Az Európai Parlament mérföldkőnek számító állásfoglalást fogadott el a politikai iszlám és a Muzulmán Testvériség növekvő befolyásával szemben az európai intézményekben, és felszólít az iszlamisták beszivárgásának visszaszorítására, az uniós finanszírozás fokozottabb ellenőrzésére és az esetleges terrorista megjelölésekre. A határozatot október 8-án, csütörtökön 381 igen szavazattal, 167 ellenében, 15 tartózkodás mellett fogadták el, így a liberális-centrista Új Európa képviselőcsoporttól az EPP-ig, az ECR-ig, a PfE-ig és az ESN-ig terjedő széles többség biztosított.
Az „EU-stratégia szükségessége az iszlamista belépés és a Muszlim Testvériség hálózat befolyása elleni küzdelemhez” című állásfoglalás összehangolt európai választ követel a civil társadalomon, politikai intézményeken és állami finanszírozási programokon keresztül működő iszlamista szervezetekkel szemben. A beszivárgás módszereinek azonosítására szólít fel, beleértve az intézményi kettős mércét, az átláthatatlan finanszírozást, a kapcsolt hálózatokat és a diszkriminációellenes mechanizmusok kiaknázását.
Legkövetkezményesebb követelései között szerepel az iszlamistához kötődő szervezetek uniós támogatásának megszüntetése, a Türkijét és Katart érintő külföldi pénzügyi hálózatok kivizsgálása, valamint az Európai Muszlimok Tanácsához kapcsolódó csoportok intézményi hozzáférésének megtagadása. Arra is sürgeti a Tanácsot, hogy értékelje, hogy a Muszlim Testvériséghez kötődő egyének és szervezetek megfelelnek-e az EU terroristalistájára való felvétel feltételeinek, és támogatja a nyilvános arcfedések, köztük a burkák és a nikábok nemzeti tilalmát.
A kezdeményezés élén az Európai Néppárt (EPP) állt, a tárgyalásokat Céline Imart francia EP-képviselő vezette. „Gondoskodnunk kell arról, hogy Európa ne finanszírozza az iszlamistákat” – jelentette ki Imart, hangsúlyozva, hogy a politikai iszlámot meg kell különböztetni a vallásos hittől. Korábban sürgette Brüsszelt, hogy „öltönyben és nyakkendőben zárja be az ajtót a Muszlim Testvériség előtt”.
Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és a Hazafiak Európáért (PfE) csoportok, amelyek régóta a politikai iszlám szigorúbb fellépését szorgalmazzák, egyformán kiemelkedő szerepet játszottak a kérdés előmozdításában. Az ECR tárgyalója, Nicolas Bay elmondta, hogy a Parlament végre felismerte, hogy meg kell vizsgálni a látszólag hétköznapi nem kormányzati szervezetek mögötti hálózatokat. Susanna Ceccardi, a Patriots alelnöke üdvözölte az áttörést, és kijelentette, hogy „Európa felébred” az iszlamista befolyással szembeni évekig tartó intézményi önelégültség után.
Politikailag az eredmény különösen jelentős volt. Az EPP egyesítette erőit az ECR-rel, a PfE-vel és a Szuverén Nemzetek Európájával (ESN), létrehozva az úgynevezett „venezuelai koalíciót”, egy jobboldali parlamenti szavazószövetséget, amely megkerüli a hagyományos centrista többséget.
A 67 európai megújítási képviselő közül 62-en támogatták az állásfoglalást, amely messze túlmutat a venezuelai koalíción, annak ellenére, hogy maga a kérdés hagyományosan szorosabban kapcsolódik a jobboldalhoz. A szavazószövetség egy hazai intézménybiztonsági kérdés mögé összefogva szélesítette az eddig jórészt migrációs kérdésekre – így az új visszatérési rendeletre – korlátozódó együttműködését is.
Az állásfoglalás a Muzulmán Testvériség működésére és Európa-szerte növekvő befolyására vonatkozó, egyre több bizonyítékot követett, amelyeket egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni. A francia kormány 2025 májusában tett közzé egy jelentést, amelyben aggodalmát fejezte ki az iszlamista mozgalom országban működő szervezeti hálózataival kapcsolatban, és az Országgyűlés ezt követően 2026 januárjában az EU terroristaként való megjelölésének megfontolását kérte. Az EPP júniusban fogadta el saját határozatát a politikai iszlámról, megalapozva ezzel a csütörtöki szavazást.
Az eredmény heves visszhangot váltott ki az Európai Parlament baloldali csoportjaitól, amelyek tagjai túlnyomó többségben ellenezték az állásfoglalást. Chloé Ridel francia szocialista EP-képviselő azzal vádolta meg a jogot, hogy a vitát „a kamara egy részének identitás-rögeszméinek kijáratává” változtatja, egyes érveket „összeesküvés-elméletekkel határosnak” minősítve. Tovább ment, azzal vádolva a jobboldali törvényhozókat, hogy kihasználják a Parlamentet a félelmek táplálására és a lakosság egy részének „szándékos megbélyegzésére”, miközben kitart amellett, hogy az iszlamista beszivárgás jelentette veszély valós.
„A 67 Új Európát képviselő EP-képviselő közül 62 szintén támogatta az állásfoglalást, amely messze túlmutat a venezuelai koalíción”
Hasonlóan felháborodtak azok a szervezetek, amelyek gyakorlatát a határozat elítéli. Az Európai Rasszizmus Elleni Hálózat (ENAR) „rasszistának és iszlamofóbnak” minősítette az állásfoglalást, és „foltnak az Európai Parlamenten” nevezte. A FEMYSO muzulmán ifjúsági szervezethez csatlakozva visszautasították a Muszlim Testvériséggel való kapcsolatra vonatkozó állításokat, és azzal érveltek, hogy az úgynevezett „antirasszizmus” és „antidiszkriminációs” szervezeteket nem szabad ilyen vizsgálatnak alávetni. Az állásfoglalás mindazonáltal megerősíti a muzulmán állampolgárok diszkrimináció elleni védelmét, és egyértelműen különbséget tesz a vallásszabadság és a politikai iszlám között.
A szavazás jelentős parlamenti nyomást gyakorol az Európai Bizottságra és a Tanácsra, hogy vizsgálják meg a finanszírozást, vizsgálják meg az intézményi partnerségeket, és fontolják meg a politikai iszlám EU-n belüli terjeszkedésének visszaszorítását célzó jogi lépéseket.
