A becstelen történészek arra biztatnak bennünket, hogy húzzunk tiszta határvonalat a nemzetek és forradalmaik között, mintha Európa nagy politikai megrázkódtatásai egymástól függetlenül bontakoznának ki. De az 1789-es francia forradalom a 19. századi magyarok közül sok számára élénken jelent meg a régi rend kihívásaként és valami új tervezeteként.
Ez felveti a kérdést: milyen mélyen hatolt be a francia forradalom Magyarország szellemi vérkeringésébe saját forradalmának 1848–1849-es felvezetése előtt és egészen a végéig?
Ennek feltárására Lukácsy Sándor részletes, 1973-as, a témában írt tanulmányát vesszük alapul.
A gyanakvástól a bűvöletig
A magyar olvasók a szigorúan cenzúrázott újságokon keresztül találkoztak először a francia forradalommal a 19. század elején. Ironikus módon még a kormány félelmei is segítették a forradalmi eszmék kezdeti elterjedését: Robespierre és Saint-Just elítélése érdekében a lapok szó szerint és hosszasan kinyomtatták azokat.
Az ilyen „figyelmeztetések” a szabadság, egyenlőség és testvériség retorikáját mutatták be a reformra éhes közönségnek. Külföldi kiadású folyóiratok, mint pl Le Moniteura művelt elit körében keringett, tágítva látókörüket. Hamarosan, ahogy Lukácsy írja,L’époque de l’historiographie de la Révolution française commençait(Elkezdődött a forradalmi történelem korszaka), az újságokat követő könyvek, a történelem pedig az újságírás fölé tornyosult, mint a politikai jelentésért küzdő csatatér.
Bölöni Farkas Sándor volt az első magyar, aki élő kísérletként fogta fel Franciaország forradalmát. 1831-ben Párizsba látogatott, egy évvel X. Károly reakciós király után Franciaországé aki 1824-ben ravaszabb, de kórosan elhízott testvérét, XVIII. Lajost követte, leváltották Lajos Fülöp javára, aki királynak nevezte magát. a franciáké.
Bölöni Farkas csodálattal írta, hogyLa France est le champ d’essai de tous les principes politiques.’ (Franciaország minden politikai elv próbaterepe.) Úgy vélte, a még nemesi privilégiumok által uralt Magyarországnak vagy meg kell reformálnia, vagy szembe kell néznie saját felfordulásával.
A cenzúra még a rokonszenves hangokat is óvatos álcákba kényszerítette. Amikor Kölcsey Ferenc szemrehányást tett barátjának, Vörösmarty Mihálynak, amiért Edmund Burke forradalomellenes írásaira hivatkozott, sajnálatát fejezte ki, hogy a magyar írók csak kritikusain keresztül beszélhetnek a forradalomról, különösen azért, mert szerinte elkerülhetetlenek a történelem nagy görcsei. Ahogy ő fogalmazott:’Les mouvements populaires violents sont comme les orages des cieux…prescrits par les lois immuables de la fatalité.’ (Az erőszakos népmozgalmak olyanok, mint a viharok… megváltoztathatatlan törvények sorsa.)
Reformátorok a válaszúton
Kossuth Lajos tisztelte a szabadságot, de nem bízott a szélsőségekben. Bebörtönzése alatt a francia forradalmat tanulmányozva elítélte a jakobinus diktatúrát, és azt írta Robespierre-ről, hogy „une bête fauve dont le nom mérite d’être maudit(egy vadállat, akinek a neve megérdemelte az átkot). Számára a szabadság és a terror soha nem létezhetett együtt. Ezzel szemben gróf Széchenyi István figyelmeztetésnek tekintette a francia forradalmat. Mottója ez volt:Les réformes sont les seuls moyens pour prévenir les révolutions(A forradalmak megelőzésének egyetlen módja a reform).
„Az erőszakos népi mozgalmak olyanok, mint a viharok… megváltoztathatatlan törvények sorsa”
Kossuth tüzes populizmusa és Széchenyi óvatos paternalizmusa között feküdt a magyar politika központi dilemmája: meggyőzéssel kell-e elérni a haladást, vagy szenvedéllyel ragadni meg.
