Andrej Protić a szerb rendőrség őrnagya, a Belügyminisztérium hosszú távú szakértője a kábítószerek elleni küzdelem, a szervezett bűnözés és a migrációval kapcsolatos biztonsági kihívások területén. hozzászólni magyar konzervatív a globális kábítószer-járványról szóló MCC Budapest csúcstalálkozón ismertette, hogy az illegális migráció és az illegális kereskedelem változó dinamikája hogyan alakítja át a biztonsági kockázatokat Európa-szerte. Arra figyelmeztetett, hogy Európa belső értékkülönbsége a nyugati ártalomcsökkentő megközelítések és a keleti zéró tolerancia modelljei között meghatározó törésvonalvá válik, hangsúlyozva, hogy a társadalmi stabilitás és a hagyományos családi struktúrák megőrzésére törekvő országoknak továbbra is ébernek kell maradniuk az új drogtrendek megjelenésével. Protić úr a konferencián és az interjúban szakértőként beszélt, nem hivatalos minőségében.
***
Ma sokszor hallottuk, hogy az illegális migráció és a tiltott kábítószer-kereskedelem nagyon szorosan összefügg. A szerb rendőrségnél és a belügyminisztériumnál szerzett tapasztalatai alapján ezek hogyan kapcsolódnak össze?
Vannak ilyen kapcsolatok. Ezek logikusak, mert ugyanazokat az útvonalakat használják az illegális migránsok, az illegális anyagok és az embercsempészet számára. Mindezek a dolgok összefonódnak. Ez teljesen érthető, de nem ez az igazi, mert ezek különböző társadalmi eltérések, és teljesen más hatásúak. A migráns népesség érzékeny a nyomásra. Annak érdekében, hogy eljussanak oda, ahová szeretnének, sok mindenbe belefoghatnak – prostitúcióba, kábítószer-kereskedelembe. És persze van pénzmosás is, mert sokan hordnak magukkal nagy összegeket. Ilyen esetekben letartóztatták őket; megjegyezték.
De most 2025-ben járunk, és ezek a migrációs útvonalak jelenleg meglehetősen kiszáradtak. Nem ugyanaz a helyzet, mint 2023-ban vagy 2022-ben, amikor az Interpol legkeresettebb listáján valódi terroristák érkeztek. Most más a helyzetünk: Gázából, Ukrajnából, háborús övezetekből származó emberek. Magukkal hozzák a problémáikat – nem feltétlenül a kábítószereket, de ebben az összefüggésben újra felmerülnek a különböző biztonsági kérdések.
Szerbiának, sőt Magyarországnak most nem ugyanazok a problémái, mint Németországnak, Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Olaszországnak. Ezek az országok jelenleg sokkal jobban érintettek. Talán ezt tanulságnak kellene vennünk. Talán át kellene gondolnunk, melyek az igazi európai értékek, mi köt össze, mi választ el, miben tudunk tulajdonképpen konszenzusra jutni. Mert nem biztos, hogy ugyanazt az értékrendet osztjuk már Európa nyugati részével. Talán a Keletnek – a volt szovjet blokknak és így tovább – más értékrendje van.
Összefoglalva tehát: külön kell választani az illegális kábítószerek és a migráció kérdését. A migráció nem olyan, mint néhány évvel ezelőtt; a kábítószerek továbbra is fenyegetést jelentenek. És ezek a fenyegetések a láthatáron. Ahogy a konferencián hallhattuk, a kokain ára felére csökkent, a termék tisztasága pedig 90 százalékra emelkedett. Marseille-ben most a néhány évvel ezelőtti ár feléért lehet kokaint vásárolni. A fentanil pedig az Államokból érkezik. Amint a fentanil megérkezik, amerikai barátaink meggyőzően figyelmeztetnek, hogy minden más kábítószert kiirt, és átveszi a piacot. Ez borzalmas forgatókönyv lenne Európa számára.
A fentanil most érkezik Európába, vagy már itt van?
