1890. május 1-jén az Egyesült Államok és Európa munkavállalói egy összehangolt sztrájkban vettek részt, amely a nyolc órás munkanapot követeli meg. Ez a nemzetközi demonstráció a munkaerő -mozgalom egyik első valóban globális fellépését jelölte. Miközben néhányan kis csoportokban tiltakoztak, mások ezrekkel töltötték meg a városi utcákat, és felszólítottak a munkaerő -reformra. Sokan megemlítették az 1886 -os Chicagói halálos Haymarket -ügyet is, ahol egy békés tiltakozás erőszakossá vált, miután az anarchisták egy bombát robbantak fel, nyolc meggyilkolást és tömeges letartóztatásokhoz vezetett.
Több mint 130 évvel később kevesen emlékeznek a Chicagói zavargásokra. Sokak számára az 1 lehet, hogy a tavaszi vásárok, virágok vagy-idősebb generációk számára-az állam által megbízott felvonulásokat idézik elő. De miért figyeli meg szinte minden ország Srí Lanka -tól Kanadáig ezen a napon nyilvános ünnepként?
Az 1. jelentősége megelőzi a munkatörténetet. Az ókori Görögországban fesztiválokat tartottak Chloris, a virág istennője és római társa, a Flora számára. Ezek a tavaszi rituálék ünnepelték a természet újjászületését, gyakran a máglyákkal és az ikonikus Maypole táncra – olyan jogigazgatásokkal, amelyek továbbra is fennmaradnak az olyan országokban, mint Írország és Magyarország. Az ilyen szezonális megfigyelések elismerték a télről tavaszra való áttérést, a megújulást és a mezőgazdasági munkák kezdetét szimbolizálva.
„Az 1 május jelentősége megelőzi a munkatörténetet”
De a napi politikai dimenzió a közelmúltban alakult ki. Már 1817-ben, Robert Owen társadalmi reformátor javasolta a nyolc órás munkanapot, de csak az 1880-as évek során a munkavállalói tiltakozások nyilvános igényt jelentettek. 1886 -ban az amerikai munkavállalók százezrei indultak el munkájukon. A csúcspontja a chicagói Haymarket bombázás volt, amely nemzetközi felháborodáshoz és a munkaerő -szolidaritás új korszakához vezetett.
1889 -ben a második nemzetközi – a Párizsi szocialista pártok összejövetele – a munkavállalók jogait támogató éves tüntetések hivatalos időpontja. A németországi, magyarországi és azon túli szocialista csoportok egyaránt megkezdték a békés és militáns tiltakozásokat, a helyi hatóságok változó reakcióival. Magyarországon, az 1890 -es május eleji ünnepségek tízezreket vonzottak. De 1891 -re, a nyugtalanságtól félve, a kormány rájuk repedt, és olyan munkavállalókat lőtt, akik megcáfolták a tilalmat.
Ezzel egyidejűleg a vidéki Magyarország agrármunkások saját felkelésüket rendezték. Az olyan helyeken, mint Orosháza és Hódmezővásrhely, a szegény gazdálkodók sztrájkoltak, és szigorú kormányzati válaszokat, köztük a harci törvényt is. Ennek ellenére a paraszt szocialista mozgalmak olyan vezetők alatt kezdtek formálódni, mint István Várkonyi.
Eközben a városi munkaügyi mozgalmak, mint például a Magyar Szociáldemokrata Párt, elhatárolódtak a vidéki radikálisoktól, inkább a választási reformra és a munkaügyi jogokra összpontosító békés tüntetéseket részesítették előnyben. Ennek ellenére tevékenységüket a háború és az elnyomás korlátozta. Noha a rövid életű magyar szovjet köztársaság 1919-ben nagy ünnepségekkel ünnepelte, ezek az események nem tudtak mélyen rezonálni a fáradt közönséggel.
A háborúk között május napja erősen rendőr volt. Még az autoritárius rendszerek is együtt választottak-a náci Németországban, Spanyolországban és a Vichy Franciaországban, az 1 május állami ünnepévé vált, amelyet a rend és a nemzeti egység előmozdítására használtak, nem pedig az osztályharcot.
A második világháború után a nap sok országban, beleértve a szovjet által igazított államokat, hivatalos státuszt kapott. Magyarországon a kommunista hatalom kirakatává vált: a katonai felvonulások, zászlók és politikai beszédek uralták a napot. Ezzel szemben a nyugati demokráciák hangsúlyozták a már megszerzett munkajogok ünneplését, kevésbé politikai felhangokkal.
Néhányan megpróbálták teljesen átgondolni a május napját. 1955 -ben XII. Pius pápa Szent József munkásnak nyilvánította ezt. Három évvel később az Egyesült Államok Eisenhower elnök alatt átnevezte a törvény napját – ez egyértelműen meggátolja a kommunista szimbolizmust.
„A hidegháború alatt a magyar munkásosztály május napját sör, kolbász és karneváliszerű ünnepségek ünnepelték-a korábbi évek forradalmi lelkesedésétől”
Az 1950 -es évek végére még Magyarország ünnepségei is meglágyultak. 1957 -ben, néhány hónappal az 1956 -os összetört forradalom után, a Hősök téren zajló tömeges összejövetele a magyar televízió első élő közvetítését jelentette. Ez mind az állami hatalom bemutatása, valamint a normálság és az egység kidolgozásának kísérlete volt János Kattár rezsim alatt.
A hidegháború alatt a magyar munkásosztály május napját sör, kolbász és karneváli-szerű ünnepségekkel ünnepelte-a korábbi évek forradalmi lelkesedéséből. Még az 1986 -os csernobili katasztrófa, amely néhány nappal a május 1 -je előtt történt, nem törölte a nyilvános ünnepségeket. A szovjet hatóságok átirányították a radioaktív felhőt nyugatra, hogy megőrizzék az ellenőrzés megjelenését.
A kommunizmus bukása után a május napja továbbra is nyilvános ünnep maradt a posztszocialista államokban, bár megfosztották baloldali ideológiai tartalmától. Manapság a legtöbb európai ország munkamentes napnak ismeri el, ám a szocializmussal és az osztályharc történelmi társulásai nagyrészt elhalványultak.
Az utóbbi évtizedekben azonban a globális válságok – a gazdasági visszaesések, az ökológiai fenyegetések, a pandemika – már a munkavállalók mozgalmak iránti érdeklődést mutattak. Mégis, az 1. május továbbra is paradox módon ünnep: az ellenállás és a rutin, a radikalizmus és a relaxáció gyökerező ünnepe.
További információ erről a napról:
A május 1 -jétől a történelemig – a tavaszi fesztiváloktól a munkaerő -mozgalmakig először jelent meg a magyar konzervatívnál.