaság romlása a valódi ok. A következő diagram az üres álláshelyek és a nettó migráció közötti kapcsolatot mutatja be Nagy-Britanniában az elmúlt 23 évben. A kék pontok a nagyon magas munkanélküliségi éveket jelölik 2009 és 2013 között. Amint látjuk, ha a nagyon magas munkanélküliségi időszakokat nem vesszük figyelembe, nagyon erős a kapcsolat az üres álláshelyek és a munkanélküliség között.
A diagram fekete pontjai a nettó migráció és a betöltetlen állások számának becslései 2025-ben. Egyértelmű, hogy a nettó migráció pontosan ott van, ahol azt várnánk, a jelenlegi gyenge brit munkaerőpiacon. Egyszerűen tévednek azok az elemzők, akik a bevándorlás csökkenését a munkáspárti politikának tulajdonítják: a migráció visszaesése a brit gazdaság jelentős gyengülését jelzi. Vagyis a migráció visszaesése egyszerűen a megszorító költségvetés másik oldala, amelyet a kancellár a múlt héten mutatott be a nyilvánosságnak.
„A migráció visszaesése a brit gazdaság jelentős gyengülését jelzi”
Nagy-Britanniában nő a munkanélküliség. 2024 szeptemberében a munkanélküliségi ráta 4,3 százalék volt. Ma 5 százalékon áll. A gazdaság egyértelműen romlik. Ez a romlás az elmúlt évek brit életszínvonalának súlyos romlását követően következik be. Gazdaságilag ez a csökkenés főként az alapvető javak, például az energia és az élelmiszerek árának meredek és folyamatos emelkedésének köszönhető. Nagy-Britanniában jelenleg a világ legdrágább energiaárai vannak. Sokan úgy érzik, hogy az inflációs statisztikák nem tükrözik megfelelően az alapvető dolgok, például az élelmiszerek költségeit. Az emberek Nagy-Britanniában kezdenek panaszkodni, hogy nem engedhetik meg maguknak a heti vásárlást, mivel a költségek az elmúlt években 50-100 százalékkal emelkedtek.
De még ezek a számok sem tükrözik az országban tomboló hanyatlás érzését. Az emberek kezdik észrevenni, hogy az alapvető közszolgáltatások már nem működnek megfelelően. A nagy repülőtereken ma már olyan gyakoriak a késések, hogy a Nagy-Britanniába utazók és onnan indulók rendszeresen beleszámítanak a várható késésekbe általános utazási tervükben. A vonatokat országszerte rendszeresen átirányítják, és jelentős késések vannak.
Mindez megmagyarázza a legutóbbi brit migrációs adatok egyik legaggasztóbb aspektusát: az országot elhagyó britek számának fokozatos növekedését. Ezen emberek egy része kétségtelenül elmegy, mert az életszínvonal gyorsan csökken. Néhányan azonban távoznak, mert úgy gondolják, hogy az ország csődközelben van, ezért a kormány megemeli a magasabb jövedelműek adóját. Ez a „milliomos kivándorlás”, amely mára jól halad, azzal fenyeget, hogy lerombolja a brit gazdaság hosszú távú adóalapját.
Egyesek azt remélik, hogy ha a Reform UK nyer a következő választásokon, a helyzet javulni fog. De a valóság az, hogy Nagy-Britannia problémái strukturálisak. Az ország végső gazdasági hanyatlásban van, az állam pedig csődközelben van. A visszaesés megfordítására irányuló minden tervnek átfogónak kell lennie, és évekbe telhet – valószínűleg több mint egy évtizedbe –, hogy kifejtse hatását. A reformnak nincsenek ilyen tervei. Senki nem. Úgy tűnik, a Nagy-Britanniában zajló politikai vita szinte eltereli a választók figyelmét a problémák mélységéről. A jobboldali „migránshajókkal” kapcsolatos megszállottságról – amelyek a Nagy-Britanniába irányuló bevándorlás kevesebb mint 2 százalékát teszik ki – például a közelmúltban derült ki, hogy legalább részben külföldiek szították fel, akik megpróbálták pénzzé tenni a közösségi médiában megjelent bejegyzéseket, ez a technika „düh-farmozásként” vált ismertté.
A szomorú valóság az, hogy Nagy-Britannia egy recesszióra van a jelentős gazdasági összeomlástól. A költségvetési hiány jelenleg meghaladja a GDP 5 százalékát. Amint azt Reeves költségvetése mutatja, a kormány alig tudja finanszírozni ezt a hiányt. Ha, vagy inkább amikor beüt a recesszió, akkor csökkennek az adóbevételek, és nőni fognak a munkanélküli segélyek. Ez valószínűleg olyan szintre emelné a költségvetési hiányt, mint amit Nagy-Britannia a járvány idején látott, és ez viszont azonnali hitelfelvételi válsághoz vezetne. Ezen a ponton valószínűnek tűnik, hogy Nagy-Britanniának az IMF-hez kell fordulnia egy mentőcsomagért, és olyan megszorító programba kell kezdenie, mint amit a legutóbbi recesszió nyomán Görögországra kényszerítettek.
The post Nagy-Britannia a szélén appeared first on Magyar Konzervatív.
