Tíz éve még kézzelfoghatónak tűnt egy olyan autó gondolata, amely 100 km-en mindössze 1 liter üzemanyagot fogyaszt. Ma ez az álom inkább emlék, de a hatékonyság forradalma valójában nem állt meg.
A napokban a Mercedes bemutatta a Vision EQXX-et, egy elektromos limuzint, amely több mint 1 000 km hatótávot ígér kevesebb mint 100 kWh-s akkumulátorral. A bravúr nem a távolság, hanem az energiahatékonyság: kevesebb mint 10 kWh/100 km, ami nagyjából egy 1 l/100 km-es belső égésű autóval egyenértékű.
[Kép: Mercedes Vision EQXX]
Egy ígéret, amely nem tűnt el teljesen
Az ultrahatékony prototípusok korszaka nem múlt el nyomtalanul: a Volkswagen XL1 0,9 l/100 km-t tudott, ám mindössze 250 példány készült, csillagászati áron. A Renault Eolab 2014-ben már az 1 l/100 km-et célozta, a Citroën C4 Cactus optimalizált változata pedig 2 l/100 km-nél állt meg.
Ezek a kísérletek megmutatták, hogy a kulcs az aerodinamika, a tömegcsökkentés és az okos hajtáslánc. A mindennapokban viszont az extrém szűkösség és az ár kompromisszumai gátat szabtak a sorozatgyártásnak.
[Kép: Volkswagen XL1]
[Kép: Renault Eolab]
[Kép: Citroën C4 Cactus]
Egy politikai kérdés
2012-ben a francia miniszterelnök, Jean-Marc Ayrault arra kérte a gyártókat, hogy 2020-ra érjék el a 2 l/100 km-t. Néhányan teljesítették is papíron — például a DS 7 Crossback E-Tense 1,3 l/100 km-t —, de ez már a plug-in hibridek világa, ahol az elektromos hatótáv is beleszámít.
Valójában a leghíresebb prototípusok is töltőről tölthetők voltak: a XL1 plug-inként működött. Tisztán belső égésű, tartósan 1 l/100 km-t fogyasztó szériaautó soha nem létezett.
Az aduász: a hibridizáció
Az áttörést az elektromosítás hozta: az Eolab előrevetítette a Clio 2020-as E-Tech rendszerét, amely 4,3 l/100 km-en állt meg. A kategóriakirálynő Toyota Yaris hibrid 3,8 l/100 km-t tud, de ez még mindig távol a „varázs liter”-től.
A számok ráadásul laborértékek: a NEDC-ről a realisztikusabb WLTP-re váltás közelebb vitte a méréseket a valósághoz. Ezzel együtt a rekordhajszát nehezebbé tette a szigorúbb protokoll, és láthatóbbá a hétköznapi fogyasztást.
Ki kér „lefelé versenyző” Cliót?
A szériamodellek sosem másolták a prototípusokat, mert a vevők nem akarnak puritán, gokart-szerűen alacsony és kényelmetlen autót. A szuperkönnyű anyagok ipari költsége sem fenntartható, ha milliós darabszámról van szó.
Súlyosbítja a képletet a SUV-őrület: magasabb, nehezebb, kevésbé áramvonalas karosszériák uralják a piacot. Az extrém aerodinamika, mint az XL1-nél vagy az EQXX-nél, hatásos, de az átlagvezető nem akar az aszfalt szintjén ülni, mint egy Mazda MX-5-ben.
- Magasabb elvárt kényelem és aktív/passzív biztonság
- Drága könnyű anyagok és bonyolult gyártás
- Növekvő járműméret és SUV-trend
- Szigorúbb szabályozás és valósághűbb tesztciklusok
- Marketing, amely a teljesítményt és a hatótávot jutalmazza
Elektromos fronton a hatótáv az úr
A „1 liter/100 km” korszak lehet, hogy sosem tér vissza, mert a piac elfordul a belső égésű motoroktól. Az elektromos világban ma a király a hatótáv: a vevő azt nézi, hány kilométert megy egy töltéssel, nem azt, hány kWh/100 km a fogyasztás.
Idővel, amikor szélesebb lesz a kínálat és az energia ára jobban számít, a kWh/100 km összehasonlítás újra reflektorfénybe kerülhet. Akkor derül majd ki, kik a valódi hatékonysági bajnokok, nem csak a „nagy akku, nagy táv” logika szerint.
„Az álom inkább emléknek tűnik, mint valóságnak… vagy talán mégsem; a jövő az okos hatékonyságé.”
Egy befejezetlen, de szép fejezet
A mérnökök megmutatták, hogy a fizika oldaláról az 1 liter/100 km elérhető — ha mindent a fogyasztásnak rendelünk alá. A piac viszont a komfortot, a biztonságot és a stílust kéri, még az ár rovására is.
A Mercedes EQXX-hez hasonló projektek arra emlékeztetnek, hogy az igazi nyereség a jobb aerodinamika, az alacsony tömeg és az okos hajtáslánc kombinációja. A „varázs liter” mítosza így marad egy gyönyörű, félig megírt fejezet — inspiráció a következő generáció mérnökeinek.
