Nyugati értelmiségiek, elemzők és politikai döntéshozók gyűltek össze Budapesten a Mathias Corvinus Collegiumban (MCC) A Nyugat visszaszerzése csúcstalálkozón, hogy foglalkozzanak azzal az egyre sürgetőbb kérdéssel, hogy a Nyugat képes-e újra felfedezni a stabilitás, a felelősség és a stratégiai visszafogottság alapjait az egyre ingatagabb világban.
Matt Goodwin brit konzervatív politikai kommentátor a konferencia nyitónapján tartott vitaindító beszédet hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyságban a szólásszabadság, a nemzeti demokrácia és a szuverenitás elleni támadás nagyon is valóságos. Goodwin szerint a közelmúlt politikai fejleményei jól mutatják, hogy a megengedett vita határai egyre inkább szűkülnek.
Rámutatott a munkáspárti kormány nemrégiben bejelentett terveire, amelyek szerint a „muzulmánellenes ellenségeskedés” új hivatalos definícióját vezeti be az „iszlámfóbiás cár” kormány kinevezése mellett, azzal érvelve, hogy az ilyen intézkedések korlátozzák a legitim politikai vitát és tovább korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát.
Goodwin utalt az esküdtszéki perek bizonyos esetekben történő esetleges megszüntetéséről szóló vitákra is, és a brit demokrácia egészségére vonatkozó újabb aggasztó jelnek minősítette ezeket. Érvelése szerint ezek a fejlemények összességében hozzájárulnak ahhoz, hogy sok brit tágabb értelemben a hagyományos szabadságjogai fokozatosan csorbulnak. „A britek elveszítik szabadságukat” – figyelmeztetett, és ezeket a tendenciákat egy mélyebb demokratikus válsághoz köti, amely nemcsak az Egyesült Királyságot, hanem Európa nagy részét is érinti.
„Az EU soha nem volt demokratikus intézmény”
Goodwin folytatta: a válság középpontjában a kormányzó elit és az általuk képviselt társadalmak közötti növekvő szakadék áll. Mint mondta, az olyan kérdésekben, mint a migráció, a gazdaságpolitika és az energiapolitika, sok állampolgár egyre inkább úgy érzi, hogy a kulcsfontosságú döntéseket nem helyettük, hanem egy távoli politikai osztályért hozzák meg. Példaként említette az Egyesült Királyság közelmúltbeli energiasokkját, amelyet részben a nettó nulla energiapolitika „őrültségének” tulajdonított, amelyet anélkül hajtottak végre, hogy kellőképpen figyelembe vették társadalmi és gazdasági következményeiket.
Goodwin szerint az elmúlt évtizedekben az európai kormányzás szerkezete is jelentősen átalakult, a nemzeti demokráciákról egyre nagyobb tekintélyt helyeztek át a szupranacionális intézmények felé. Azzal érvelt, hogy az olyan szervezetek, mint az Európai Unió, szándékosan helyezték el a fontos szakpolitikai területeket a hétköznapi választópolgároktól.
Álláspontja szerint az Európai Bizottság példázza ezt a problémát: bár feladata olyan törvényjavaslatok benyújtása, amelyek több százmillió európai életét alakítják, magát nem választják közvetlenül. „Az EU soha nem volt demokratikus intézmény” – érvelt Goodwin, azt állítva, hogy európai szinten nincs értelmes demokratikus verseny a végrehajtó hatalomért.
A politikai hatalomnak ez a váltása – javasolta – hozzájárult az általa „menedzser-elitnek” nevezett „menedzseri elit” létrejöttéhez: a politikai döntéshozók és technokraták magasan képzett, globálisan összefüggő osztálya, akik egyre inkább a transznacionális rendszereken belül tevékenykednek, nem pedig a nemzetállamok politikai közösségein belül. Érvelése szerint ezek az elitek gyakran kevés kapcsolatot ápolnak a döntéseik által érintett polgárokkal, és általában olyan intézményeken keresztül működnek, amelyek nagyrészt el vannak szigetelve a választási nyomástól. Ezzel gyakorlatilag elhatárolják a politikai döntéshozatalt a demokratikus ellenőrzéstől.
