A magyar nemzetközi fejlesztési segélyosztás természetes szerkezeti átalakuláson megy keresztül. Szervezeti, stratégiai és irányváltásokat is igényel, a Magyar Segítségnyújtás Ügynöksége (HHA) a magyar tárca Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztályához fűződik, miközben a Külügyminisztérium új vezetésének korábbi túlárazási gyanúja miatt bizonyos projektek átvilágítása zajlik.
De eltekintve a szerkezetátalakítástól és az átvilágítástól, hogyan fog Magyarország nemzetközi segélyei kezelni a jövő tágabb kihívásait? Az éghajlat okozta katasztrófák, a nemzetközi instabilitás és a szűkülő finanszírozási hiány mindennapos, és ezek olyan kérdések, amelyekkel a belső szerkezetátalakításon túl is foglalkozni kell.
Magyarország nemzetközi segélyezési lábnyomának bővítésének egyik, már 2025-ben is mérlegelt módja az volt, hogy sokkal inkább a multilateralizmusra összpontosítunk. Eddig „csak” 200 000 euró uniós forrást használt fel a Hungary Helps programjaiban. A legújabb, 2026-2030 közötti magyar nemzetközi fejlesztési stratégia most ahelyett, hogy elsősorban a magyar állami segélyek és egyéni adományozók hajója lenne, egy olyan utat vázol fel, ahol a magyar állami fejlesztési ügynökségek – a cikk írásakor még a HHA zászlóshajóként – részt vesznek a 2022-ben meghirdetett EU Global Gateway kezdeményezésben.
Ennek a kezdeményezésnek az a célja, hogy orvosolja a fejlődő országok „infrastruktúra finanszírozási hiányosságait”, stratégiailag ellensúlyozva a kínai Övezet és út kezdeményezést. A finanszírozás uniós ügynökségektől és számos más uniós tagállami forrásból származik; a lényeg az, hogy összevonjuk és kockázatmentes, strukturált módon elosztjuk. Az ügynökségeknek a csatlakozás előtt át kell menniük egy „pillérértékelésen”. Úgy tűnik, a Hungary Helps ezen már túljutott 2025 végén.
„Magyarország lábnyomának növelésének egyik módja az volt, hogy sokkal inkább a multilateralizmusra összpontosítunk”
A multilaterális források lehívása a magyar nemzetközi fejlesztési ügynökségek hosszú távú célja. A multilaterális források magyar projektekbe történő becsatornázásának ilyen reményei 1982 óta élnek, amikor Magyarország először csatlakozott egy multilaterális pénzintézethez, a Világbank-csoporthoz. Most látszólag az a különbség, hogy ezek már nem pipaálmok: a szabályozási folyamat már lezajlott, és már megvan a soft power alapja a nemzetközi fejlesztés sajátos magyar megközelítésének, az ilyen-olyan okból jól ismert Hungary Helps márkával.
Kérdés persze, hogy a Gateway Europe projektek hogyan és hogyan integrálhatók-e ilyen nemzetközi fejlesztési tevékenységekbe.
Magyar szempontból megkérdőjelezhetetlen, hogy az országnak viszonylag kis méreténél fogva hozzá kell férnie és részt kell vennie az ilyen kezdeményezésekben. A magyar nemzetközi segélyszervezetek pusztán anyagi források tekintetében nem tudnak felülmúlni a súlyukat. Bármit is tesz Magyarország egyedül, cseppje marad a globális válságok és az elmaradottság óceánjában.
Dicséretes, hogy Magyarország évek óta hajtja végre a Hivatalos Fejlesztési Támogatási (ODA) programokat, de a következő lépés annak mérlegelése, hogy hol rejlenek ennek komparatív előnyei. Ahhoz, hogy valóban felülmúlhassa a súlyát, Magyarországnak puha hatalmának és hálózatainak kiaknázására kell összpontosítania, hogy összekapcsolja a kedvezményezetteket az adományozókkal. Ezeket a donorokat nem feltétlenül Magyarországon kell megtalálni.
A Gateway Europe-ban való részvétel jelentheti (de nem feltétlenül fog) a pénzügyi addicionalitásra való nagyobb összpontosítást is. A Gateway Europe számos projektet ölel fel, a kritikus nyersanyag-ellátási láncokba való befektetéstől és az elektromos infrastruktúra fejlesztésétől a nigériai anyák perinatális ellátásával kapcsolatos UNICEF-projektek finanszírozásáig, egyértelműen egy sor pénzügyi eszközre összpontosítva.
A pénzügyi addicionalitás pontosan ezt jelentené: a segélyezésben használt pénzügyi eszközök körének szélesítését. Ezeket az eszközöket pedig strukturálisan kell rendezni a Hungary Helps vagy utódja és a magyar állam más fejlesztési ágai között.
