Dr. Bognár Zalán a GUPVI/GULAG Kutatók Nemzetközi Szövetségének elnöke, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, a magyar kényszermunkások és hadifogolyok történetének hazai vezető szakértője. Farkas Dániellel, a Duna Intézet tudományos főmunkatársával beszélgetett a 2012 óta november 25-én megemlékezett Szovjetuniói magyar politikai foglyok és kényszermunkások emléknapja alkalmából.
***
Miért november 25? Miért különleges ez a nap a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok történetében?
Ezen a napon érkeztek vissza Magyarországra az első politikai foglyok a Sztálin halála utáni amnesztia után. Ezért választották megemlékezés napjává. Érdekes módon ez volt az évszázad meccsének napja is, amikor Magyarország 6–3-ra legyőzte Angliát a híres focimeccsen. Még egy érdekes egybeesés: Marina Gera, a film főszereplője Örök tél, amely a magyarok szovjet börtönrendszerbeli tapasztalatairól szól, 2019-ben éppen ezen a napon kapott Emmy-díjat színészi alakításáért.
Az Ön által vezetett tudományos egyesület neve megkülönbözteti a GULAG és a GUPVI táborokat a szovjet börtönrendszerekben. Milyen különbségek voltak ezek között?
Röviden, a GULAG a politikai foglyok és a közönséges bûnözõk rendszere volt bírói ítélettel, míg a GUPVI a hadifoglyokat és a deportáltakat a második világháború kapcsán. A GULAG a szó rövidítése Glavnoye upravleniye ispravitel’no-trudovykh lagerey, ami azt jelenti Javító Munkatáborok Főigazgatósága.
A GULAG rendszert 1934-ben nyitották meg, bár nyilván munkatáborok és büntetés-végrehajtási telepek már jóval korábban is léteztek. A legutolsó európai Oroszországban lévőket a német invázió 1941-es megindulása után evakuálták az Urálon túl. A GUPVI esetében ez a szó orosz rövidítése. Glavnoye upravleniye po delam voennoplennykh i internirovannykhvagyis A hadifoglyok és internáltak ügyeinek főigazgatása. Ezeket a táborokat azután hozták létre, hogy 1939 szeptemberében a nácik és a szovjetek közösen megszállták Lengyelországot, kezdetben lengyel foglyok elhelyezésére. Aztán kiterjesztették más foglyokra is, akiket a háború alatt fogtak el. Fontos megjegyezni, hogy ezek nem voltak mind katonafoglyok.
Magyarország esetében egy 14,7 milliós országból egymillióan mentek át GUPVI-táborokon. Kétharmaduk katona volt, egyharmaduk pedig csak civil. A hadifogolytáborok valójában jobbak voltak, mint az internáltak táborai. És ezekben a táborokban senki sem kapott bírói ítéletet. Éppen a szovjet hadsereg fogta össze őket, és vitték el kényszermunkára.
Ez nagyon sok ember. Mi volt a logika a civilek börtönbe küldésének büntetés nélkül? Gazdasági indíték volt, hasonló a korábbi idők rabszolgaságához?
Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy a szovjetek számára gazdasági szükségszerűség volt, hogy munkatáborokat vezessenek külföldi foglyokkal. Szerintem a GULAG táboroknál a terror volt a fő szempont. Idős és gyenge embereket, még a fogyatékkal élőket is elvitték a táborokba – ennek nyilván nincs gazdasági értelme.
Az áldozatok visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a szovjet őrök néha kifejezetten azt mondták nekik, hogy halálukig dolgoznak. Nyilvánvaló, hogy a táborok továbbra is hozzájárultak a szovjet gazdasághoz, különösen a bányászathoz. Ezért vittek sok embert a GUPVI táborokba – csak a munkaerőre volt szükségük.
„Ott voltak dolgozni, amíg meg nem haltak”
A legtöbb GUPVI-tábor, ahová magyarokat hurcoltak, a Donbászban volt, ahol most dúl a háború, ahol a szénbányászatban dolgoztak. A GULAG-táborok az 1930-as évek végén a szovjet GDP 1-2 százalékát tették ki.
Tehát mikor kezdődtek ezek a deportálások és mikor fejeződtek be?
Az első deportálások 1944 szeptemberében kezdődtek meg Székelyföldön – azért számítjuk a magyar területek közé, mert az augusztus végi szovjet invázió idején magyar közigazgatás alatt állt.
A legutóbbiakat május 30-án találtam, Somogy megyéből. Fontos megjegyezni, hogy addigra három hétig hallgattak a fegyverek Európában, és a szovjetek még mindig fogolytáborokba vitték az embereket.
Eredetileg katonákat követtek, de mindenkit katonának számítottak, aki katonai kiképzésben részesült. Tehát minden felnőtt férfi volt. Még a 12-16 év közötti gyerekek is kaptak valamilyen katonai oktatást a levente rendszerben. Emiatt őket is fenyegette a fogság, és sokan a GUPVI táborokba kerültek.
Voltak olyan régiók, ahol ez a terror különösen érintett?
Ami a különleges hatást illeti, valójában három régió volt. Az első Kárpátalja volt, Ukrajna mai Kárpátalja. A lényeg az etnikai tisztogatás volt. 1944 novemberében a szovjetek már az 1939-es felbomlásáig Csehszlovákiához tartozó terület annektizálására készültek, amikor is Magyarország visszacsatolta.
