Az alábbiakban Taraczközi Anna, a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Intézetének tudományos munkatársa által írt cikk adaptációja, amely eredetileg a Öt perc Európa blogja Ludovika.hu.
Politikai áttörés és mezőgazdasági zavarok 2026 januárjában
2025 végén politikai thrillerhez méltó fordulatot vett az EU–Mercosur megállapodás sorsa. A zűrzavar elemzése előtt érdemes felidézni a korábbi alapvetéseket.
Amikor december közepén úgy tűnt, minden készen áll a történelmi aláírásra, az utolsó pillanatban akadtak akadályok, Olaszország késleltető taktikája miatt, váratlanul elhalasztották a ceremóniát. Ursula von der Leyen eredeti terve az volt, hogy 2025. december 20-án Brazíliában lezárja a negyedszázados tárgyalásokat, de Giorgia Meloni olasz miniszterelnök az utolsó pillanatban több időt kért a szövegek áttekintésére és a további garanciák kidolgozására. Olaszország „királycsináló” szerepe itt volt a legszembetűnőbb: a Róma által kért halasztás nemcsak technikai jellegű volt, hanem lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a januári végső döntés előtt további engedményekkel enyhítse a kritikus tagállamokat.
„A szavazati arány… egyértelműen tükrözi a blokkon belüli mély megosztottságot”
A diplomáciai maraton végül 2026. január 9-én tört ki, amikor az uniós tagállamok nagykövetei írásbeli eljárásban felhatalmazták az Európai Bizottságot a megállapodás minősített többséggel történő aláírására. A szavazati arány (21 igen, 5 nem, 1 tartózkodás) egyértelműen tükrözi a tömbön belüli mély megosztottságot.
A „nem” tábor jeles és határozott maradt: Franciaország mellett Lengyelország, Ausztria, Írország és Magyarország is a megállapodás ellen szavazott, Belgium pedig tartózkodott. Ez az összhang egyértelműen mutatja, hogy bár a geopolitikai és ipari érdekek érvényesültek, elsősorban Németország és Spanyolország nyomására, a mezőgazdasági érdekeket képviselő tömb jelentős ellenállást fejtett ki.
Olaszország és más bizonytalan államok támogatásának elnyerése érdekében Brüsszelnek jelentős pénzügyi és szabályozási engedményeket kellett tennie. Ursula von der Leyen január 6-án váratlan ígéretet tett: az európai gazdálkodók gyorsított, előzetes hozzáférést kapnak a Közös Agrárpolitika (KAP) költségvetési forrásaihoz, és külön válságkezelő alapot hoznak létre a piaci zavarok enyhítésére.
Az események egyik legdrámaibb aspektusa Emmanuel Macron francia elnök küzdelme, aki számára ez a döntés súlyos diplomáciai vereséget jelent. Bár Párizs folyamatosan jelezte, hogy nem támogatja a dokumentumot, az elnök belpolitikai gyengesége – a törékeny kormánytöbbség és a folyamatos társadalmi feszültségek – jelentősen aláásta brüsszeli befolyását. Míg korábban Franciaország blokkoló kisebbséget tudott megszervezni, mára elszigetelődött a kérdésben, amit elemzők a francia hegemónia hanyatlásaként látnak az uniós döntéshozatalban.
A francia kormány „nem” szavazata végül szimbolikus maradt, mivel nem tudott elegendő szövetségest összegyűjteni a megállapodás blokkolásához. Ez a kudarc azonnali reakciót váltott ki az utcákon: január első napjaiban traktorok lepték el Párizst és Brüsszelt, mivel a gazdálkodók úgy vélik, hogy a megállapodás „halálos ítélet” az európai mezőgazdaság számára, mivel a dél-amerikai import nem felel meg az EU környezetvédelmi normáinak.
„A magyar álláspont a januári döntés után is szilárd maradt, hangsúlyozva, hogy az élelmiszer-önrendelkezést nem szabad feláldozni a szabadkereskedelem oltárán”
A magyar álláspont a januári döntés után is határozott maradt, hangsúlyozva, hogy az élelmiszer-szuverenitást nem szabad feláldozni a szabadkereskedelem oltárán, különös tekintettel arra, hogy a dél-amerikai import minőségellenőrzése továbbra is sok kérdést vet fel. A folyamat most a formális szakaszába lép: az aláírási ceremóniát 2026. január 17-re tervezik a paraguayi Asunciónban, ahol Ursula von der Leyen és António Costa személyesen vet véget a 25 éve tartó veszekedésnek.
Az aláírás azonban nem az út vége, hanem egy új küzdelem kezdete. A megállapodás kereskedelmi részét az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, ahol a zöldek és a konzervatív frakciók heves ellenállását várják, a teljes ratifikációhoz azonban minden tagállami parlament jóváhagyása szükséges.
Összefoglalva, a Mercosur-kérdés 2026 elején a „geopolitikai realizmus” győzelmét hozta, de a győzelem íze továbbra is keserű a belső társadalmi feszültségek és a mezőgazdasági zavargások miatt, amelyek még sokáig meghatározzák az európai politikai napirendet.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
The post Mercosur: Az aláírás árnyékában appeared first on Magyar Konzervatív.
