A Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Migration Research Institute (MRI) szeptember 24–25-én kétnapos csúcstalálkozót szerveztek az MRI alapítványának tizedik évfordulójának megjelölésére, és tükrözni a 2015. évi migrációs válságot, amely megrázta Európát. A konferencia összegyűjtötte a politikai döntéshozókat, az akadémikusokat, az egyházi vezetőket és a regionális képviselőket, hogy felmérjék Magyarországnak a válságra adott egyedi válaszát, a tömeges migráció folyamatos kihívásait és annak szélesebb körű következményeit a nyugati civilizációra.
Az esemény az MRI Tamás Dezső főigazgatójának megjegyzéseivel nyitotta meg, aki emlékeztetett a 2015. szeptemberi Magyarországi beáramlás mértékére, amikor Viktor Orbán miniszterelnök kormánya úgy döntött, hogy bezárja a déli határot. Az ebből az időszakból származó adatokra hivatkozva Dezső megjegyezte, hogy 64 000 migráns érkezett Szíriából és 45 000 Irakból, a távoli régiókból származó kisebb csoportok mellett, mint például a Salamon -szigetek és Kuba – az érkezések részének nélkül nem menekült a háború, annak ellenére, hogy a helyzet miként került a mainstream médiában. Hangsúlyozta, hogy a többség 14–35 éves férfi volt.
Magyarország, Dezső állította, egyedülálló helyzetben volt a válság stratégiai elemzésére. Sok nyugati országtól eltérően, Magyarországnak nem volt gyarmati története, és így kevés korábbi tapasztalata volt a nagyszámú Afrikából vagy a Közel -Keletről érkező érkezésekről. – A gyarmati bűntudat nem mérlegelte minket – magyarázta. „A statisztikákra és a jelenség valódi gyökereire összpontosíthatunk.” Véleménye szerint a 2015-ös válság kevésbé volt egyszeri vészhelyzet, mint a mélyebb globális problémák, például a túlnépesség és a vízhiány tünete.
Az MCC Pészer Lánczi rektor hozzátette, hogy a válság feltárta Európa fragmentált ismereteit a migrációról, és hangsúlyozta a koherens, hosszú távú stratégia szükségességét kontinentális szinten.
A Keynote címet a Vojvodina magyar (VMSZ) Bálint Pásztor (VMSZ) elnöke adta át. Emlékeztetett arra, hogy Szerbia, a mindössze hatmillió ember országának körülbelül 815 000 illegális bevándorlója látta át a területét 2015 -ben, és a legtöbb ember megpróbálta átjutni az EU -ba a magyar határon. Pásztor leírta a Vojvodinában a válság emberi dimenzióját, ahol az egész városok túlterheltek.
„Kanjiža -ban (Magyarkanizsa), a mindössze 2500 fős városban, 1000–1500 bevándorlót láttunk minden nap” – mondta. „Néhány faluban négyszer annyi bevándorló jelentkezett naponta, mint a helyi lakosok.” Emlékeztetett arra, hogy az otthonok – mindkettő lakott és elhagytak – betörtek, és a lakosság félelemben élt. Míg a helyi élet nem veszített el, a légkör feszült volt, és 2015. szeptember 16 -án, a Röszke -i erőszakos összecsapásokban csúcsosodott, amikor a migránsok megpróbálták áttörni a határkerítésen.
Pásztor hangsúlyozta, hogy míg pártja akkoriban a szerb kormányzó koalíció része volt, ez volt az egyetlen politikai erő, amely a helyi lakosság biztonságáért beszélt. „Ehhez a liberális nem kormányzati szervezetek és az ellenzéki pártok izenofób és még fasiszta márkájúak voltak” – emlékezett vissza. Azt állította, hogy Magyarország a határkerítés felállításáról szóló döntése végül megkímélte Vojvodinát a nagyobb káoszból azáltal, hogy elterelte a Horvátország és Bosznia felé irányuló migrációs útvonalat. Megjegyezte azonban, hogy az erőszakos bűncselekmények, beleértve a rablásokat, a bandák háborúit és még a gránát támadásokat is, később a Subotica (Szabadka) és annak környezetében gyakorivá váltak, amíg a biztonsági erők beavatkoztak.
