Generációs feszültség van Magyarországon, és új politikai generáció van kialakulóban? A 2026-os parlamenti választást alakíthatja – vagy akár eldöntheti – a generációs konfliktus?
A nemzedéki feszültségek és küzdelmek körüli viták régóta visszatérő elemei a társadalmi és politikai elemzésnek. Mannheim alapművében kiemelték azt a tényt, hogy a különböző társadalmi környezetben felnövő generációk másképp látják a világot.1 A nemzedékek közötti vélt vagy tényleges konfliktusokról folytatott diskurzus a választások előtti időszakban felerősödik.
A legutóbbi országgyűlési választások során nagy hangsúlyt fektettek a generációs különbségekre, amelyek mellett olyan állítások kísérték, hogy a fiatal választópolgárok túlnyomórészt kormányellenes hozzáállása döntően befolyásolja a választási eredményt, és potenciálisan kormányváltást idézhet elő Magyarországon. Azonban mind a választási eredmények, mind az azt követő elemzések megkérdőjelezték ezt az elvárást, ehelyett megerősítették azokat az értelmezéseket, amelyek a nemzedékek közötti kohéziót hangsúlyozták, nem pedig konfliktust.2
Az országban 2026 tavaszán egy újabb parlamenti választáshoz közeledve ismét előtérbe kerültek a generációs feszültségről szóló narratívák.3 2026 azonban nyilvánvalóan nem 2022, ami felveti a kérdést, hogy a generációk közötti konfliktusokról szóló mai viták szilárd empirikus alapokon nyugszanak-e. Ha léteznek ilyen feszültségek, akkor még meg kell határozni, hogy milyen mértékben jellemezhetők politikai jellegűnek.
„Mivel az ország 2026 tavaszán újabb parlamenti választáshoz közeledik, a generációs feszültségről szóló narratívák ismét előtérbe kerültek”
Az első kérdésre a válasz határozottan igen; a második azonban részletesebb megfontolást igényel. Az Ifjúságkutató Intézet kutatása szerint a 15 és 39 év közöttiek jelentős többsége (66 százaléka) konfliktust észlel az idősebb és fiatalabb generációk között. Ezzel szemben elenyésző (3 százalék) azoknak a válaszadóknak az aránya, akik nem számoltak be ilyen konfliktusról. Míg a legfiatalabb (15–17 éves) kohorsz válaszadói szintén hajlamosak a generációk közötti konfliktusra, általában kevésbé hangsúlyosnak tartják azt. Ezzel szemben a legtöbb 35 év alatti válaszadó a „nagyon jelentős konfliktus” kategóriát választja. Hasonló mintázat figyelhető meg a mérsékeltebb megítélésben az egyetemet végzettek és a kedvező anyagi helyzetű egyének körében. Nem mutatkoznak jelentős különbségek a férfiak és a nők között, és a városi és vidéki válaszadók megítélése nagyjából összehasonlítható.
A generációk közötti konfliktus számos kontextusban nyilvánul meg, és fontos különbséget tenni a saját környezeten belüli közvetlen tapasztalat és a közvetett találkozás között. Ennek megfelelően az Ifjúságkutató Intézet felmérése azt is megvizsgálta, hogy mely területeken a legkiemelkedőbbek az ilyen konfliktusok, valamint azokat, amelyeket a nagyobb generációk közötti harmónia jellemez.
Az eredmények rávilágítanak a közösségi média szerepének felerősítésére: a 15 és 39 év közötti válaszadók közel háromnegyede (71 százaléka) számolt be arról, hogy generációs konfliktusokkal találkozott a közösségi média platformjain. A nyilvános terek, például az utcák jelentik a második leggyakoribb helyszínt, 55 százalékuk számol be ilyen tapasztalatokról, ami azt tükrözi, hogy ezeket a tereket jellemzően idegenekkel osztják meg. A válaszadók kevesebb mint fele számol be generációs konfliktusról a munkahelyen, körülbelül egyharmada a családon belül vagy az oktatási és intézményi környezetben, és valamivel több mint egyötöde a környezetében.
Ha a minta azokra a válaszadókra korlátozódik, akik konfliktust észlelnek, vagy nagyon jelentős konfliktust észlelnek a fiatalabb és idősebb generációk között, a bejelentett konfliktusok gyakorisága minden területen nő, bár a beállítások relatív sorrendje nagyjából változatlan marad. Míg az észlelt generációs konfliktusok szociodemográfiai különbségei az egyes kontextusokban általában korlátozottak, a nők következetesen beszámolnak arról, hogy a férfiaknál szélesebb körben tapasztalnak konfliktust. A konfliktusok észlelése a 25 és 34 év közöttiek körében is hangsúlyosabb, és az iskolai végzettség magasabb szintjével együtt növekszik.
A választások közeledtével helyénvaló megvizsgálni, hogy az észlelt generációk közötti konfliktusnak van-e politikai dimenziója. A 2022-es választásokat követő első szavazók elemzése arra a következtetésre jutott, hogy elsöprő többségük ugyanúgy szavazott, mint szüleik, ami arra utal, hogy a családokon belül nincs kifejezett generációs feszültség.4 A magyar nagymintás ifjúsági felmérés eredményei hasonlóképpen azt mutatják, hogy a 15–29 éves fiatalok általában igazodnak szüleik nézeteihez, mind életmódjuk, mind politikai irányultságuk tekintetében.5
Az Ifjúságkutató Intézet legújabb kutatása tovább erősíti ezt a mintát, és azt bizonyítja, hogy a fiatalok és szüleik közötti egyetértés jellemzőbb, mint az eltérés. Körülbelül három válaszadó közül kettő egyetért a szüleivel. A legnagyobb egyetértés az anyagi kérdésekben és az életmódbeli döntésekben tapasztalható. Ezzel szemben a legnagyobb fokú nézeteltérés a technológiahasználat és a politika területén tapasztalható; ennek ellenére a válaszadók többsége még ezeken a területeken is egyetért a szüleivel (54 százalék, illetve 59 százalék).