Ennek az elszakadásnak a következményei egyre láthatóbbá válnak – mondta Goodwin, rámutatva arra, hogy egyre több szavazó hagyja el a hagyományos pártokat, és inkább olyan új politikai mozgalmak felé fordul, amelyek azt ígérik, hogy visszaadják a hatalmat az állampolgároknak és a nemzetállamoknak. Érvelése szerint ezek a mozgalmak Európa-szerte ellenreakciót jelentenek az évtizedek óta kialakuló demokratikus deficittel szemben.
A migráció Goodwin megjegyzéseinek központi részét képezte. Azzal érvelt, hogy a nagyarányú bevándorlás alaposan átalakította az Egyesült Királyság demográfiai és kulturális helyzetét, és arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi előrejelzések szerint a külföldön született népesség 2063-ra elérheti a 60 százalékot, míg a muszlim népesség 25-30 százalékra emelkedhet a jelenlegi 6 százalékról ugyanebben az évben. Véleménye szerint az ilyen demográfiai változások azt kockáztatják, hogy gyengítik azt a közös közösségi érzést, amely történelmileg a demokratikus intézmények alapját képezte.
Goodwin hangsúlyozta, hogy a demokrácia eredetileg olyan nemzetállamok keretein belül alakult ki, ahol a polgárok közösen érezték magukat az összetartozásban és abban a hitben, hogy saját maguk alakíthatják politikai sorsukat. E megosztott kötelék nélkül a demokratikus intézmények egyre törékenyebbé válnak, figyelmeztetett. A társadalmi kohézió eróziója alááshatja a kormányba vetett közbizalmat is, mivel a polgárok kevésbé hajlandóak hozzájárulni a kollektív rendszerekhez, ha már nem ismerik el azt a közösséget, amelyet támogatniuk kell.
„A demokrácia csak akkor marad fenn, ha az emberek azt hiszik, hogy még mindig megvan a hatalom, amelyet a nemzetállamok létrejöttekor ígértek”
Bírálta továbbá a nemzetközi jogi keretek, például az Emberi Jogok Európai Egyezménye (ECHR) növekvő befolyását, azzal érvelve, hogy ez felhatalmazza a jogászok azon aktivista osztályát, akik képesek megtámadni és felülbírálni a választott kormányok által hozott döntéseket. Goodwin szerint ez a dinamika tovább járul a nemzeti szuverenitás és a demokratikus elszámoltathatóság eróziójához.
A jövőre nézve Goodwin azt jósolta, hogy a civilizáció, az identitás és a szuverenitás kérdései egyre inkább uralják majd az európai politikát a következő évtizedekben. Ahogy egyre több polgár kezdi megkérdőjelezni a fennálló politikai rend legitimitását, úgy érvelt, valószínűleg erősödni fognak a nemzeti határok, a demokratikus intézmények és a nemzetállamok sorsa feletti ellenőrzés visszaszerzésére irányuló követelések.
Végezetül a nyugati társadalmak számára a legfontosabb kihívás az, hogy megtalálják a módját a nemzetközi együttműködés fenntartásának a főbb globális kérdésekben, miközben visszaállítják a demokratikus ellenőrzést nemzeti szinten. „A demokrácia csak akkor marad életben, ha az emberek azt hiszik, hogy még mindig birtokolják azt a hatalmat, amelyet a nemzetállamok létrejöttekor ígértek” – zárta gondolatait Goodwin.
:
The post Matt Goodwin arra figyelmeztet, hogy a britek elvesztik szabadságukat az MCC csúcstalálkozón appeared first on Magyar Konzervatív.
