A következő hetekben a német hatóságok várhatóan döntenek arról, hogy jóváhagyják-e a francia állami energiaóriás, az EDF leányvállalatának, a Framatome-nak a vitatott engedélykérelmét, hogy nukleáris üzemanyagot állítsanak elő a Rosatom TVEL által szállított orosz eredetű alkatrészek felhasználásával az alsó-szászországi lingeni üzemében.
A létesítmény fűtőelem-kazettákat gyártana a szovjet korszak VVER reaktoraihoz alapvető orosz alkatrészek felhasználásával, még akkor is, ha az Európai Unió a REPowerEU energiastratégiája keretében aktívan megszünteti az orosz olaj- és gázimportot. Más szóval, Franciaország éppen abban a pillanatban szorgalmazza az orosz ipari kapcsolatok újbóli integrálását az európai gazdasági rendszerbe, amikor az EU csökkenteni kívánja Moszkva energetikai befolyását – és ezt Németországban is megtenné, a blokk két legnagyobb gazdaságának beleegyezésével. Ez a szembeállítás komoly stratégiai ellentmondást tár fel az európai energiapolitika középpontjában: a Franco vezette erőfeszítést az orosz ipari inputok újbóli beágyazására Európa energiainfrastruktúrájába, miközben Brüsszel a gazdasági elszakadásra és az orosz energiától való nulla függőségre törekszik.
A közös vállalkozás kétségtelenül fontos Párizs számára. Emmanuel Macron elnök személyesen részt vett a színfalak mögött, hogy megszerezze a projekt jóváhagyását, diplomáciai nyomást gyakorolva Berlinre. Francia tisztviselők azzal érvelnek, hogy a Framatome Oroszországgal való együttműködésének kiterjesztése Európa hosszú távú ipari érdekeit szolgálja, és „európai megoldást” jelent a kelet-európai reaktorok nukleáris üzemanyag-ellátására. Az orosz technológia hatékony beágyazásával az EU energiarendszerébe azonban a kezdeményezés ellentétes Brüsszel azon célkitűzésével, hogy csökkentse a Moszkvától való függést – nemcsak a fosszilis tüzelőanyagok terén, hanem potenciálisan a nukleáris ellátási láncokban is.
„Macron személyesen részt vett a színfalak mögött, hogy megszerezze a projekt jóváhagyását, diplomáciai nyomást gyakorolva Berlinre”
A német hatóságok továbbra is óvatosak. A berlini és az alsó-szászországi döntéshozók nemzetbiztonsági aggályokra hivatkoztak, beleértve a kémkedés kockázatát vagy a kritikus nukleáris technológia túlzott befolyásolását. Gyakran utalnak a kulcsfontosságú gázinfrastruktúra feletti orosz ellenőrzés által létrehozott múltbeli sebezhetőségekre, és óvakodnak attól, hogy a nukleáris szektorban hasonló függőséget ismételjenek meg. Ennek eredményeként az engedélyezési folyamat már késett, miközben a szövetségi és regionális minisztériumok felülvizsgálják a frissített biztonsági értékeléseket.
Magyarország mondta neked – régen
Magyarország számára Franciaország nyomása keresztezi Budapest saját energiabiztonsági megközelítését. Az atomenergia központi szerepet tölt be a magyar energiamixben: a Paksi Atomerőmű szolgáltatja az ország villamosenergia-termelésének több mint felét, és folyamatban van a két új VVER-1200-as reaktor – Paks II – bővítési projektje is az orosz Roszatommal 2014-ben kötött, nagyrészt orosz állami hitelből finanszírozott megállapodás értelmében.
Magyarország pragmatikus és szerteágazó stratégiát követett a nukleáris üzemanyag- és technológiai beszállítók tekintetében. 2025 októberében Budapest bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdeményezett az Egyesült Államokkal nukleáris fűtőanyag amerikai cégektől, köztük a Westinghouse-tól való vásárlásáról, annak érdekében, hogy a hagyományos orosz forráson túlmutatóan diverzifikálják az ellátást. Magyarország ezzel egyidejűleg jelezte, hogy a bővített kapacitásához továbbra is orosz fűtőanyagot vásárol, és megállapodásokat kötött a francia nukleáris üzemanyag vásárlásáról a Framatome-tól 2027-től.
