Az alábbiakban Hulej Emese írásának adaptált változata olvasható, amely eredetileg magyarul ben jelent meg Magyar Krónika.
Szegeden született, és Londonon keresztül jutott el a legmesésebb Keletre, pontosabban Indiába. Királyok, maharadzsák és világhírű múzeumok vásároltak tőle árukat. Schwaiger Imre a Cartierrel dolgozott, és nagylelkűen támogatta a magyar közgyűjteményeket. Alább egy sikertörténet a 20. század első feléből.
„Szeretnék találkozni a feleségével” – mondta Mária angol királynő vendéglátójának, Schwaiger Imrének, amikor meglátogatta a műkereskedő világhírű boltját Delhiben. A férfi azonnal üzenetet küldött, és néhány perccel később az uralkodó felesége már Mrs. Nelly Schwaigerrel beszélgetett.
Egy szegedi születésű férfinak volt üzlete Delhiben, a Kasmír-kapunál, amely a 20. század első évtizedeiben az indiai műkereskedelem egyik központja volt. Nem csoda, hogy V. György felesége is elment árukat megnézni, s e látogatás után maga a király is fogadta a korrektségéről és diszkréciójáról híres tiszavidéki magyar kereskedőt.
Talán Schwaiger arra a különleges alkalomra tűzte a gomblyukába az elmaradhatatlan kék búzavirágot. Ezt a szülőföldjét jelképező növényt gyönyörű villájának kertjében termesztette, kifejezetten erre a célra. Azonban egészen fiatalon, a kereskedelmi iskola elvégzése után azonnal elindult Európába. Londonban a Crédit Lyonnais bank alkalmazottjaként előbb megtanulta a nyelvet, majd egy kedvező ajánlatnak köszönhetően Indiába ment, és egy simlai fiókban vállalt munkát. Megismerte a drágakövek és műtárgyak világát, ami nem volt nehéz számára, hiszen diákként szeretett volna művészi pályát folytatni, ha a szívét követte. Kifogástalan ízlése, jó kommunikációs készsége és megbízhatósága hamarosan ennek a kényes üzletnek a csúcsára emelte, így megnyithatta saját üzletét, immár Delhiben. Ebben kulcsszerepe volt angol feleségének, Nellynek is, aki egy jómódú kereskedő lányaként jelentős hozományt hozott a házasságba.
A luxus és központi elhelyezkedésű delhi villán kívül Schwaigersnek volt egy lakása Londonban és egy lakóhajó is. Amikor Germanus Gyula és Hajnóczy Rózsa náluk szállt meg egyik indiai útjuk alkalmával, nem győzték megcsodálni a szobrokkal, elefántcsont-faragványokkal, hímzésekkel, drágakövekkel gazdagon, de ízlésesen díszített villát, amely előtt hatalmas Buddha-szobor állt. Legnagyobb örömükre a házigazda finom paprikás csirkével kedveskedett nekik.
A műkereskedő, aki kapcsolatban állt angol arisztokratákkal, amerikai milliomosokkal, maharadzsákkal és a világ nagy múzeumaival, nem feledkezett meg szülőföldjéről – még szülővárosáról sem. Hajlandó volt jelentést tenni a Szegedi Napló Ferenc Ferdinánd főherceg keleti útjáról vagy az indiai földrengésről, és csak gyermekei születése után hagyta abba a siránkozást, hogy mikor látja legközelebb újra Szegeden az Oroszlán utcát és a Boldogasszony körutat.
Az első világháború idején az akkor Londonban tartózkodó Schwaiger felkerült az ellenséges országok állampolgárainak listájára, és elvileg nem hagyhatta el házát, de az angol hadügyminiszter, Lord Kitchener felmentette ez alól. Schwaiger segített összeállítani a lord különleges keleti kardgyűjteményét. Az egyik Cartier fivérrel, Jacques-szal is összebarátkozott, és az 1920-as években ő lett a híres ékszercsalád legfontosabb keleti kapcsolata. Schwaigerben bíztak a gazdag keleti nemesek, így hajlandóak voltak megnézni Cartier különleges darabjait.
A nemzetközi tanulmányokban a magyar kereskedőt a tibeti művészet egyik felfedezőjének tartják, hiszen korán felismerte a himalájai népek kulturális értékeit. A szerzetesek a házában maradhattak, ezért ha szobrot vagy miniatűrt akartak eladni, először neki vitték. Nagy közgyűjtemények is vásároltak tőle; a British Museum szinte minden évben vásárolt valamit a Schwaiger-gyűjteményből. A magyar gyűjtő is bőkezűen adományozott, elsősorban magyar múzeumoknak, de a British Museum is kapott tőle egy különösen értékes perzsa páva szobrot. Őt tartják a Hopp Ferenc által alapított Ázsiai Művészeti Múzeum második alapítójának is, hiszen rengeteg, főleg indiai és tibeti szobrot, tekercsfestményt adományozott a gyűjteménynek.
Többször felajánlották neki az angol állampolgárságot, de csak az első világháború után fogadta el. Ennek ellenére hagyatékának legnagyobb részét magyar közgyűjteményekre hagyta, négy gyermeke teljesítette végrendeletét. Schwaiger Imre 1940-ben halt meg Delhiben, és az ottani angol katonai temetőben temették el. Egykor fényűző villája többször gazdát cserélt, ma állami épület.
Bővebben:
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A bejegyzés Felség, ez a drágakő érdekelhet! — Schwaiger Imre keleti kincsek gyűjtője és kereskedője a Magyar Konzervatívon jelent meg először.
