A tanév elején sok pedagógus nemcsak tanmenetet ír, hanem pénztárgépszalagokat is rendezget. A családi költségvetésben külön sor lesz a papírra, filctollra, nyomtatópatronra. A végén már nem az a kérdés, hogy mire lenne szükség, hanem hogy mire futja. A mindennapokban ez a láthatatlan tétel válik a szakma egyik legfeszítőbb gondjává: a tanárok zsebéből megy el az, amire az iskolának nem jut.
Miért a pedagógus fizeti a krétát?
Az iskolák jelentős részében a működési keretek szűkösek, a beszerzések lassúak, és az infláció felzabálja a tervezett kiadásokat. Ilyenkor a tanár áll a legelső fronton: vagy megveszi a szükséges kelléket, vagy lemond a szemléltetésről, a csoportmunkáról, az igényes projektről. Aki dolgozott már osztályteremben, tudja: egy jó óra nemcsak időt és tudást, hanem eszközt is igényel.
Sok intézményben az év eleji „osztálypénz” sem nyújt fedezetet mindenre. Az igazgatók gyakran rugalmasak, de a keret véges. A pályakezdők különösen sérülékenyek: kisebb fizetésből kell állniuk az első hónapok extra kiadásait, miközben a fizetésük még nem követte teljesen a megélhetési költségek ugrását.
Mennyibe kerül ez havonta?
A pedagógusok beszámolói szerint hónapról hónapra 5–30 ezer forint közötti pluszösszeg csúszik ki a családi kasszából. A csúcsidőszak a szeptember és a projekt-hetek, amikor hirtelen sok kellék fogy. A „láthatatlan adó” akkor válik igazán nyomasztóvá, ha a tanár saját eszközeit – laptopot, nyomtatót, internetet – is a munkája szolgálatába állítja.
„Egyszerűen nem elég a fizetés a hónap végéig, és mégis azt érzem, a gyerekek előtt nem mondhatom azt, hogy ma nincs papír” – mondja Katalin, budapesti alsós tanító. „Ha nem veszem meg a markereket, a következő érettségi-felkészítőn félkarú óriás leszek” – teszi hozzá Ádám, vidéki középiskolai tanár.
Összehasonlítás a régióban (becsült adatok, 2024)
| Ország | Kezdő tanári fizetés (nettó, havi) | Zsebből költés felszerelésre (havi, becsült) | Iskolai keret gyerekenként (évi, becsült) |
|---|---|---|---|
| Magyarország | 300–380 ezer Ft | 10–25 ezer Ft | 0–8 ezer Ft |
| Szlovákia | 450–520 ezer Ft | 5–12 ezer Ft | 15–30 ezer Ft |
| Ausztria | 700–850 ezer Ft | 0–5 ezer Ft | 40–60 ezer Ft |
| Románia | 350–420 ezer Ft | 8–18 ezer Ft | 5–15 ezer Ft |
A fenti számok irányadó becslések pedagógus-visszajelzések és szakmai tapasztalatok alapján. A lényeg így is látszik: ahol magasabb a fizetés és stabilabb a dologi költségkeret, ott a tanár kisebb arányban kényszerül saját kiadásra.
Hangok az osztályteremből
„Az a legrosszabb, amikor választanom kell a minőség és a rezsi között. Vagy jó a szemléltetés, vagy időben befizetem a gázszámlát” – meséli Zsófia, szegedi biológiatanár.
„Nem akarok a szülőktől mindig kérni. Inkább csendben megveszem, de ez hosszú távon felemészt” – mondja Tamás, pesti történelemtanár.
„A gimnáziumban a projektnapom költségeit már eleve beírom a saját költségvetésembe. Nem normális, de különben nincs projekt” – teszi hozzá egy vidéki magyar szakos tanárnő. (Név megváltoztatva.)
Mit vesznek saját pénzből a tanárok?
- Nyomtatópatron, papír, fólia, spirálozás; kréta, filctoll, tábla- és flipchart-kellékek; kézműves anyagok; tisztítószerek; dekoráció; tantárgyi szemléltetők; digitális előfizetések (felhő, prezentációs sablonok)
Ezek apróságnak tűnnek, de a hónap végére összejönnek. Aki mozgalmas, projektalapú órákat tart, többet költ; aki frontálisabb módszerrel dolgozik, kevesebbet – de a nulla ritka.
Következmények a diákokra és a pályára
A saját költségből finanszírozott pedagógiai munka paradox helyzetet teremt. Rövid távon javítja az óra színvonalát, hosszabb távon viszont kiéget. A pályaelhagyás egyik csendes oka épp ez: a szakmai igényesség és a magánpénzek közötti feszültség. A diákok közti esélyegyenlőség sem marad érintetlen: egy forráshiányos iskolában kevesebb a projekt, kevesebb a labor, kevesebb a kreatív taneszköz. Az eredmény önbeteljesítő: ahol kevesebb a lehetőség, ott könnyebben romlik a teljesítmény és a motiváció.
Merre a kiút?
Érdemi változás akkor jön, ha az órához szükséges minimumot az iskola garantálja, nem pedig a pedagógus. Ennek több útja lehet:
- Egységes, átlátható dologi normatíva tanulónként, inflációkövetéssel.
- Gyorsított, rugalmas beszerzési eljárások a mindennapi kellékekre.
- Adókedvezmény vagy visszatérítés a dokumentált, munkához kötődő tanári kiadásokra.
- Iskolai alapítványok támogatásának egyszerűsítése, átlátható vállalati partnerségek.
- Célzott támogatás a pályakezdőknek: eszközcsomag és induló keret.
A szakma presztízse nem csak a bérszámlán múlik. A pedagógus akkor tud teljesíteni, ha nem a kasszánál dől el, milyen órát tart másnap. A rendszerszintű megoldás drága – de a minőségi oktatás hiánya felbecsülhetetlenül többe kerül. „Nem az a kérdés, hogy megengedhetjük-e, hanem az, hogy megengedhetjük-e, hogy ne” – fogalmazta meg egy igazgató. És ebben aligha lehet vita.