Eötvös József több száz kötetet gyűjtött össze a francia forradalomról, elhatározta, hogy megérti annak okait és kudarcait. Csodálta Tocqueville-ét L’Ancien Régime et la Révolution folytonosságérzéséért, és nem hajlandó a forradalmat hirtelen szakadásként kezelni.
Szalay László osztotta ezt a meggyőződést, mégis személyesebb modellen keresztül fejezte ki. Az ékesszóló vezetés iránti csodálattal kapcsolatban Lukácsy megjegyzi:Mirabeau eut en cela un imitateur en László Szalay‘ (Mirabeau-nak ebben a tekintetben volt utánzója Szala Lászlóban), mint híd az emberek és a parlament között.
Ezeknek a reformereknek Franciaország tragédiája intellektuális fegyelmet és felkészültséget kínált arra, amikor a történelem hullámai elérik Magyarország határait.
Az 1840-es évek közepére a liberális reformereknek sikerült kiadniuk a jelentősebb francia történetek magyar fordításait, különösen François Mignet-t. Histoire de la Révolution française. Az olyan szerkesztők, mint Bajza József, azt remélték, hogy ezek a szövegek inkább oktatják a polgárokat, semmint felbuzdulnak; a fiatalabb olvasók körében mégis újra életre kelt a forradalom. Lukácsy észreveszi, hogyLa Hongrie… participa pourtant à ce grand erőfeszítés intellectuel tendant à repenser les faits historiquesMagyarország, bár eredeti történelmet nem produkált, teljes mértékben csatlakozott a forradalom újragondolására irányuló európai szellemi törekvéshez.
Mignet vagy Thiers olvasásakor a magyar fiatalok saját feudális társadalmukat ereklyének, önmagukra pedig 1789 lehetséges örököseinek tekintették.
A radikális generáció
A francia forradalom végül az 1840-es évek radikálisainak használati útmutatója lett. Táncsics Mihály, saját nevelésű, paraszti származású író felfalta Étienne Cabet Népszerű történelem de la Révolution française. Lukácsy ezt írja:Ce livre fit de Robespierre…un républicain inébranlable.’ (A könyv Robespierre megingathatatlan köztársaságpártivá tette.) Ezzel Robespierre posztumusz Táncsics tanítványává tette, aki a jakobinizmust a kiváltságokkal szembeni erkölcsi bátorságként értelmezte.
Cabet olvasása Voyage en Icariearra a következtetésre jutott, hogy az egyenlőség a gazdasági átalakulást is megköveteli (vegyük például az 1793. szeptember 29-i általános maximum törvényt, amely árhatárokat szabott meg és büntette az árkivágást Párizs városában).
Vasvári Pál, az 1848-as forradalom egyik meghatározó szervezője Cabet műveiből, valamint Michelet és Louis Blanc köztársasági történészekből is merített. Megvédte a jakobinusokat, mint a reakciós erőszak áldozatait, azt állítva, hogy ellenállásuk nélkül maga a szabadság is elpusztult volna. Vasvári és köre a budapesti kávéházakban találkozott, forradalmi szövegekből olvasott fel és énekelte a Marseillaise-t; számukra a forradalom lefordítható volt, hiszen az és a hozzá tartozó dalok alaposan magyarra kerültek, többek között La Carmagnole, Ah! Ça iraés a Chant du départ.
Petőfi Sándor a költészet és a forradalom végső fúzióját testesítette meg. Olvasta Cabet, Thiers, Lamartine és Esquiros; Marat arcképét a szobájában tartotta barátja, Arany János mellett. Egyértelműen és egyenesen elhitte, hogyL’histoire de la Révolution française est la Bible de l’humanité(A francia forradalom története az emberiség Bibliája). Ebben Petőfit visszhangozná az a régi forradalmár, aki megzavarta Myriel püspököt Victor Hugo c. Les Misérables halálos ágyán kijelentve: „A francia forradalom Krisztus eljövetele óta az emberiség leghatalmasabb lépése”.
The post Milyen mélyen kapcsolódott össze a francia és a magyar forradalom? először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
