Február 4-én Tristan Azbej, a Hungary Helps Agency igazgatója egyetértési nyilatkozatot írt alá az Egyesült Államok külügyminisztériumával. Ez az esemény a jelenlegi amerikai kormányzat és Magyarország közötti szinergiát jelzi a nemzetközi fejlesztés megközelítésében is.
Magyarország viszonylag későn érkezik ahhoz, hogy a nemzetközi fejlődésen belül kifejezetten a vallásszabadságra koncentráljon, nagyrészt az ország viszonylag fiatal demokráciája miatt. Míg a nemzeti és civilizációs identitás hangsúlyozása a kommunizmus bukása után gyorsan megjelent a belpolitikai diskurzusban, ez kezdetben nem tükröződött a külpolitikában, legkevésbé a fejlesztéspolitikában. Magyarország – gyakran vegyes nyugati jelzések közepette – hangsúlyozta kisebbségei védelmét a szomszédos államokban. Közvetlen térségén túl azonban a magyar források nagyrészt multilaterális testületeken keresztül, a domináns nyugati struktúrák példáját követve, nem önálló úton haladtak.
A változás, amely a Hungary Helps Program (később ügynökség) létrejöttét jelentette, logikus továbbfejlesztése volt a nemzeti és végül is civilizációs identitás formálódó, sőt erősödő hangsúlyozásának. Az üldözött keresztények megsegítésére összpontosít azáltal, hogy a segélyeket egyházakon és hitalapú szervezeteken keresztül osztja szét, biztosítva, hogy helyi szinten, a közvetlen címzettek körében maximalizálják a felhasználást.
A nyugati szemekben sokáig sajátosságként tartották számon, de mára az Egyesült Államokból is elismerést kapott. A 2026-os Nemzetközi Vallásszabadság Csúcson a Hungary Helps Ügynökség díjat kapott az üldözött keresztények körében végzett munkájáért. Néhány nappal később, február 4-én Michael J Rigas, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának munkatársa egyetértési nyilatkozatot írt alá Tristan Azbejjel, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős magyar kormány államtitkárával, „a vallásszabadság, a köz-magán partnerségek, valamint a béke és a megbékélés előmozdítása érdekében a Közel-Keleten és Afrikában a Szaharától délre eső térségben”. Ezzel a lépéssel a Trump-adminisztráció elismerte, hogy a Hungary Helps Agency fontos partner a kialakulóban lévő nemzetközi fejlődési víziójában, amely nagyobb hangsúlyt fektet a világszerte üldözött keresztények helyzetére.
„A Trump-adminisztráció ezzel a lépéssel elismerte, hogy a Hungary Helps Agency fontos partner a nemzetközi fejlesztőkről kialakított víziójában”
A vallásszabadság védelme a 19. század óta az amerikai humanitárius szereplők régóta fennálló célja. Amikor azonban a második világháború után megjelent a nemzetközi fejlődés területe, sokkal kevesebb figyelmet fordítottak a vallási kisebbségekre az 1950-es és 1960-as évek új, bőségesen finanszírozott ügynökségei és programjai, mint például a mára megszűnt Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége és az olyan regionális kezdeményezések, mint a Szövetség a Haladásért. A domináns vízió az emberiség „univerzális és homogén állama” volt, amelyet a hidegháborús modernizációs elmélet formált, nem pedig a különálló közösségek védelme és táplálása. Ennek ellenére továbbra is fennáll a feszültség a széles körű humanitárius és fejlesztési célok előmozdítása, valamint ezeknek az erősen differenciált helyi közösségekre gyakorolt hatása között, különösen a fejlődő világ egyes részein.
Ebben az értelemben most egy érdekes folyamatot figyelhetünk meg, amelyben a Hungary Helps modell konvergál az Egyesült Államok állami célkitűzéseivel. Egy kis, félig periférikus nemzetnek a nemzetközi segélyek sajátos megközelítése felé irányuló fordulata megelőzte az Egyesült Államokét, amelyet sokáig a szervezeti innováció élvonalának tekintettek. Magyarország a globális délről kiinduló válságra – nevezetesen a 2015-ös menekültválságra – gyakorlatilag fejlesztési politikájának átirányításával, míg az Egyesült Államok saját, sokkal súlyosabb válságára 2001-ben egy értékpapírosított megközelítéssel, a nagyrészt változatlan humanitárius célok mellett reagált.
Az Egyesült Államok és a Hungary Helps együttműködése most egy lépést jelent afelé, hogy új módot találjunk a humanitárius segélyek szállítására az USAID utáni korszakban. Természetesen kérdéses, hogy az adott modellt miként hasznosítják e tekintetben. Egyértelmű, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fognak helyezni az üldözött keresztények, mint meghatározott csoportok elérésére.
Ez potenciálisan nemcsak a keresztények életszínvonalát fogja javítani. Amint azt a Hungary Helps modell is többször bebizonyította, a keresztény közösségek infrastrukturális segítése minden helyi lakos számára előnyös, hiszen ezek olyan közintézmények (például kórház, iskola, kút), amelyeket minden vallású ember használhat. Ráadásul ezek a terek összehozhatják a különböző közösségekből származó embereket, lehetővé téve számukra, hogy személyesen találkozzanak, és remélhetőleg felismerjék kölcsönös érdeklődésüket az együttélés iránt.
Egy másik módja annak, hogy a Hungary Helps modell erősítse az amerikai segélypolitikát, a korlátok felismerése. Egy szűkös kapacitású kis ország számára racionális választás egy célzott, hitalapú ügynökség, világosan meghatározott és viszonylag szűk mandátummal. Bár az Egyesült Államok nem kívánja ugyanilyen módon leszűkíteni a fókuszt, a korlátozottabb célok nyílt és őszinte megfogalmazása – ahelyett, hogy átfogó modernizációs követelésekre hagyatkozna – retorikailag és gyakorlatilag is előnyös lehet.
Az 1945 utáni globális történelem egyik tanulsága világos: egyetlen nemzet sem tehet meg mindent a világért, és az emberi intézmények hatóköre nem mindenható. A Hungary Helps és az Egyesült Államok állami szervei közötti együttműködés ezért rugalmasabb és hatékonyabb fejlesztési gyakorlatokat mozdíthat elő a 12. századi fejlődő nemzetek megsegítésére.
The post Magyarország segít elismerni partnerként az amerikai nemzetközi fejlesztési erőfeszítésekben appeared first on Magyar Konzervatív.
