Kevesebb mint öt hét van hátra az április 12-i magyar választásig, Orbán Viktor és Fidesz-pártja vad lapot kapott: kaotikus közel-keleti háború, amely az energiaárak megzavarásával fenyeget. A cikk írásakor a hajóforgalom nem halad át a Hormuzi-szoroson. Általában a globális olajtermelés körülbelül egyötöde és a globális LNG-termelés egyötöde halad át a szoroson. Ezen túlmenően immár bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy Irán megtámadja az energiatermelést és -finomító létesítményeket, hogy felemelje a globális energiaárakat és nyomást gyakoroljon az Egyesült Államokra.
Úgy tűnik, a piacokat megdöbbentette a történtek. Ezt mindig is a lehető legrosszabb eredménynek tekintették az energiaszektor szemszögéből. Az árak meredeken emelkedtek. A cikk írásakor a Brent Oil 8-9 százalékkal, az uniós földgáz azonnali ára pedig 25 százalék körül mozog. Ezek az áremelkedések azonban nem veszik figyelembe a Közel-Keletről érkező tengeri energia elszakadását. Ez azt jelenti, hogy hacsak nem áll le a háború, és az irániak nem győzik meg újra megnyitni a szorost, az árak szinte biztos, hogy tovább emelkednek a következő napokban. Még az is előfordulhat, hogy hiány lesz azokból, mint a közel-keleti energiapiacok legutóbbi, 1973-as bezárásakor.
Magyarországon most az a kérdés, hogy ez hogyan érinti a választásokat? A helyzet politika és gazdaságossága itt egészen más. Jellemzően azt várnánk, hogy az energiaárak meredek emelkedése komoly negatívum lesz a hivatalban lévő párt számára, de a magyarországi konkrét helyzet ebben a választási ciklusban nem kedvez ennek az értelmezésnek. Orbán az energiabiztonságot választotta választási platformjának központi elemévé. Brüsszeli ellenfeleit folyamatosan figyelmeztette Magyarország energiabiztonságának feláldozásának veszélyeire a háború oltárán. Magyar Péter viszont nagyon óvatosan bírálta Brüsszel háborús politikáját.
A Közel-Keleten kialakuló helyzet Orbán igazát bizonyítja. Az ukrajnai háború kezdete, és különösen a Nordstream vezeték 2022 szeptemberi megsemmisítése óta az EU a megbízható, olcsó orosz vezetékes gáz vásárlásáról átállt az LNG vásárlására, amelynek nagy részét a Közel-Keletről szállítják. Orbán következetesen hangoztatta, hogy ez egy szörnyű politika, és veszélyezteti a kontinens energiabiztonságát. Most valós időben bebizonyosodik, hogy igaza van, és hitelesen visszamehet Brüsszelbe, és elmondhatja, hogy ezt mondta nekik. Azt is elmondhatja a magyar embereknek, hogy csak neki van hitelessége Brüsszelt rányomni ezen, hiszen évek óta ő ordít az európai energiabiztonságról.
„A közel-keleti helyzet azt bizonyítja, hogy Orbánnak igaza van”
Ugyanígy a Druzsba-vezeték helyzete is erős politikai kezet ad Orbánnak. Az ukránok megtámadták a vezetéket, hogy megpróbálják növelni az energiaárakat a választások előtt, abban a reményben, hogy ez negatív hatással lesz a Fideszre. A brüsszeliek minden európai normát kidobtak az ablakon, és cinikusan másfelé néztek. Orbán most ismét előadhatja, hogy miért fontos a vezetékes olaj egy instabil világban. Európát most olajhiány fenyegeti, és ha az ukránok megtámadják a vezetéket, az csak ront a helyzeten. Az olajárakat európai szinten határozzák meg, így az ilyen támadások csak súlyosbítják a fenyegető energiaválságot. Magyarnak nincs hitelessége ebben a kérdésben, hiszen ő is cinikusan figyelmen kívül hagyta az ukrán energetikai infrastruktúra elleni agressziót, amelyre Magyarország támaszkodik – ez az álláspont szinte hazaárulásnak mondható.
Ez a politika, de mi a helyzet a gazdasággal? Itt két külön kérdés merül fel. Az első magához az energiaárhoz kapcsolódik, míg a második az energiaárak növekedésének az inflációra gyakorolt torzító hatásához kapcsolódik.
Kezdjük az energiaárakkal. Ezek gyorsan fel fognak emelkedni. A fogyasztók valószínűleg először a szivattyúnál érzik a benzin és a gázolaj árának emelkedését. A kőolaj azonnali árának emelkedése és a sofőröknek a benzinkutaknál kínált árak között csak néhány nap az eltolódás. Arra kell számítanunk, hogy ezek az árak gyorsan emelkednek a következő napokban és hetekben. Az Orbán-kormánynak azonnal vissza kellene térnie a 2021 novemberében bevezetett árszabályozáshoz, amikor a 95-ös oktánszámú benzinre és a gázolajra is 480 forintos literenkénti árplafont határoztak meg. Az előző sapkához hasonlóan ez sem fog örökké tartani. Ahelyett, hogy ezúttal gyorsan eltávolítaná, a kormánynak olyan tervet kellene készítenie, hogy fokozatosan, az emelkedő energiaárakkal összhangban megszünteti. Ez lehetővé teszi a fogyasztók számára az új árstruktúrára való zökkenőmentes átállást.
Az Orbán-kormány már most is rendkívül népszerű háztartási energiaár-plafont tart fenn. Ezen nem kell változtatni, de a kormánynak most hiteles tervet kell kidolgoznia ennek kezelésére, mivel ez egyre drágább lesz. Bonyolult kérdés ez, és túlmutat e rövid cikk keretein, de talán a kormánynak meg kellene fontolnia a MOL-hoz hasonló energiacégek nyereségének megcsapolását, miközben megpróbálja elérni, hogy ez ne vezessen vissza a kritikus projektekbe való befektetéseiket.