Ez a szerteágazó megközelítés egy tágabb magyar álláspontot tükröz: szilárd kereskedelmi kapcsolatokat kell fenntartani Oroszországgal ott, ahol a nemzeti energiaérdekek ezt megkívánják, ugyanakkor a nyugati beszállítókkal való együttműködést az energiaellenállóság erősítése érdekében. Budapest is ellenezte az orosz atomenergiát sújtó uniós szankciókat, és többször is megvétózással fenyegetőzött olyan intézkedésekkel, amelyek megzavarnák a Roszatommal kötött szerződéseket.
A háború vége után
A gazdasági és kereskedelmi megfontolások az ukrajnai háborúval kapcsolatos washingtoni diplomáciai és béketörekvésekkel párhuzamosan zajló amerikai-orosz tárgyalások egyre hangsúlyosabb elemévé is váltak. Az Egyesült Államok a közelmúltban Miamiban tárgyalt orosz tárgyalópartnerekkel, feltárva a lehetséges utakat, amelyek a szélesebb körű geopolitikai megbeszélések mellett a gazdasági szerepvállalást is magukban foglalják. Számos szakértő és politikai döntéshozó között kialakulóban van az a felfogás, hogy a tárgyalások egy bizonyos szakaszához érve valószínűleg feloldják az Oroszországgal szembeni nyugati szankciókat – esetleg szakaszosan egy szélesebb körű rendezés részeként.
Ezek az Egyesült Államok és Oroszország közötti gazdasági kölcsönhatások egy összetett valóságot hangsúlyoznak. Washington pragmatikus megközelítése egyre inkább ütközik Brüsszel ideológiailag vezérelt konfrontációjával Moszkvával. Ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy maguk az EU-tagállamok is átértékelhetik prioritásaikat, a nemzeti érdekeket az európai elitek diktátuma fölé helyezve. Ez az elmozdulás nyilvánvaló volt az Európai Tanács közelmúltbeli csúcstalálkozóján, ahol a Belgium vezette koalíció sikeresen blokkolta azt a tervet, hogy az EU-ban lefoglalt orosz eszközöket az Ukrajnának nyújtott 210 milliárd eurós jóvátételi kölcsön fedezeteként használják fel, valamint a Mercosur kereskedelmi megállapodás folyamatos késedelme.
„Washington pragmatikus megközelítése egyre inkább ütközik Brüsszel ideológiailag vezérelt konfrontációjával Moszkvával”
Orbán Viktor magyar miniszterelnök régóta szorgalmazza egy szélesebb körű EU-Oroszország gazdasági és biztonsági megállapodás megkötését, amely helyrehozná a károkat és megoldaná az EU és Moszkva között négy éve tartó háború és több mint egy évtizede tartó feszült nézeteltérések okozta nézeteltéréseket. Az orosz vagyon elkobzásának elkerülése megakadályozta, hogy egy ilyen forgatókönyv teljesen elérhetetlen legyen, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Emmanuel Macron elnök is hasonló megközelítést kíván folytatni, amely inkább párbeszéden, mint eszkaláción alapul.
A francia elnök a napokban kijelentette, hogy kész lenne átvenni a közvetítést az ukrajnai béketárgyalásokon, ha Washington erőfeszítései kudarcot vallanak. Vlagyimir Putyin orosz elnök üdvözölte a Macronnal való tárgyalások kilátását; a Kreml azonban megjegyezte, hogy minden ilyen szerepvállalás a „kölcsönös politikai akarattól” függ. Macron azon kevés európai vezetők egyike – Orbán Viktor mellett –, aki a háború 2022-es kitörése óta hivatalos kapcsolatot tartott Putyinnal, beleértve a két elnök közötti tavalyi kétórás telefonbeszélgetést is.
The post Macron arra készteti Németországot, hogy az orosz nukleáris energiát visszaintegrálják az uniós rendszerbe appeared first on Magyar Konzervatív.
