Amikor valaki élelmiszert vásárol, az meglehetősen személytelen élmény. Megérinti a kártyáját vagy átadja a készpénzt, és kész; a bolt nem törődik veled.
De amikor egy rendkívül kifinomult fegyverrendszert vásárol, mindenki észreveszi. Az eladó észreveszi, hogy nálad van a pénz. Mások észreveszik, hogy fegyvereket vásárol. És a világ észreveszi, hogy ezeket a fegyvereket úgymond bizonyos célokra akarja használni.
Ez Magyarország elmúlt tíz év újrafegyverzésének rejtett története. Nem pusztán új játékokat vásároltunk egy hadseregnek, amelynek nagy szüksége volt rájuk, hanem lényegesen alakítottuk profilunkat a nemzetközi rendszerben.
Magyarországot olyan államként ismerték, amely az 1990-es években hatalmas szovjet fegyvertartalékait értékesítette. Lehet, hogy a leszerelés mértéke túlzott volt, de az igény egyértelműen megvolt. Miközben az ország természetesen homeopátiás mennyiségben vásárolt néhány fegyvert, mint például a Gripenek a 2000-es évek elején, pénzt kellett költenünk a Nyugat felzárkóztatására a gazdasági fejlődésben, nem pedig a rozsdás szovjet gépek hatalmas tartalékainak fenntartására.
Aztán az Ukrajna elleni orosz agresszió 2014 óta mindent megváltoztatott.
Magyarország azóta költekezésbe ment, hogy egy sor képességet építsen vissza: taktikai légi szállítást, páncélost, tüzérséget, miközben kísérletezik a pilóta nélküli platformok világával is.
„Magyarország azóta költekezésbe kezdett, hogy új képességeket építsen fel”
Magyarország most, 2025 végén már hagyományos és új partnerekkel is partneri kapcsolatokat épített ki.
Az ország német harckocsikat vásárolt, a nagy német gyártó, a Rheinmetall pedig Zalaegerszegen üzemel új Lynx APC (páncélozott személyszállító) járművei számára, és Várpalotán is gyártanak hadianyagot.
Eközben Győrben a török Ejder Yalçın cég adta az új magyar MRAP, a Gidrán know-how-ját.
Mi voltunk Brazília és Portugália után a harmadik ország, amely megvásárolta a KC-390-es gépeket, szinte az élére kerültünk az utána kialakult hosszú várólistán. Most már vannak izraeli rakétáink és radarjaink is. Új beszerzések is jöhetnek: Magyarország a sikeres török Bayraktar drónt teszteli, miközben saját felderítő UAV platformokat fejleszt.
Az egész régióban az országok új fegyverkezési iparágakat építenek. Románia a hagyományosan jó francia ipari kapcsolatokra épít. Lengyelország nagy koreai és amerikai gyárakkal kísérletezik.
Magyarország hagyományos német beszállítóit keresi, miközben a tömbökön túl Türkiye és Brazília felé is eljut. Ez formálja az ország nemzetközi megítélését, megmutatva, hogy például a Türkiye-vel való szoros együttműködés konkrét eredményeket hoz, nem csak retorikai vidámságot. A KC-390 ilyen korai beszerzése megmutatta, hogy az ország nyitott az új beszállítókkal való kísérletezésre, anélkül, hogy félne attól, hogy ne vegye figyelembe a hagyományosakat, vagy olyan platformokra regisztráljon, amelyek esetleg nem váltják be az ígéreteket.
Lengyelországgal összehasonlítva ez is egy olyan minta, amely szerint Közép-Európa új ipari partnerségeket fedez fel. Mindez a történelmi kereskedési minták hűsége mellett történik.
A magyar katonaság észreveszi, hogy a helyőrségekbe is hatalmas mennyiségű vaskos fémgép özönlik. A Zrínyi-program előtt a magyar szemlélet minimálisra szorítása és a NATO-ra támaszkodás volt a cél.
„A Zrínyi-program előtt az volt a cél, hogy a magyar szemléletet minimálisra csökkentsék és a NATO-ra támaszkodjanak”
Magyarország immár hiteles védelmi képességekkel rendelkezik, beleértve az újonnan kibővített tartalék erőit is. A cél természetesen nem változott. Magyarországot nyilvánvalóan nem tekintik olyan országnak, amely nagyobb agressziót tervezne szomszédai ellen. A NATO-tagság és a hosszú távú szoros integráció legalább évtizedekkel ezelőtt kizárta e kérdések bármelyikét.
Persze a kérdés a pénz. Magyarország hosszú utat tett meg a 2008-as válság óta, és tetemes GDP-növekedésnek örvend. Az országnak azonban sikerült ésszerű rendben tartania költségvetését, nem utolsósorban a viszonylag alacsony védelmi kiadások miatt. Most azzal a kérdéssel néz szembe, amellyel Európa egésze szembesül: képes-e lépést tartani a sokkal magasabb kiadási szinttel?
A kérdés abban rejlik, hogy képes-e helyet biztosítani az új technológiák ellátási láncában, ami növelheti a GDP-t. És potenciálisan a fegyveripar hosszú távon bevételi forrás is lehet.
Ahogy Európa újra felfegyverkezik, Magyarország igyekszik az új korszak nyertesei közé sorolni magát, régi és új partnerekkel, asszertív stratégiákkal. Eddig ez volt a történet. Az ország merész tervei között szerepel egy erős hadsereg fenntartása és egyúttal szilárd gazdasági fejlődés biztosítása is. Ez lesz a következő évek története.
The post Magyarország újrafelfegyverzése: múlt és jövő appeared first on Magyar Konzervatív.
