Az alábbiakban Győrffy Ákos egy, magyarul eredetileg ben megjelent cikkének adaptált változata olvasható Magyar Krónika.
A Bükkszentkereszt határában található Boldogasszony-kő, más néven gyógykövek régóta ismertek a népi vallásosok körében. Olvas Magyar Krónikabeszámolója egy időtlen pillanatról a bükkerdő reggeli csendjében.
„A vallásos emberek számára a tér nem homogén. Töréseket és szakadásokat tartalmaz; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől” – írja könyvében Mircea Eliade világhírű román vallástörténész. A szent és a profán. A térnek ez a szent felfogása nagyrészt feledésbe merült a modern világban. Régebben szinte minden településnek voltak külterületén olyan előkelő helyek, amelyek forrás, szentképpel díszített fa vagy egyszerű feszület formáját öltötték. Ezeknek a helyeknek nem feltétlenül volt gyógyító ereje, és nem történtek csodák a közelükben; inkább egyfajta szakrális térképként szolgáltak, a vallásos szellem életben tartásának és elmélyítésének helyszíneiként.
Ma is sok ilyen szentélyről és búcsújáróhelyről tudunk. Legtöbbjüket a katolikus egyház „jóváhagyta”, vagyis hivatalosan is elismerte őket, de néhányat még nem hagytak jóvá, pedig már régóta ismerték a népi vallásban. Ilyen búcsújáró hely a Bükkszentkereszt határában található Boldogasszony-kő, ismertebb nevén a „gyógykövek”. Magyarország egyik legmagasabban fekvő települése (a legmagasabban Mátraszentimre) idilli kilátást nyújt, minden oldalról erdők veszik körül. A kövek a falut délről körülvevő bükkösben helyezkednek el, félig földbe temetve, és egy legendához kötődnek.
A legenda szerint Szűz Mária Krisztus halála után gyászában útnak indult, megérkezett a mai Bükkszentkereszt határába, ahol leült egy kőre megpihenni. A kő meglágyult alatta, megőrizve az ülés nyomát. A közeli kácsi zarándoklatra utazók is mindig ezen a helyen pihentek meg, ahol a mászás után feltűnően gyorsan erőre kaptak. Pontosan nem tudni, mikor terjedt el a gyógykövek híre a távolabbi vidékekre is, de ma már sokan látogatnak ide különféle betegségek enyhítésére. A hivatalos tudományos magyarázat szerint az itteni talaj kis mennyiségben tartalmaz rádiumot, ami jótékony hatással van az immunrendszerre.
„Az emberiség ősidők óta ismer különleges helyeket, ezek közé tartozik a Boldogasszony-kő is”
A népi vallásosság, a reneszánszát élõ ezoterikus tanítások és a modern tudomány összeegyeztetése itt nem a mi feladatunk, így nehéz eldönteni, melyik magyarázat érvényesül. És nem kell dönteni. Az emberiség ősidők óta felismerte a különleges helyeket, ezek közé tartozik a Boldogasszony-kő is.
Kollégáink a Magyar Krónika egy augusztusi reggelen meglátogatták a köveket, de még abban a viszonylag korai órában sem voltak egyedül. Egy idős férfi lassan sétált a kövek között, mindegyiknél megállt imádkozni, majd homlokát egy bükkfa törzsének támasztotta, és sokáig mozdulatlanul maradt.
A 20. század elején Szibériában készült sorozat egyik fotóján, amely az ottani emberek mindennapjait ábrázolja, egy nő ugyanebben a helyzetben egy fának dőlve látható. A felirat szerint ez egy ősidőkig visszanyúló természetkultusz kifejezése volt, egyfajta kapcsolat a természet szellemével.
Látni ezt az embert a reggeli rituáléját végrehajtani, olyan volt, mintha a múlt feneketlen kútjába pillantott volna. Szinte szédítő volt látni, hogy ugyanazt csinálja, mint az emberek évezredekkel ezelőtt, még akkor is, ha ma ezt részben a keresztény hagyományok keretezik. Időtlen pillanat volt ez a bükkerdő reggeli csendjében.
Az erdő maga gyógyít, a titkok a hegyek mélyén és az emberi lélekben rejlenek.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A poszt Legenda vagy szent hely? — Séta a gyógyító kövek között először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