Összegyűjtötték tehát a helyi németeket és magyar férfiakat, egy héttel a kommunista párt kárpátaljai kongresszusa előtt, ahol a szovjetek bejelentették a terület Szovjet-Ukrajnához való csatlakozását. Nem akartak semmi bajt.
Ezeknek az embereknek a többsége a táborba menet meghalt, mert november végén már csak a ruhákkal a hátukon vitték el őket. A tífusz, az éhség és a kitettség megtette a hatását.
A dokumentációból jól mérhető. Magyarország közel 700 000 fogoly aktát vásárolt az Orosz Föderáción belül. A novemberben Beregszászból elhurcolt magyarok mindössze 21 százalékát találták közöttük. A magyarázat? A táborokba csak azokat regisztrálták, akik megérkezett, néha csak hetekkel az érkezésük után. Ha valaki meghalt útközben vagy a táborban való regisztráció előtt, akkor nem számítanak bele.
Látható tehát, hogy a beregszászi deportáltak közel 80 százaléka meghalt útközben a táborokba.
A második különösen érintett régió Budapest volt. Sztálin október 27-én utasította az akkor délen Bács-Kiskun megyében álló Szovjet 2. Ukrán Frontot (hadseregcsoportot), hogy foglalja el Budapestet. Parancsnoka, Malinovszkij visszaszorult, mert erői kimerültek, de Sztálin mégis elrendelte a támadást.
Az offenzíva következésképpen kudarcba fulladt – a főváros déli külvárosában elakadt. A 2. és 3. Ukrán Front közös erőfeszítésére volt szükség ahhoz, hogy február 13-ig hosszan tartó ostrom alá vonják a várost. A szovjet tábornoknak meg kellett magyarázni a kudarcot, ezért bejelentették, hogy 180-200 ezer német és magyar védi a várost. A valós szám 80 000 körül volt.
Így a hadifogolyhiány pótlása érdekében a szovjetek több mint 100 000 civilt vettek „hadifogolyként”, hogy megvalósítsák ezeket a kitalált náci seregeket.
A nagyapámat is letartóztatták az utcán egy hónappal az ostrom vége után, több civilnel együtt.
A harmadik fókuszterület a Dél-Dunántúl volt. Ez az etnikai összetétele miatt volt. Sztálin 1944. december 16-án elrendelte, hogy a „felszabadult” területeken tartózkodó összes németet deportálják. Dél-Dunántúl ad otthont a sváboknak, a 18. században betelepült német nemzetiségű csoportnak. Bejelentették, hogy minden 18–45 év közötti férfinak és 18–30 év közötti nőnek kéthetes munkára kell jelentkeznie. Aztán évekre táborokba zárták őket.
Azt is fontos megjegyezni, hogy ezek a kategóriák nem voltak egyértelműek. A szovjetek csak bizonyos számú foglyot akartak a vezetésük által meghatározott célszámok alapján. Tehát ha úgy gondolták, hogy nincs elég német deportálás, akkor a szomszédos magyar falut is elvitték. Amikor valaki megszökött, a számot bárki találta ki, akit elkaptak az utcán.
Volt rá példa, hogy egy csapat katonai fogoly egy romániai pályaudvaron rájött, hogy deportálják őket, ezért leugrottak a kocsiról és megszöktek. Egyszerűen a foglyok közé löktek pár román vasutast. Jómagam is látok olyan aktákat, ahol a fogság dátumaként 1945 nyara van feltüntetve. Kíváncsiak, mert csak 1-2 ember van ilyen dátummal, de jól látható, hogy a szökések pótlására fogták el őket.
Az egész rendszer gonosz és irracionális volt. Egy megfigyelő megjegyezte, hogy egy tranzittáborban egy teljes század francia katonák tartózkodtak. Megszöktek a német fogságból, Magyarországon bujkáltak, de csak azért kerültek a kényszermunkások közé, mert a szovjetek több embert akartak a táborokba.
Hogyan találtad ezt a témát kutatásra?
Pontosan 1990-ben kezdtem el dolgozni a Hadtörténeti Levéltárban, abban az évben, amikor Magyarország áttért a demokráciába. Én voltam a felelős a legutóbbi, 1945 utáni lapokért. És ott találtam nem kevesebb, mint 347 dobozt, amelyek a Szovjetunió hadifoglyainak és más deportáltjainak kérdésével foglalkoztak.
És ott döbbent meg bennem a régi, első ránézésre értelmetlen családtörténet: nagyapámat, Petőváry Pált civilként vitték el Budapest utcáiról egy teljes hónappal a város kapitulációja után. Évekkel később visszatért, mindössze 38 kilogramm volt – 85 kilogramm volt, amikor elvitték.
„Folytanom kell, hogy napvilágra hozzam ezeket a történeteket”
Megtaláltam a nevét a foglyok listáján, kinyitottam az aktát, és megtaláltam a nagymamám leveleit, amelyek férje, gyermekei apja szabadon bocsátásáért könyörögtek. Így néztem ezeket a dobozokat, és rájöttem, hogy most 347 doboz van tele ezekkel a történetekkel.
Így hát elkezdtem dolgozni, és azóta sem hagytam abba. Időnként szembesültem némi visszaszorítással. De folytatnom kell, napvilágra kell hoznom ezeket a történeteket, nem utolsósorban azért, hogy igazságot hozzak az áldozatoknak.
The post Magyarország elrabolt GULAG civilek appeared first on Magyar Konzervatív.