A Keynote után egy panelbeszélgetés feltárta a válság szélesebb tanulságait. A Szabolcs Janik, az MCC moderálásával, a Zsolt-Rúzsa védelmi minisztérium államtitkárán, László püspök Kiss-Rigó püspöknek, a Szegged-Canád-egyházmegye és az Fundamental Jogok Központ igazgatója Miklósz szószálának igazgatója.
Kiss-Rigó püspök 2015-től kezdte meg tapasztalatainak megosztásával. Míg az egyházmegyei Caritas szervezet sietett segítséget nyújtani, hamarosan világossá vált, hogy a helyzet nem elsősorban humanitárius vészhelyzet, hanem biztonsági fenyegetés. Az akkori észrevételeit, beleértve a nemzetközi médiában szereplőt is, gyakran úgy ábrázolták, mint a késői Ferenc pápa. „De amit láttunk, az nem a szegénység által vezérelt migráció volt”-magyarázta a püspök. „Ez egy összehangolt folyamat volt, különbözik a dél -amerikai valóságtól, amelyet a Szent Atya ismert. Az igazi keresztény szerelem azt jelenti, hogy segítséget nyújtanak, de mindenekelőtt a problémák származnak.
Barthel-Rúzsa a magyar védelmi erők szerepére összpontosított a határ akadály felépítésében, és közel 5000 katonát telepített 175–180 kilométerre történő kerítés építésére. A misszió, mondta, fordulópont volt: „Addig főleg külföldi békefenntartásban vettünk részt. A második világháború óta először katonáink feladata volt, hogy megvédjék a hazát ilyen skálán. ” Azt állította, hogy a fegyveres erők felbecsülhetetlen értékű logisztikai és operatív tapasztalatokat szereztek, később Libanonban, a Balkánban, és még Csádban tervezett telepítésre is felkészültek.
Szánthó a vitát a kortárs politikára változtatta, és egy nemrégiben bemutatta az Európai Parlament jelentéstervezetét, amelyet a Zöldek és az Európai Néppárt (EPP) támogattak, amelyben a Magyarország ellenzéki Tisza-párt ül. A szöveg felszólít a Magyarország határkerítés lebontására és az EU -alapok befagyasztására, amíg Budapest teljes mértékben megfelel a brüsszeli migrációs politikának. „Ez világossá teszi, hogy a migrációs politika most a Magyarország elleni központi jogszabályi kérdés”-mondta. Figyelmeztette, hogy az elmúlt évtizedben épült Magyarország – a jogi és a fizikai defektusok – az EU -föderalistákhoz igazodó hazai szereplők fenyegetése.
A vita a Nyugat-Európa 2015 óta tapasztalt tapasztalatait is érintette. Szánthó rámutatott a no-go zónák, a párhuzamos társadalmak, a növekvő antiszemitizmus, a közbiztonság csökkenésére és a terrorizmus emelésére, mint bizonyíték arra, hogy Magyarország korlátozó megközelítése indokolt. – A valóság igazolott minket – jelentette ki. „A nyugati társadalmak visszafordíthatatlan változásokkal szembesülnek. A lecke egyszerű: csak egy rossz döntés szükséges, hogy egy országot ezen az úton hozzon.
Kiss-Rigó püspök visszatért az erkölcsi dimenzióba, hangsúlyozva, hogy a keresztény jótékonysági szervezet nem jelenti az önpusztítást. „A szomszédság szeretetének parancsolata azt feltételezi, hogy tiszteletben tartja és megőrzi a saját identitását és kultúráját” – mondta.
A megbeszélés során a panellisták egyetértettek abban, hogy a hosszú távú megoldás a migránsok otthoni régióinak gyökér okainak kezelésében rejlik, ahelyett, hogy megengednék az Európába történő tömeges beáramlást. Megjegyezték, hogy Magyarország hozzájárult a magyarországi segítségnyújtáshoz, a Libanonnak és a Balkánnak nyújtott támogatásban, valamint az afrikai stabilizációs missziók tervein keresztül.
Mivel a konferencia mind a Migrációs Kutatóintézet, mind a válság tizedik évfordulóját jelölte, a résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy Magyarország megközelítése – a határok elzárása, a kvóták megtagadása és a származási régióban lévő emberek segítésére összpontosítva – az egyetlen életképes modellt adja meg a nemzeti szuverenitás védelmére és az európai civilizáció megőrzésére.
Az MCC – MRI együttes csúcstalálkozó: A valóság bizonyítja, hogy Magyarország migrációs politikája először magyar konzervatívon jelent meg.
