Az alábbiakban Hulej Emese írásának adaptált változata olvasható, amely eredetileg magyarul ben jelent meg Magyar Krónika.
század a női olvasatban. Művészek, tudósok, legendás oktatók, életmentők és a társadalom kedvencei. Sok tehetségű nő, aki véletlenül bekerült egy néprajzi gyűjtőcsoportba, és archaikus népi imák összeállításával korszakalkotó tudós lett. 105 éve született Dr. Erdélyi Zsuzsanna.
– Ez volt az életem! — Meglepő módon ezt mondta diplomáciai munkásságáról évtizedekkel később a nemzetközi hírű, számos kitüntetésben és kitüntetésben részesült etnológus. A háború után első női diplomataként a Külügyminisztériumba nevezték ki. Miniszteri hivatalnokként hatékonyan kamatoztatta kiváló szervezőkészségét, és őszinte szenvedélyről tett tanúbizonyságot a munkája iránt.
Az erdélyi és felső-magyarországi gyökerű lány több nyelven beszélt, olasz szakon végzett az egyetemen. Egyszer még felkérték rá, hogy tolmácsoljon Rákosi Mátyásnak, akiről kiderült, hogy tud olaszul, így csak az összetett mondatokhoz kért segítséget Zsuzsannától.
A fiatal tolmács nem a mozgalomból származott, hanem egy meglehetősen konzervatív családból. Testvéreivel együtt nőtt fel Komárom mellett, édesapja könyvtárigazgató és borász volt, a családi otthonban napi négyszeri étkezésre volt berendezve. Reggel és este fehér terítővel, napközben színes asztali futóval. Csillagnézés, beszélgetés, kamarazene – ilyenek voltak kora gyermekkora.
Erdélyi Zsuzsanna diplomáciai pályafutását a kommunista hatalomátvétel szakította félbe. Az elbocsátás fájdalmát enyhítette, hogy nem sokkal később megismerkedett férjével, Dobozy Elemér ígéretes fiatal kardiológussal. 1948-ban házasodtak össze – egyetlen vendéggel! – és boldogan éltek együtt haláláig.
„Erdélyi Zsuzsanna diplomáciai pályafutását megszakította a kommunista hatalomátvétel”
1953-ban harmadik gyermekét várta, amikor felmászott a Noé bárkájára – így nevezték el a szintén jogtalanul üldözött zeneszerző, Lajtha László által szervezett néprajzi gyűjtőcsoportot. Lajthát eltávolították a Nemzeti Konzervatóriumban betöltött pozíciójából, de szerettek volna adni neki valamit, ezért ciszterci apácákból, angol hölgyekből és olyan értelmiségiekből alkottak egy kis csoportot, mint Zsuzsanna – még Teleki grófnő is volt köztük. Lajtha akkor ismerkedett meg Erdélyi Zsuzsannával, amikor családja Pestre költözött, édesapja, Erdélyi Pál pedig eladott egy kalotaszegi hímzett ládát a Néprajzi Múzeumnak, ahol Lajtha fiatal muzeológusként dolgozott.
1953-ban rendszeres hét-nyolc napos gyűjtőutakat kezdtek. Lajtha, Erdélyi és Tóth Margit egykori ciszterci apáca járták az országot, vonatokon zötykölődtek, sétáltak, és csak egy magnót és néhány személyes holmit vittek magukkal. Gyakran az út mellett ettek ebédet – kenyeret, szalámit és sajtot –, és megtagadták az adatközlőik által kínált ételeket, akiknek csak csekély készletük volt. A papok általában segítettek, mondták az időseknek, hogy egy professzor jön kollégáival, és megkérték őket, hogy énekeljék el azokat a gyönyörű vallásos énekeket, amelyeket ismernek.
A látogatások alkalmával cigányok, temetkezési vezetők, énekesek ünnepi öltözékben léptek fel, Lajtha, Erdélyi és Tóth pedig felvették, lejegyezték és átírták mindazt, amit hallottak. Hazatérve rendszerezték és feldolgozták az anyagot. Erdélyi Zsuzsanna nehéz szívvel hagyta otthon gyermekeit, sokszor csak lefekvés után kezdte el munkáját.
Az 1956-os forradalom híre gyűjtőút közben érte el őket. Nem tudta, mi történt gyermekeivel és férjével, és annyira aggódott, hogy négy napig nem tudott aludni. Végül idegi kimerültsége miatt kórházba került, és csak napokkal később tudott megnyugodni, amikor épségben találta családját.
Családi életük menedék volt, biztonságot és örömet kínálva. Bár férjét áthelyezték a klinikáról a csepeli SZTK (munkásszervezetek) rendelőjére, sok viszontagságuk ellenére is gazdag életet éltek. Rengeteg munka volt, sok nevetés és sok zene. Családjának volt egy nyaralója Balatonszemesen, ahol a legtöbb nyarat töltötték, és ahol élete utolsó szakaszában is sok időt töltött, úszni járt, amíg csak tudott.
„Kutatott, kutatott és eljutott kultúránk legrégebbi rétegeihez, amelyek emlékei nemzedékeken át öröklődnek”
Lajtha halála után egy napon a nagyberényi szőlőhegyen pénteki imát énekelt érte a 98 éves Rozi néni. Megindító élmény volt, igazi időutazás. Latin műveltségével úgy érezte, nem a múltba néz, hanem a távoli múlt kútjába. Kutatta, kutatta és eljutott kultúránk legrégebbi rétegeihez, amelyek emlékei nemzedékeken át öröklődnek szavakban, dallamokban és spiritualitásban. Megmentette archaikus népi imáinkat a feledéstől, és a műfaj meghatározó alakja, elemzője, rendszerezője lett.
című gyűjteménye Hegyet hágék, lőtőt lépék (Hegyek megmászása, lejtők lejtése) eljutott a laikus közönséghez, de a szakmai elismerést nehezebb volt megszerezni. Mélyen hívő katolikus nő, akit az 1950-es években többször is bevitt az ÁVO (Állambiztonsági Hatóság), mert diplomataként a célkeresztjükben volt. Szakmai életében jó és rossz kommunistákkal is találkozott. Szemszögéből az előbbiek közé sorolta Ortutay Gyula néprajzkutatót, aki bevitte a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetébe és segítette pályafutását. Másik szövetségese volt Lékai János akkori bíboros, akivel Esztergomban népi vallási tárgyi múzeumot alapítottak.
Erdélyi Zsuzsanna, aki kutatásait Közép-Európára és az egész kontinensre kiterjesztette, csak jóval az ötvenes éveiben kapott elismerést. Európa-díjat, Kossuth-díjat kapott, a Nemzet Művésze lett.
Január 10-én volt születésének 105. évfordulója.
Bővebben a híres magyar nőkről:
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
The post Magyarország egyik legnagyobb folklórfigurája, aki még Rákosinak is tolmácsolt — Erdélyi Zsuzsanna appeared first on Magyar Konzervatív.
