„Üdvözöljük a Családbarát Magyarországon” – ez az első üzenet, amit lát, amikor leszáll a budapesti repülőtéren. Több nyelven megírva minden utazó számára érthető – és végül is mindenkit érint.
Franciaországban a repülőtérre érkezéskor nagysebességű vonattal lehet felszállni; de vigyázz a gyerekeket tiltó vonatokkal. Ezek a „no-kids” területek kisebb botrányt okoztak Franciaországban, de az SNCF fenntartotta ezt a diszkriminációt a felhasználók között; a megkülönböztetés egyetlen formája, amely továbbra is engedélyezett Franciaországban.
Franciaország: a család ellensége
2026. február 25-én Franciaország megszavazta az eutanázia legalizálását, majdnem két évvel azután, hogy elfogadták az abortuszt az alkotmányba foglaló alkotmánytörvényt. A halál logikája az emberi élet mindkét végletén érvényesül.
A 2026-os költségvetésben ugyanakkor csökkentik a családi pótlékokat, és mindenhol emelkednek az ingatlanárak, így Franciaországban a négyzetméterár az ország vezető fogamzásgátlási formája.
A bátor franciák számára, akik úgy döntenek, hogy gyermeket vállalnak ezen az éghajlaton, a rémálom még csak most kezdődik, az óvodai férőhelyek hiánya és azok számára, akik találnak helyet, a pedagógusok által elszenvedett erőszak között. Ez az erőszak korántsem triviális vagy kivételes; éppen ellenkezőleg, a legújabb felmérések szerint rendszerszintű veszélyt jelent.
A modern szekuláris és individualista légkörrel tökéletesen összhangban lévő, a „globális felmelegedéssel” kapcsolatos paranoiával meghintett családellenes politika logikus következménye a születésszám csökkenése, amely súlyos generációs válsághoz vezetett. Franciaország a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert választotta, ami azt jelenti, hogy a dolgozók nem járulnak hozzá saját nyugdíjukhoz, hanem a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját finanszírozzák. Gyerekek nélkül a mai dolgozóknak nem lesz kiből finanszírozni a nyugdíjukat, tőkésíteni sem tudnak, mert keresetük jelentős részét a már nyugdíjas generációk finanszírozására fordítják. Ez egy hatalmas Ponzi-séma, amely nem fog csendben összeomlani. A születésszám csökkenése a második világháború után kialakított rendszer fájdalmas bukása, amikor a Trente Glorieuses azt jelentette, hogy sokkal több a dolgozó, mint a nyugdíjas.
Magyarország: Kulturális sokk
Nemrég érkeztem Magyarországra. A Duna Intézet vendégmunkatársaként kerültem ide, miután franciaországi jogi doktorátust szereztem, és közel tíz évig tanítottam több francia és külföldi egyetemen.
Magyarország első ránézésre a hatvanas évek Franciaországát idézi. Vagyis nyugodt ország, mélyen európai és ragaszkodik keresztény identitásához.
„Magyarország az 1960-as évek Franciaországára emlékeztet… nyugodt ország, mélyen európai és ragaszkodik keresztény identitásához”
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen életmód fenntartását nem lehet a véletlenre bízni, hanem következetes politika eredménye.
Az Emmanuel Macron francia elnök által hirdetett halálpolitikával szemben a magyar kormány határozottan elkötelezett Magyarország és a magyarok érdekeinek védelme mellett. Ez magában foglalja a nemzet alapegységének, a szocializáció első helyének, a családnak a védelmét.
‘Kormányozni annyit jelent, mint előre tervezni.” Clemenceau Mondta
Ezt a mondást tökéletesen megtestesíti Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Magyarország előre látja és ellenáll azoknak a káros haladó mozgalmaknak, amelyek szinte az egész nyugati világot megmérgezik.
Franciaországot minden szinten a család pusztulása jellemzi: a fogantatástól, amely megszakítható – immár alkotmányos jog (2024) – az eutanáziáig (2026), keresztül az egyre egyszerűbbé váló válások (2017: bíró elé kerülés nélkül is el lehet válni) és a házasság megsemmisülése, az azonos nemű párok számára a házasság megnyitása (2013), és ezzel párhuzamosan a házasságban a szexuális kapcsolat követelményének megszüntetése (2026).
Ebben a pusztításban is éles felgyorsulást látunk. Kicsit olyan, mint egy szabadesésben lévő tárgy: minél több idő telik el, annál gyorsabban esik – és annál nagyobb károkat okoz, amikor a földet éri.
Végül, a gyermekfelügyelő költségétől a keskeny járdáig, amelyen még a babakocsit sem lehet átvinni, úgy tűnik, mindent úgy terveztek, hogy elriassza a leendő szülőket.
A magyarok egy része megkérdőjelezi a családtámogatási politikát, pozitív, de nem kellően jelentős eredményekre hivatkozva. Ez figyelmen kívül hagyja, hogy ezen a területen az állam csak ösztönözni tud. Az eredmény továbbra is a polgárok szabad döntéseinek következménye. Azt sem ismeri el, hogy a családok állami támogatásának hiánya sokkal gyorsabban nyilvánvaló, és katasztrofális következményekkel jár.
Franciaországban a csökkenő születési ráta „gyógyszere” még a problémánál is rosszabb, mivel a bevándorlók behurcolása (megnövekedett bizonytalanság és bűnözés, államháztartási költségek, iszlamizáció stb.).
Magyarország ezért nagyon következetes, hiszen a családpolitikát a nem Európán kívüli bevándorlás elutasításának politikájával ötvözi. Ez egy egészséges kombináció, amely az összes többi nyugati országot irányítja.
Mi a közös a francia elnökben és Franciaország miniszterelnökében? Egyiküknek sincs gyereke.
„Ahelyett, hogy két hétre vagy a következő választásokra néznénk, a családpolitika azt jelenti, hogy 30, 50 vagy 100 évre előre tekintünk.”
Hogyan lehet hatékony politikát létrehozni, ha nem vagy halhatatlan? Ahelyett, hogy két hétre vagy a következő választásokra néznénk, a családpolitika azt jelenti, hogy 30, 50 vagy 100 évre előre kell tekinteni. Ez tehát reálpolitika, a szó legnemesebb értelmében.
Még egy lehetséges lépés előre?
Itt egyszerűen csak két ötletet szeretnék feltenni a család védelmének erősítésére. Az első, hogy többet kell fektetni az oktatásba, különös tekintettel a család fontosságának a magyar hagyományban és jövője szempontjából való tanítására. Bizonyos mértékig és paradox módon az lenne a legjobb, ha az állam „megváltaná” magát. A fiatalok nevelését a magánkezdeményezésre kell bízni, elsősorban a családokra és az egyházra. Franciaországban az adósság kamatai után a legnagyobb tétel a költségvetésben a Nemzetoktatási Minisztérium, és valószínűleg Magyarországon sem nagyon más a helyzet. A gyermekek nevelésének feladata azonban a szülőkre hárul, akikben meg kell bízni. Ily módon az állam pénzt takaríthat meg, és alapvető funkcióira koncentrálhat.
Szerintem is célszerű lenne többet kommunikálni a családok számára elérhető segítségről, hogy a fiatalok megismerjék, megértsék és kihasználják.
The post Magyarország, ‘Családbarát’: Feltűnő kontraszt Franciaországgal appeared first on Magyar Konzervatív.