Ezzel el is érkeztünk a második kérdéshez: az inflációhoz. Amikor legutóbb emelkedtek az energiaárak, az árak hamarosan követték őket. Az Orbán-kormány legutóbbi energiapiaci beavatkozásai azt mutatták, hogy az inflációt nem lehet törvényhozni, csak újraosztani. Az energiaárak felső határa azt jelentette, hogy a háztartások magasabb jövedelmet értek el, mint egyébként, és ez a pénz a gazdaságba áramlott, felemelve az árakat. Emiatt Magyarországon rosszabb volt az infláció, mint a környező országokban: alacsonyak maradtak az energiaszámlák, az ezzel felszabaduló többlet vásárlóerő pedig erőteljesebben emelte fel az egyéb árakat. A magyar fogyasztói árak régiós átlaghoz viszonyított inflációjával kapcsolatos összes panasz ellenére a magyarországi inflációt egyszerűen az energiaszámlákról vásárlási számlákra osztották szét.
Az alábbi ábra együttesen mutatja a magyar inflációt és az európai földgázárakat. Amint látjuk, először a gáz ára emelkedik, majd az infláció következik. A gázáraknak időbe telik, hogy „betáplálódjanak” az inflációba. Az adatok azt mutatják, hogy az infláció kezdeti növekedése körülbelül tíz hónapig tart, míg a drámaibb hatás körülbelül 16 hónapig tart. Ez azt jelenti, hogy ha árplafonokat vezetnek be, akkor 2026 végéig, jóval a választások után nem számíthatunk az infláció felfutására. A Fidesznek nem szabad foglalkoznia a magyar gazdaságot érintő általános inflációval a választások előtt. Kizárólag a fogyasztók elszigetelésére kell összpontosítaniuk az emelkedő energiaárak hatásaitól.
Összességében a magyar gazdaság a régió többi gazdaságánál jobb helyzetben van az infláció kezelésében. Az olyan országok, mint Románia és Lengyelország, az elmúlt években agresszíven növelték állami hitelfelvételeiket – Romániával a csőd szélén –, miközben Magyarország megpróbálta kordában tartani hitelfelvételét. Ez némi költségvetési mozgásteret biztosít Magyarországnak, legalábbis a régió többi gazdaságához képest. A növekvő infláció azt jelenti, hogy a forintnak gyengülnie kell ahhoz, hogy Magyarország meg tudja védeni versenyképességét. Kétségtelen, hogy a magyarok panaszkodni fognak, hogy drágulnak a nyaralásuk, de a versenyképesség megőrzése érdekében megéri, különösen, ha Európa nagy része dezindusztrializálódik. A forint tavaly április óta emelkedik, vagyis az infláció miatti csökkenésének engedése kevésbé lesz fájdalmas a nyaralóknak és a külföldi árukat fogyasztóknak.
Az infláció növekedésével a kamatlábak is emelkedni fognak. Az Orbán-kormány a közelmúltban életbe léptette nagy népszerűségnek örvendő Otthon Start programját, amely lehetővé teszi, hogy az első lakást vásárlók 50 millió forintig 3 százalékos kamattal vegyenek fel hitelt. Ezt a programot a kamatlábak növekedésével újra kell igazítani. Ha a kormány nem akarja teljesen eltörölni, akkor a támogatott kamatlábat az általános kamatokhoz kell igazítania, hogy azok arányosak legyenek.
Az energiatámogatások nyomást fognak gyakorolni a kormány költségvetésére. Pénzt takaríthat meg a kormány azzal, hogy a támogatásokat kiveszi a kormány mérlegéből, és inkább a magyar jegybankot kéri, hogy támogassa ezeket a kamatokat. Ezt úgy tehetik meg, hogy alternatív kamatlábat határoznak meg az Otthon Start hitelfelvevői számára, és felajánlják ezt a kamatlábat a részt vevő bankoknak, vagy létrehozhatnak egy Otthon Start Bankot a központi bankon belül, amely az Otthon Start jelzáloghitelek másodlagos piacán fog működni, nagyjából úgy, ahogy Fannie Mae és Freddie Mac az Egyesült Államokban. Ezeket a jelzáloghiteleket ezután értékpapírokba lehet csomagolni, de a megnövekedett kockázat miatt ezeket az értékpapírokat meg kell vásárolni. csak a magyar jegybank által – kellene nem nyugdíjalapoknak vagy magánbefektetőknek ajánlják fel.
A következő hónapok nem lesznek könnyűek. Magyarország kevesebb mint öt éven belül másodszor néz szembe a háborús gazdaság következményeivel. De az Orbán-kormány ma már a háborús gazdaságok menedzselésének tapasztalt veteránja, és a következő négy évben a magyarság természetes sáfáraiként kell kiállnia. Amíg a magyar választók megértik az országuk előtt álló problémák nagyságát, kétségtelenül meglátják, milyen bölcs dolog a vezetést tapasztalt menedzserekre bízni, mint a Fidesz, nem pedig olyan amatőr felkapaszkodókra, mint Tisza, akik már megmutatták, hogy hajlandók engedni a Druzsba-vezeték fegyveresítését pusztán a választások megnyerése érdekében. Újabb kemény év előtt állunk, de Orbán bebizonyította, hogy a magyar állam hajóját a globális turbulencia viharos tengerein átkormányozza.
The post Háború, energiaárak, és mit jelent a magyar választásra appeared first on Magyar Konzervatív.