Itt van, de még nem jelentős mennyiségben. De nagyon könnyű előállítani. Olcsó, hatásos, erősebb, mint a heroin. A veszély tehát soha nem volt valóságosabb. Ezt kell a fő kérdésként kezelni az illegális kábítószerekkel kapcsolatos valamennyi megelőzési stratégiában. A fentanilt mindenképpen fel kell tüntetni a térképen, mielőtt megvetné a lábát Európában. Az Egyesült Államokban az elmúlt három évben csak a fentanilról beszéltek. A marihuána és minden más most másodlagos.
Azok, akikkel beszélgetek, azt mondják, hogy a bűnözői trendek egyelőre még mindig a marihuánaültetvényeket érintik Európa-szerte. Mindenhol megvannak, és még mindig jelentős pénzt keresnek. A legtöbb európai bűnözői csoport a marihuánát részesíti előnyben, mert alacsony a kockázata, és nagy a nyeresége. Nem mindenki fér hozzá Heroinért Kolumbiából származó hajókhoz és közvetlen szállításhoz. De a fentanil mindenki számára megváltoztathatja a játékot. Minden bizonnyal ez a legnagyobb veszély, amelyre legközelebb figyelnünk kell.
Visszakanyarodva az imént korábban elmondottakhoz Nyugat- és Kelet-Európa eltérő értékrendjéről. Ez vonatkozik a drogprevenciós stratégiákra is? A nyugati országok másképp közelítik meg ezeket a kérdéseket, mint a keletiek?
Igen, határozottan. Nyugat-Európa hajlamosabb az ártalomcsökkentésre – tiszta tűk kiosztására, rehabilitációra és így tovább –, míg Kelet-Európa inkább a zéró tolerancia felé hajlik, nemcsak az üzletelés, de még a birtoklás tekintetében is. Ez megosztó kérdés. És abból, amit itt a konferencián látok, az ártalomcsökkentőket kizárólag civil szervezetek, nemzetközi alapok, befektetési hálózatok finanszírozzák. Ez új kihívásokat jelent, és úgy tűnik, nem old meg semmit; jelenvalóbbá teszi a problémát.
A fentanillal pedig el sem tudjuk képzelni, mi történhet. Úgy tűnik, Kelet-Európa felismeri ezeket a veszélyeket, és igyekszik megelőzni őket. Látható Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon és szerintem Szerbiában is. Itt szigorúbbak a törvények, nagyobbak a kockázatok, kisebb a profit. Ez az, ami viszonylagos biztonságban tart minket.
De az elmúlt években szembe kellett néznünk ezekkel a fokozódó támadásokkal, főleg nyugatról a hagyományos értékek ellen, amelyek Kelet-Európában sokkal erősebbek. Amint ez a szövet kezd kibomlani, a kihívások növekedni fognak. Még mindig közelebb vagyunk a hagyományainkhoz – főként a keresztény hagyományokhoz – legyen az római katolikus, protestáns vagy ortodox. E hagyományok egyik kulcsfontosságú része a családok erős és támogató tartása. Nyugaton több a nárcizmus – még a szolipszizmus is. Én, magam és én.
„Az az idő, amikor Kelet-Európa vakon követte a Nyugatot – nemcsak Nyugat-Európa, hanem az Egyesült Államok is –, rég elmúlt”
Egyes kábítószerek hasonló hatásokat váltanak ki: elzombizált fiatalok Nyugaton, egész nap marihuánát szívnak, egész nap játszanak, nem fürödnek, nincs barátnőjük, nem terveznek családalapítást. Az ilyeneknek nem szabad gyereket vállalniuk, mert csak magukra vigyáznak. Ez az értékek dekadenciáját és erózióját mutatja. A Nyugatnak meg kell találnia az egyensúlyt, és vissza kell térnie gyökereihez.