Figyelemre méltó, hogy a vizsgált szociodemográfiai háttérváltozók egyike sem, beleértve a nemet, a korcsoportot vagy a lakóhelyet (főváros kontra vidék), nem mutat statisztikailag szignifikáns magyarázó erőt az elemzett kérdések tekintetében. Az iskolai végzettség tekintetében a magasabb iskolai végzettségű válaszadók általában jobban igazodnak szüleik nézeteihez. Kivétel a technológiahasználat területén figyelhető meg, ahol a magasabb iskolai végzettség a szülői attitűdökkel szembeni kritikusabb hozzáálláshoz kapcsolódik.
Az Ifjúságkutató Intézet által szolgáltatott adatok több fontos felismerést adnak. Először is, a generációs feszültség léte egyértelműen alátámasztott, legalábbis a fiatalok szemszögéből. Másodszor, a generációk közötti konfliktusok észlelt intenzitása kontextusonként jelentősen változik. Általában kifejezettebb személytelen környezetben, például idegenekkel való interakciókban, mint a fiatalok közvetlen társadalmi környezetében, különösen a családban. Harmadszor, bár a családon belüli feszültségek politikai következményekkel járhatnak, a fiatalok a jelek szerint nem érzékelik a nemzedékek közötti politikai konfliktusokat kiemelkedőbbnek, mint a más területeken, például a digitális eszközök használatában tapasztalható nézeteltéréseket. Összességében ezek az eredmények azt mutatják, hogy bár nem lenne pontos tagadni a generációs konfliktusok jelenlétét a magyar társadalomban politikai kérdésekben, a rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy az ilyen konfliktusok nem elsősorban politikai jellegűek, és nem is túlnyomórészt a családon belül helyezkednek el.
Mit jelentenek ezek az eredmények a közelgő választásokra nézve, és milyen mértékben befolyásolhatják a fiatal választók az eredményt? Magyarországon hozzávetőleg 2,5 millió 40 év alatti felnőtt él. Ha ez a kohorsz a 2022-es parlamenti választáson azonos arányban venne részt, akkor részvételi arányuk becslések szerint 1,7 millió szavazatot tenne ki. Reálisabb azonban, ha figyelembe vesszük a fiatalabbak tartósan alacsonyabb választási részvételét, a részvételi arány valószínűleg megközelíti a 1,5 millió szavazatot, ami még mindig politikailag jelentős adat.
„A generációk közötti megosztottság valószínűleg nem lesz döntő tényező a 2026-os parlamenti választás kimenetelében”
Bár az elmúlt években megnőtt a fiatalok politikai érdeklődése,6 az ezredforduló után létrejött generációs politikai mozgalmak csak korlátozott és átmeneti sikereket értek el. Az egykor ifjúsági mozgósításhoz kötődő pártok és kezdeményezések, mint a Jobbik és a Momentum, vagy a Critical Mass, a Hallgatói Hálózat és a FreeSZFE mozgalmak vagy elvesztették politikai jelentőségét, vagy nagyrészt megszűntek. Jelenleg nincsenek befolyásos politikai szervezetek, amelyek túlnyomórészt 40 év alatti személyekből állnának.
Ennek ellenére mind a kormánypártok, mind az ellenzék továbbra is célzott felhívásokat intéz a fiatal választók felé. A tavalyi közvélemény-kutatások az egyébként ellentmondásos eredmények ellenére is rendre azt mutatták, hogy a fiatalok körében magasabb az ellenzék támogatottsága, mint a kormánypártoké.7 A 2022-es választások tapasztalatai azonban jelen tanulmány megállapításaival együtt árnyaltabb értelmezést sugallnak. Összességében a bizonyítékok azt mutatják, hogy bár a fiatal választók fontos választói csoportot alkotnak, a generációs megosztottság valószínűleg nem lesz döntő tényező a 2026-os parlamenti választás kimenetelét illetően.
- Karl Mannheim, „A generációk problémája”, In P Kecskemeti (Szerk.), Esszék a tudásszociológiárólRoutledge & Kegan Paul, 276–320. o., (1928)1952.
︎ - Székely Levente, ‘Az első voks – az első szavazók választói magatartása’, In: V Papházi, D Oross, A Szabó (Eds), Csendes? Mozgalmi? Miként jellemezhető a magyar ifjúság a 21. századbanNemzeti Ifjúsági Tanács Szövetség, Budapest, 151–168. o., 2024, https://yzfolyoirat.hu/index.php/yz/libraryFiles/downloadPublic/7. ︎
- Janik Szabolcs, Tóth Miklós Bálint, ‘Fiatalok és közélet’, In G Kiss-Kozma, G Réti (Eds.), Ifjúság’25 – Jelentés az IfjúságügyrőlIfjúságkutató Intézet – Mathias Corvinus Collegium, pp. 53–55, 2026, https://ifjusagkutatointezet.hu/kiadvany/ifjusag25-jelentes-az-ifjusagugyrol. ︎
- Székely, 2024. ︎
- Székely Levente, ‘A járvány nemzedéke – magyar ifjúság a koronavírus-járvány idején’, In: L Székely (Ed), Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején. Tanulmánykötet a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 eredményeirőlEnigma2001, 9–31. o., 2021, ISBN: 978-615-81136-3-2. ︎
- Székely, 2024. ︎
- Janik–Tóth, 2026. ︎
︎
A poszt Generációs szakadék vagy valóságszakadék? — A mediatizált felfogások természete és a társadalmi valóság először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
