Az alábbiakban Somogyi Botond eredetileg magyar nyelvű, 2008-ban megjelent cikkének lefordított és szerkesztett változata olvasható. Krónika. Fordította: Antal-Ferencz Ildikó.
Élettörténete egyszerre sportkrónika, nemzetközi tapasztalatok beszámolója és közösségi elkötelezettség tanúsága. Kolozsvár medencéiből (Kolozsvár, Románia) az amerikai főiskolai bajnokságra, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, egyetemi oktatóként, édesapaként a kitartás, a tanulás, az értékteremtés vezérli. Megbeszéljük, hogyan találkozott először a sporttal, az Egyesült Államokban töltött diákévei, a hazatérés döntése, az utánpótlás kihívásai, és miért hiszi, hogy a sport nem csak a testet, hanem a jellemet is formálja.
***
Mikor és hogyan került Baloga István életébe a sport?
Tízéves koromban kezdtem együtt úszni a húgommal, ami viszonylag későinek számít. A CSM-ben (Club Sportiv Municipal, helyi/megyei sportklub) tanultam úszni Pál Enikőnél. A sportszeretetet nagymamámnak és édesapámnak köszönhetem: gyakran elvittek minket a város nyilvános uszodájába és a Fekete-tengerhez. A nővérem később dobogós helyezést ért el mellúszásban.
Mikor került a képbe a vízilabda?
Már két és fél éve úsztam, amikor az egyik osztálytársam – aki vízilabdázott – meghívott egy edzésre. Azonnal megszerettem. Két évig úsztam és vízilabdáztam egyszerre. Volt, hogy a vízilabdaedzőm elrejtett egy szekrénybe, hogy az úszóedző ne lássa, hogy vízilabdaedzésre maradok… Délután négytől hatig volt az úszás, hattól nyolcig a vízilabda. Egy idő után abbahagytam az úszást, és a vízilabdára koncentráltam – ez egy sokkal dinamikusabb és összetettebb sport.
Ösztöndíjévek Amerikában
Milyen eredményeket értél el játékosként?
Az ifjúsági korosztályban a helyi Sportiskolával megnyertük az országos bajnokságot Bukarestben. Később több kolozsvári csapatban is játszottam: a Sportiskolában, a CSS Viitorulban (Club Sportiv Școlar Viitorul, Future Sport School Club), a CSM-ben, a Voințában (Grit) és a Politehnicában (Műszaki Egyetem), amelynek ma is első osztálya van. Külföldön is játszottam: Izraelben (Jeruzsálemben), és az Egyesült Államokban, ahol a City University of New York (CUNY) Queens College egyetemi csapatának kapitánya voltam, és játszottam a New York Athletic Clubban is. Úszóként indultam Romániában, majd később az amerikai főiskolai bajnokságon is.
A vízilabda vitte el az Egyesült Államokba?
Igen. Ösztöndíjat kaptam, ami fedezte a tandíjat, de a megélhetési költségek nagyon magasak voltak. A napi két edzés mellett tanulnom és dolgoznom is kellett – pincérként –, hogy ki tudjam fizetni a szállást. A 2000-es évek elején még egyetlen tankönyv is több mint 100 dollárba került… Az egyetemi csapattal megnyertük a keleti bajnokságot, legyőzve olyan egyetemeket, mint a Harvard, a Princeton, a Brown és a haditengerészet csapata. Bejutottunk az NCAA Division I Final Fourba Los Angelesbe, ahol a harmadik helyen végeztünk a Stanford (Berkeley) után, és megelőztük az UC San Diego-t – ami óriási eredmény volt. Csapatunk rendkívül sokszínű volt: amerikaiak mellett horvátországi, brazil, török, ausztrál és kazahsztáni olimpiai sportolókkal játszottunk.
Mennyi ideig éltél az Egyesült Államokban?
Több mint tíz éve. Először diákként, majd később én is ott dolgoztam. Feleségemet az egyetemen ismertem meg, ott házasodtunk össze, és ott született az első két gyermekünk is.
Mit tanultál ezalatt?
Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végeztem testnevelést. Az Egyesült Államokban közgazdaságtant tanultam a CUNY-ban, a Queens College-ban. Hazatérésem után megszereztem a szociológia mesterképzést, majd közgazdaságtanból és menedzsmentből PhD fokozatot szereztem.
Milyen volt ott az élet és a sportkörnyezet?
