Őszinte szégyen, hogy a kézírás – különösen a kurzív írás – napjainkban sok területen kikerült a használatból. Manapság az emberek hajlamosak elektronikusan gépelni, amikor mondanivalójuk van. Végtelenül bámulják az izzó képernyőket, és többször megnyomják a mechanikus gombokat. Valóban ez az írás célja?
Mi a helyzet a kézzel történő írás konzervatív hagyományával, különösen a kurzív írásmóddal? Úgy tűnik, ez a gyakorlat majdnem eltűnt, elfeledett művészetté vált – gyakran csak azok csodálják, akik nagyszüleik vagy dédszüleik kézírásán keresztül találkoztak vele.
Ez az esszé semmiképpen sem használati útmutató vagy kommentár a kalligráfiához. Inkább egy olyan férfi lelkes próbálkozása, aki szereti a kurzívet, hogy vonzerőt sugározzon a gépi kezek által készített gépelt betűk erdejében.
A kézírás, úgy tűnik, kiment a divatból, sok olyan mindennapi gyakorlat mellett, amelyek időt, készségeket és türelmet igényelnek – hasonlóan más hagyományos művészetekhez, amelyek célja valami szép létrehozása. Igaz, a kézírás időigényes, különösen elegáns kurzív szkript használata esetén. Ugyanakkor személyes kifejezés is, gyakran egy kultúrát és egy időpillanatot tükröz. Miért ne írhatnánk művészi érzékkel és a szépségre való tekintettel, ha az embernek amúgy is oly gyakran kénytelen kézbe vennie a tollat?
Nekünk sincs másképp, mint az előttünk állóknak – egy pillanat, amikor egy üres lapon fejezhetjük ki magunkat. A kézírás gyakran messzebbre megy, mint a szavak, nyomot hagyva mindenkiben, aki találkozik vele. Arról nem is beszélve, hogy milyen hatással van az ember leszármazottaira, amikor később egy fiókban elrejtett régi levelet fedeznek fel, és biztos vagyok benne, hogy mindannyian tudunk vele azonosulni.
„Ez az írás nem pusztán művészi kifejezés – egy olyan korszakot foglal magába, amely mára nagyrészt elveszett”
Az örvénylő sorok mesteri, már-már elbűvölő hatást keltenek az olvasóban. Ez az írás nem pusztán művészi kifejezés – egy ma már nagyrészt elveszett időszakot foglal magába, olyasmit, amit ma ritkán gyakorolnak, de még mindig értékes és tiszteletet parancsoló. A 21. századi konzervativizmus igazi és határozott jegye. Ha szeretnél kitűnni, és gravitációt szeretnél adni a gondolataidnak, akkor az egyik egyszerű módszer, ha kurzívan írod őket.
Megjegyzendő, hogy a különböző korszakok és régiók eltérő írásmódot hoztak létre, így nem egységes, összefüggő rendszerről beszélünk, hanem általános irányzatokról. Az idők során sok különböző európai forgatókönyv fejlődött ki. A legkorábbi szabványosított formák közé tartozik a Karoling-minuscule, amelyet a 8. század körül hoztak létre szabványosítási erőfeszítésként. Ezt megelőzően a római írást széles körben használták az egész Római Birodalomban. A 13. századra Nyugat-Európában a gótika, vagyis a Blackletter szabvánnyá vált. Később a humanisták kifejlesztették saját változataikat, és végül a lokalizáltabb, nemzeti stílusok kezdtek érvényesülni. Ez a folyamat összetett, mégis gyönyörű örökséget képvisel – azt hiszem, hogy valóban érdemes megőrizni.
A kézírás a nemzeti identitás kifejezésének is tekinthető. Ezt fiatalon magam is megtapasztaltam. Miután megtanultam a magyar kurzívet, később megtanultam az amerikai kurzívet, és gyorsan észrevettem, hogy a kettő formája meglehetősen eltérő. Sok levél, mint pl r és peltérően íródnak, tükrözve történeti fejlődésük eltéréseit. Ugyanez igaz a legtöbb nagybetűre is.
„A kézírás gyakran messzebbre megy, mint a szavak, nyomot hagyva mindenkiben, aki találkozik vele.”
Ennek eredményeként a magyar kurzív különbözik az amerikaitól, ahogy az amerikai kurzív a hollandtól – a finom megkülönböztetések a nemzeti identitás jelzőiként szolgálnak. Ez valami egyedit, gyakran szépet és érdekfeszítőt hoz létre. A múltban, ha valakitől levelet kaptak külföldről, gyakran kiderült a származási országa. Manapság azonban sokan küzdenek azért, hogy elolvassák – vagy akár megírják – ezeket a különálló forgatókönyveket.
Végül, a kurzív kézírás könnyen személyre szabható az ember személyiségéhez és szükségleteihez, a tanított konvenciók keretére építve az írás elveinek tiszteletben tartása mellett. Ez a személyre szabott szkript tükrözheti az egyéni ízlést és stílust. Szerintem nem csak az számít, hogy mit mondunk, hanem az, hogy hogyan fejezzük ki. Ugyanez vonatkozik az írásra is: írj jól, írj szépen, és talán többet hallanak a szavaid.
Emiatt ösztönözni kell a folyó kurzívához való visszatérést – a múlt szépségének, kifejezésének és hagyományainak megőrzése érdekében, a konzervativizmus szellemében. Hagyja, hogy az írás ismét egyedi és időtlen lelket közvetítsen.
The post Kurzív írás: A konzervativizmus időtlen kifejezése appeared first on Magyar Konzervatív.