A feltárt lehetőségek nem korlátozódhatnak a segélyezésekre, hanem a beruházásokra és hitelekre is olyan területeken, ahol Magyarország a fejlesztési támogatást célozza meg, kombinálva a különböző eszközöket a nagyobb hatás érdekében. Ez nem csak azt jelentené, hogy koncentráltabbak a források, hanem azt is, hogy a kiválasztott partner könnyedén pályázhat az igényeinek megfelelő pénzügyi eszközre.
A nigériai Duna Intézet legújabb kutatása azt mutatta, hogy még akkor sem, ha a fejlesztési stratégia már tisztázott (pl. keresztény közösségek segítése a bizonytalansággal szembeni ellenálló képesség kialakításában), a helyi szereplők igényeit nem lehet lemérni a támogatások nagyságával vagy céljaival. Igényeik azonban az egyszerű támogatásoktól a teljes, beruházást és hitelt igénylő vállalkozásokig terjednek. A pénzügyi addicionalitás, amely nem csak a segélyezést, hanem egy sor eszközt használ, segíthet fedezni ezeket a finanszírozási hiányosságokat, miközben a kiválasztott közösségeket és/vagy lakosságot célozza meg fejlesztési forrásokkal.
„A pénzügyi addicionalitás, amely nem csak támogatási támogatást, hanem számos eszközt használ, segíthet fedezni ezeket a finanszírozási hiányosságokat”
Jelenleg ezeket az eszközöket a magyar állam különböző szervei kezelik. A támogatási komponenst eddig a Hungary Helps kezelte. Létezik egy kötött segélyezésű hitelmechanizmus is, amelynek keretében a kedvezményezetteknek a projekt részeként magyar cégektől kell árukat és szolgáltatásokat beszerezniük.
Ezeknek és más eszközöknek egyetlen intézményi keretben való megszilárdítása nem feltétlenül az optimális megoldás. Érdemes lenne azonban megvizsgálni a lehetőséget, adott esetben más országok tapasztalataira támaszkodva.
Az EU Global Gateway támogatásainak igénybevétele minderre fokozná az átalakított magyar nemzetközi segélyek hatását, közvetlenül pozicionálva a magyarokat egy nagyobb adományozói hálózat szereplőiként. Ilyen régió lehet Nyugat-Afrika a jól fejlett nigériai hálózatra fókuszálva és Közép-Ázsia a Magyarországgal virágzó kapcsolataival.
Az addicionalitás mindkét esetben jelentheti annak feltérképezését, hogy hol helyezkednek el a magyar szakmai kultúrát ismerő szakmai hálózatok. Ezzel az absztrakcióval a magyar egyetemek azon öregdiákjaira utalok, akik az elmúlt évtizedekben tucatjával, ha nem százával tanultak itt. Míg az egyetemi ösztöndíjak ritkán számítottak a „kemény” eszközök közé, ez az a terület, ahol Magyarország feltárhatja hozzáadott értékét a Global Gateway keretében.
Az is fontos azonban, hogy Magyarország ne veszítse el a figyelmet a segélyezés azon hiányosságainak feltárásáról, amelyeket más szereplők figyelmen kívül hagynak, és érvényesítsék sajátos segélycéljait. Természetesen nem alapeset, hogy a nemzetközi kapcsolatok politikájának végrehajtása során minden esetben valamilyen különleges „nemzeti érdeket” kell érvényesíteni, pusztán a megkülönböztetés érdekében. Mégis, ahogy Magyarország belép az EU Global Gateway projektjeibe, észben kell tartanunk, hogy egy kis országról van szó, amelynek több dolgot is meg kell határoznia magának.
Mi az oka annak, hogy globális hatókörű projektekben veszünk részt? Miért kellene a fejlődő országokban végrehajtani olyan jelentős erőforrásokkal rendelkező projekteket, amelyeket a magyar lakosság elég elvontan ért? Ha pusztán az a lényeg, hogy összhangban maradjunk a Nyugattal, az is ésszerű cél, de továbbra is koherens stratégiát kell kidolgozni, ahelyett, hogy továbbra is passzív donornak legyünk az egymással nem összefüggő projektek gyűjteményében.
„Mi az oka annak, hogy globális hatókörű projektekben veszünk részt?”
E tevékenységek fontosságának magyarázatában Magyarország partnerei is nagyobb szerepet kaphatnának. Fontos feladat elmagyarázni annak a társadalomnak, amely csak a közelmúltban vált át a fejlesztési segélyben részesülőként tekintve ODA-donorrá, hogy miért kell forrásokkal hozzájárulnia a fejlődő régiókhoz.
Egy ilyen folyamat segíthet abban, hogy Magyarország jobban megértse önmagát a globális társadalom aktív szereplőjeként. Ez nemcsak a mások segítségnyújtásának fontosságának jobb megértését segítené elő, hanem segítene ennek az új szerepnek az ország dédelgetett nemzeti történelmének tágabb kontextusába helyezését is.
Közép-európai Fejlesztési Segély a forráshiány korában: kihívások és lehetőségek /*! Ez a fájl automatikusan generálódik */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embedMessage) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i