Nagyon intenzív. Az ösztöndíj egyik feltétele a jó tanulmányi átlag megtartása volt; különben elvesztetted az ösztöndíjat, és haza kellett menned. Reggel hatkor kezdődött az edzés, aztán órák voltak, majd délután ismét edzés, este pedig elmentem pincérnek dolgozni – gyakran hajnali egykor érek haza, és hajnalban kelek fel újra. Fárasztó volt, de sokat adott. A csapat multikulturális volt; Queens New York egyik legváltozatosabb területe. Jó környezetben voltunk, komoly szakmai és személyes tapasztalatokat szereztem.
Sokan nem térnek haza egy ilyen élet után. Miért döntött így?
Ha egyszer családod van, a prioritások megváltoznak. Amikor feleségem először járt Kolozsváron, kijelentette, hogy semmi esetre sem költözik Európába, és főleg nem Erdélybe. Kipróbáltuk Ázsiát és Amerikát, végül úgy döntöttünk, hogy a gyerekeink kedvéért visszatérünk Kolozsvárra. Úgy éreztük, hogy itt több időt tudunk egymásra és a gyerekekre fordítani. Ráadásul a város láthatóan sokat fejlődött az idők során.
Hogyan fogadta a döntést a felesége családja?
Mindkét oldalon voltak kérdések, hiszen különböző kultúrákból származunk. A feleségem a Fülöp-szigetekről származik. Édesanyja közvetlenül az első gyermekünk születése előtt halt meg. Az apja azonban eljött megnézni, hova költözünk. A szüleim Amerikában és Ázsiában is meglátogattak minket. Ma már természetes, hogy minden évben meglátogatjuk egymást.
Miért volt számodra fontos a közgazdaságtan a sport mellett?
New York a világ egyik pénzügyi központja. Dolgoztam egy New York-i bizottságban, amely az ENSZ-hez kapcsolódó nemzetközi kapcsolatokért felelős, majd később a Merrill Lynch befektetési banknál. Otthon egy biztosítónál vállaltam munkát, de rájöttem, hogy az irodai világ nem nekem való. A sportoktatás és a tapasztalatok átadása – amit én tudok a legjobban – sokkal közelebb áll a szívemhez.
Baloga István: A vízilabda nem futball
Mit csinálsz jelenleg?
Egyetemi oktató vagyok: úszást, hidrokinetikus terápiát, vízi sportokat és sportmenedzsmentet tanítok. Emellett körülbelül két éve elindítottuk az ASA-t (Aqua Sports Academy, Kolozsvári Vízisport Akadémia) – ahol 9 és 13 év közötti gyerekekkel foglalkozunk, főként vízilabdázva. Vendégoktatóként tanítottam Budapesten és New Yorkban, valamint a spanyolországi granadai, cádizi és murciai egyetemeken, valamint a portugáliai Coimbrai Egyetemen.
Miért különösen nehéz az utánpótlás-fejlesztés a vízilabdában?
A vízilabda hosszú távú befektetés. Legalább két év úszás, majd további két év alapképzés – szabályok, víztaposás – szükséges ahhoz, hogy a gyerek hivatalos mérkőzésen játsszon. Ez nem olyan, mint a futball, ahol néhány hét edzés után már bajnokság van. Jövőre szeretnénk bekerülni a bajnokságba, de ehhez szponzorok kellenek. Szeretettel várjuk azokat a szülőket és cégvezetőket, akik támogatnák ezt az olimpiai sportágat Kolozsváron.
Milyen értékeket tart a legfontosabbnak a sportban?
Fegyelem, kitartás és jellemépítés. A csapatszellemet és a közös célok iránti elkötelezettséget alapvetőnek tartom a sportban – véleményem szerint erre kell nevelni a fiatalokat. A gyerekeknél nem az eredmény az elsődleges; az a fontos, hogy megtanulják a kitartást, a tiszteletet és a közösségben való gondolkodást.
Hol tanulnak gyermekei, és milyen nyelven beszél otthon?
Három gyermekem van: Izabella 15, Ádám 13, Dani 11. Mindhárman a Báthory István Líceumba járnak. Otthon többnyire magyarul beszélünk. A feleségemmel is beszélek angolul; ért magyarul, de kevésbé magabiztosan beszéli.
Mit csinál?
Könyvelőként dolgozik egy egyesült államokbeli cégnél. Délután kezd, és késő estig dolgozik, mivel ebben az időzónában kell dolgoznia. Akkor kezd dolgozni, amikor a gyerekek éppen hazajönnek, ami nekünk néha nem a legkényelmesebb.
Hogyan jelenik meg az életedben a szenior vízilabda?
Aktívan. A Politehnica csapatával országos bajnokságon és nemzetközi versenyeken is szerepelünk. 2009-ben Nagyváradon, 2019-ben Dél-Koreában, 2024-ben pedig Dohában, Katarban lettünk Európa-bajnokok.