Kelet-Európa ezzel szemben lassan visszatér elsődleges identitásához. Látható az építészetben, a hagyományos épületek megújításában és az olyan intézményekben, mint az MCC, amelyek hasonló gondolkodású embereket gyűjtenek a hagyományos, keresztény, konzervatív értékek és erős családok köré. Ezek a folyamatok egyre inkább jelen vannak Kelet-Európában. Ez érték és identitás kérdése – visszatérés oda, ahol biztonságban és elégedetten éreztük magunkat. Ha így teszünk, nem hiszem, hogy sok aggodalomra lenne okunk a jövőben. A családok gyereket vállalnak, a munkaerő a hazaszeretet miatt marad az országukban, ha támogatják őket, ha találnak munkát. Visszatérhetnénk az önellátáshoz.
De vajon reális? Úgy értem, történelmünk nagy részében Kelet-Európa követte Nyugat-Európát. Megfordítható ez a tendencia?
Azt hiszem, az az idő, amikor Kelet-Európa vakon követte a Nyugatot – nemcsak Nyugat-Európát, hanem az Egyesült Államokat is –, már rég elmúlt. Egyre kevesebb okunk van rá, hogy bízzunk stratégiáikban és értékeikben. Értékük jelentősen megváltozott. Az 1990-es évek elején a szabad piacról, kapitalizmusról, esélyegyenlőségről, jogállamiságról, demokráciáról beszéltünk. Ezek nem voltak kétségesek – olyan értékek, amelyekre minden társadalomnak törekednie kell. De mögöttük mélyebb alapok húzódtak meg: Európa a görög kultúrára, a római jogra és a keresztény hitre épült. Ez volt Európa három fő pillére.
Az 1990-es évektől a 2020-as évekig Nyugaton ennek nagy része eltűnt. Nemcsak ezek az értékek hiányoznak, hanem megfordul: az identitás, a család, sőt a nem is. Tudományosan és orvosilag a nemet nem lehet megváltoztatni. A nem és a nem szinonimák; bizonyos tulajdonságokkal születsz. Lehet kozmetikai műtétet végezni, hogy úgy nézzen ki, mint az ellenkező nemű, de ezek a szervek csak a kozmetikai sebészet termékei – nem működőképesek –, és élete hátralévő részében injekciókat kell kapnia. Ez egy varázstrükk, nem tudomány. Ha ez lesz egy civilizáció központi kérdése – ez egy jel, mint a késő Római Birodalomban, amikor szexuális perverziókkal és eunuchokkal foglalkoztak, miközben barbárok álltak a kapuban.
Ha egyszer beleesel ebbe a spirálba, nehéz visszatérni. Egyéni szinten mindennek elfogadhatónak kell lennie, de nem társadalmi normaként. Most valami egyénit kényszerítenek ki kollektív normaként, és kénytelenek vagyunk megfelelni valaki identitástévesztéseinek.
Nincs mit követnünk ott. Ez egy katasztrófához vezető út, és Nyugaton sokan látják. Nem akarják, hogy gyermekeik ebbe a spirálba kerüljenek. Az emberek visszatérnek a hagyományokhoz. Szerintem ez a tanfolyam magától jön. Nem kell harcolnunk – csak maradjunk azok, akik vagyunk, anélkül, hogy szükségtelen kompromisszumot kötnénk.
Talán naivak voltunk az 1990-es években, és azt hittük, hogy anyagilag a Nyugat leszünk. Emlékszem a kilencvenes évek Magyarországára: üres üzletek, az utcán alvók. Szerbiában hiperinfláció volt. Ma már a szerbiai és magyarországi boltok tele vannak termékekkel. Ebben az értelemben szabadpiaci társadalmakká váltunk. De vajon értékeink és hiedelmeink a piac részét képezzék? Valóban el kell cserélnünk a hiedelmeinket, csak azért, hogy áruink legyenek? Ez a fő kérdés mindannyiunk számára.
Olvassa el további interjúinkat:
The post Fentanil Európa kapujában: Borzasztó forgatókönyv — Interjú Andrej Protićtyal appeared first on Magyar Konzervatív.
