Az alábbiakban bemutatjuk Václav Klaus által a budapesti geopolitikai csúcstalálkozón, 2025. szeptember 16 -án.
Nagyon köszönöm a meghívást egy másik Duna Intézet és a Heritage Foundation konferenciára itt, Budapesten. Mindig frissítő itt lenni. Nagyon köszönöm, hogy meghívott, hogy beszéljek ezen a panelen. Most a konferencia második napján vagyunk; Sokat már mondtak. Ezért nehéz kifejezetten foglalkozni a panel témájával, mert hasonló ötleteket tárgyaltak itt egész nap.
Ennek ellenére elfogadtam azt a feladatot, hogy a bevezető megjegyzéseket adjam ehhez a testülethez. Megtettem, annak ellenére, hogy nem értek egyet a címe alapvető elképzelésével: „Mi jön a globalizáció után?” Kétségeim vannak a globalizáció kifejezésben. Nem akarom megzavarni a konferencia kellemes és barátságos légkörét, de más nézetet kell bemutatnom és meg kell védenem, ezt a nézetet évek óta tartom. Attól tartok, hogy ennek a munkamenetnek a címe félrevezető, és félrevezet minket.
„Kétségeim vannak a globalizáció kifejezésben”
Nem lehet tagadni, hogy a világgazdaság új szakaszába költözöttünk, amelyet az alacsonyabb szintű nyitottság jellemez, mint az elmúlt évtizedekben. De helyénvaló -e a jelenlegi korszakot a globalizáció utáni korszakként jelölni? Nem hiszem. Hadd nézzem meg egy másik szögből.
A panel címében szereplő kérdés azon a kétes feltételezésen alapul, hogy – mindaddig – a globalizáció korszakában élünk, és hogy ez a korszak véget ér. Ezt rossz gondolkodásmódnak, rossz érvelésnek, a történelem helytelen olvasásának tartom. Nagyon sajnálom, hogy ezt az érvelést többé -kevésbé elfogadják, és magától értetődőnek tekintik az egész nyugati világ szellemi körében. Még komoly és átgondolt emberek is elfogadják. Ez egy rejtvény számomra.
Gyanítom, hogy ez a gondolkodásmód elsősorban az Egyesült Államokból származik, egy olyan országból származik, amely folyamatosan elveszíti hegoniális helyzetét, és amely nem akarja elfogadni az új világrendszereket. Ez a változás része az unipoláris és a multipoláris világ közötti folyamatos áttérésnek. Természetesen még nem vagyunk ott.
Ha nem tévedek, soha nem használtam a globalizáció kifejezést írásaimban vagy beszédeimben. Azért volt, mert nem kellett rá. Ha használtam, akkor csak tévedésből vagy szándékosan a figyelem hiánya miatt. Számomra a globalizáció nem egy jól meghatározott koncepció. Ez egy újságírói kifejezés – nagyon homályos, nagyon felületes és nem haszontalan a komoly vita alapjául.
Mint mondtam, nem kétséges, hogy valami történt az elmúlt évtizedekben, de szerintem helyénvaló lenne azt az emberi tevékenységek semlegesen nemzetközivé válása. Hasznosabb és eredményesebb lenne, ha megvitatnánk azt a közelség és/vagy a nyitottság foka szempontjából. A világ története olyan folyamat, amelyet a politikai, gazdasági és társadalmi szabályoktól függően változó fokú nyitottság és közelség jellemez. Ezek az elrendezések a különféle szabadságfokok, valamint a politikai rendszer természetének következményei. Minél szabadabb a társadalom (és a gazdaság), annál nyitottabb. És fordítva. Ezért azt javaslom, hogy térjen vissza a régi terminológiához.
Ahelyett, hogy elveszítenénk az ókori történelemben, maradjunk a saját életünk korszakában, maradjunk a történelemben, amikor „tapasztaltunk”, generációink és a – az előre látható módon – ködben.
Én magam életem több mint felét egy félig zárt kommunista társadalomban és gazdaságban töltöttem (félretéve, hogy hat évet születtem és töltöttem a bohém és Morvaia náci protektorátusában). A hidegháború alatt irigységgel néztünk a vasfüggönyön keresztül a szabad nyugaton virágzó nyílt társadalomban. Ezután – négy évtizedig tartó – kommunista „tapasztalat” után, élveztem a forradalmi megnyitást és egy viszonylag rövid életet egy hitelesen szabad társadalomban.
Ez most vége. Ez a korszak az EU -ba való belépéssel és az intézmény gazdasági integrációból politikai unióvá történő átalakulásával jött létre. Ez a korszak a szabad piacok és a szabad kereskedelem ideológiai ellenfeleinek győzelme miatt is véget ért, mivel a progresszivizmus, a wokeizmus, a környezetvédelem, a multikulturális, az emberi-jobboldali, a nemiság stb. Győzelme miatt ez többé-kevésbé a referenciakeret, ahonnan a körülöttem lévő világra nézek.
„Ez a korszak az EU -ba való belépéssel és az intézmény átalakulásával a gazdasági integrációból politikai unióvá alakult át”
A második világháború után a világ radikális megnyitást tapasztalt, amely az emberi tevékenységek nemzetközivé válásához vezetett, nem csak a gazdasági tevékenységekhez. A több százmillió nemzetközi utazásának folyamatos növekedése nemcsak a csökkenő utazási költségeket tükrözi, hanem – még fontosabb – a társadalom gazdagságát, nem csak a már fejlett országokban. A gazdasági terminológiában ez klasszikus vagyonhatás volt.
Ezt a korszakot a nemzetközi kereskedelem hatalmas növekedése kísérte, amely a szabad kereskedelem és a szabad piacok ideológiájának ideiglenes dominanciájához vezetett. Az elmúlt 80 év fő jellemzője volt a szabad kereskedelem elleni küzdelme vagy ellen. Megismételhetjük az összes ismert érvet a szabad és a tisztességes kereskedelemről (ami a protekcionizmust jelent), de ez meglehetősen különbözik a globalizációról való beszélgetéstől. Miért és mikor valaki ahelyett, hogy folytatta volna a szabad kereskedelemről és a szabad piacokról szóló vitát, a vitát a globalizációra változtatta?
A kísérleti válaszom az, hogy ez abban a pillanatban történt, amikor a vita a régi iskolai ideológusok és a filozófusok (például Mises, Hayek, Friedman és a politikában támogatóik) kezéből állt azoknak, akik a világot uralják (vagy irányítják), és akik jobban szem előtt tartják a globális kormányzást, mint a szabadságot és a szabad piacokat. Ez a globalizáció kifejezés kialakulásához vezetett, annak ellenére, hogy mögött volt valami más. A globalizmus, az ideológia, amely támogatja a globális kormányzást, és amelyet azok támogatnak, akik a világot akarják irányítani, és globális intézményekkel, globális bankokkal vagy cégekkel foglalkoznak. Ez természetesen pontosan ellentétes a szabad piacokkal és a szabad kereskedelemmel.
Ellenőriznünk kell ezt a gondolkodásmódot. Elfogadja örök ellenfeleink helyiségeit. Ez gyengíti minket. Felvetetted a kérdést: Mi fog következni? Ez teljesen függ a kortárs szellemi vita megnyerésének vagy elveszítésének képességétől. Ha elfogadjuk a globalizáció kifejezést, akkor már félúton veszünk el. Ezért vitatott megjegyzéseim ma reggel.
A hozzászólás Mi jön a globalizáció után? először jelent meg a magyar konzervatívon.