Hogyan lett a törökvágási református gyülekezet presbitériuma tagja?
Bibza István keresztelt meg a kisebbik fiamat és engem, és a szüleimet is feleségül vette. Amikor fia, Dr. Bibza Gábor – akivel évekkel ezelőtt konfirmáltam egy kis imaházban, mintegy 60 másik gyerekkel együtt – felkért, hogy legyek presbiter, úgy éreztem, kötelességem elfogadni. Úgy érzem, részt kell vennem az egyházközség vallási és gyülekezeti életében; a gyerekeim is a törökvágási gyülekezetben járnak hitoktatásra. Bár feleségem és első két gyermekünk katolikus, együtt járunk református és katolikus templomba. Hiszem, hogy az egyensúlyhoz családra, iskolára, gyülekezetre és sportra egyaránt szükség van.
Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik a sportban keresik útjukat?
A sport egészséges módja annak, hogy az emberek összetartsanak és megtalálják a közös célt. A saját gyerekeim már mindenféle egyéni és csapatsportot kipróbáltak, most pedig ezt a széles skálát próbáljuk leszűkíteni, hogy mindegyiknek csak egy legyen. A nehézséget az jelenti, hogy mindhárom gyerek a város különböző pontjain edz. Akinek van gyereke, tudja, hogy ez logisztikailag mennyire bonyolult. Ennek ellenére fontos áldozatot hozni értük, mert úgy gondolom, hogy a sportolás korai megkezdése segíti őket serdülőkorban az egészséges elfoglaltságban, és távol tartja őket a káros tevékenységektől.
„A sport egészséges módja annak, hogy az emberek összetartsanak és közös célt találjanak”
Van olyan gondolat, ami kimaradt a beszélgetésünkből?
Sajnálom, hogy nemzetközi játékvezetőként nem tudtam tovább fejlődni, mert ezt az utat járhattam volna, amikor a gyerekeim születtek, és a játékvezetés rengeteg utazással jár. Ugyanakkor továbbra is aktívan vagyok játékvezetőként a vízilabda román első osztályában, valamint az amerikai főiskolai bajnokságban. Azt is sajnálom, hogy manapság kevesebben látogatnak sporteseményekre, edzésekre, mint korábban. Mindig arra buzdítom tanítványaimat, hogy nézzenek meccseket, vegyenek részt edzéseken, jegyzeteljenek, hogy közelebb kerülhessenek a sportághoz.
Az uszodánál nőttünk fel, és tele volt emberekkel. Ma ezt nehéz elképzelni; Gyakran hasonlítom ezt a tömeget a mai bevásárlóközpontok parkolóinak zsúfoltságához, hogy a diákok is lássák a változást. Apám azt mondta, hogy a medencebelépés 50 baniba (~0,11 EUR / ~0,12 USD), míg egy liter tej 1,2 lejbe (~0,25 EUR / ~0,28 USD) került. Ma egy medencejegy ára 50 lej (~10,5 EUR / ~11,5 USD). Egy közös úszás vagy korcsolyázás egy vagyonba kerül a családoknak. Sajnálom, hogy a gyerekek nem tudnak rendszeresen sportolni.
Mit tartana fontosnak a jövő szempontjából?
Hogy Kolozsváron minden korosztály számára magyar sporttelep jöjjön létre – különös tekintettel a gyerekek egészséges fejlődésére. Olyan helyet képzelek el, ahol magyar oktatók segítik a fiatalokat a közösségbe való beilleszkedésben és a sport szaknyelvének megértésében. A komplexumban helyet kaphatna egy úszóedző is, nagyobb hangsúlyt fektetve magyar nemzeti sportunk, a vízilabda fejlesztésére.
Baloga István sportdíjai és az ehhez kapcsolódó teljesítmények
1992 – Országos ifjúsági bajnok vízilabdában (CSS Viitorul Cluj, Bukarest)
2001 – Academic All-American, NCAA Division I
2003 – Országos főiskolai bajnokság, 3. hely (NCAA Division I, Los Angeles)
2009 – Szenior Európa-bajnok vízilabdában (LEN)
2013 – Senior országos bajnok vízilabdában
2019 – Szenior világbajnok vízilabdában (FINA, Gwangju, Dél-Korea)
2024 – Szenior világbajnok vízilabdában (World Aquatics, Doha, Katar)
The post Opció volt a világ, Erdély otthon — Beszélgetés Baloga Istvánnal a Vízilabdáról appeared first on Magyar Konzervatív.
