Az 1919-es vörösterrort és román megszállást a jobboldali Nemzeti Hadsereg bevonulása és Horthy Miklós önkiáltó „ellenforradalma” követte. Ez a folyamat végül közel két évtizednyi békés és fejlődő időszakot hozott Magyarországra. Arról azonban nem lehet beszélni, hogy az úgynevezett fehérterrornak megszületésekor több mint ezer – a szakirodalom szerint 1169 – áldozata lett.
A fehérterror nagyrészt vidéki események sorozata volt, és bár Budapesten is történtek atrocitások és gyilkosságok, ezek nem voltak jellemzőek az I. kerületre. Ennek ellenére legalább egy gyilkosság is történt ott, konkrétan a Kapisztrán téri Nándor laktanyában (az épület ma a Honvédelmi Minisztérium szolgál). Így történt Harmat László, az MTK (Magyar Fizikai Gyakorló Kör – egy széles körben zsidó kötődésű sportegyesület) futó, háromszoros országos bajnok 800 méteren.(1)
Az 1920. május 9-én történt „eltűnéssel” kapcsolatban Harmat szülei folyamatos kapcsolatban álltak a hatóságokkal, kétségbeesett levelezésüket a Hadtörténeti Levéltár részletesen megőrizte. Az ügyben a legelső levelet Harmat Miksa (cím: Budapest, Kisdiófa u. 10.) írta a Honvédelmi Minisztériumnak:
‘Elrabolták gyermekemet, Harmat László 19 éves gimnazistát, akit a Magyar Vallás- és Közoktatási Minisztérium a proletárdiktatúra idején tanúsított magatartása miatt eltiltott az érettségi vizsgától… e hó 9-én, vasárnap délután a Magyar Atlétikai Club sportpályájáról a Margitszigeten, és azóta is kereshetetlen vagyok. Szemtanúk szerint az Úri utcai laktanyába vitték, ahol, mint ismeretes, a Prónay-csoport állomásozik. Érdeklődtem ott is, de nem voltak hajlandók felvilágosítást adni, arra hivatkozva, hogy nem volt hivatalos tudomásuk az esetről, így csak a gyakran emlegetett és hírhedt „egyéni cselekmény” gyanúja feltételezhető. Az anyai szív fájdalma nem szorul további szemléltetésre.‘
Néhány megjegyzés: a „Prónay-csoport” szélsőjobboldali katonai csoport volt, amely 1919 után részt vett a magyarországi kommunisták kimosásában, de ártatlan zsidókat is célba vett. A csoport akkoriban a Nándor laktanyában állomásozott. Az Úri utca is a Budai Várban volt, így Harmatné nem tévedett teljesen. A korabeli sajtó rendszeresen emlegette az antiszemita gyilkosságokat „egyéni cselekvésként”.
„Az anyai szív fájdalma nem szorul további szemléltetésre”
Ezzel egy időben apja levelet írt a Belügyminisztériumnak, amelyben részletesen ismertette a letartóztatást:
‘A fiam, Harmat László… elment… futni, de mielőtt még levetkőzött volna, két tiszt egy civil fiút küldött érte, mondván, beszélni akarnak vele. Utánuk ment, és nem tudni, hogy miről beszéltek, de Braun Ernő szerint… a fiam védekezett. Hiába volt: a két említett tiszt egy csapat ló által vontatott hintóba kényszerítette és az Úri utcai laktanyába vitte, azóta nyomtalanul eltűnt.‘
Itt kell megjegyezni, hogy Braun Ernő is MTK-futó volt, így nem teljesen irreális, hogy ő követhette a hintót felfelé a Várnegyedig.
A hatóságok a maguk részéről úgy tűnik, azonnal felvették a kapcsolatot a „Prónay-csoporttal”, de a válasz az volt, hogy a várlaktanyában állomásozó I. Szegedi Vadászzászlóalj (a csoport hivatalos neve) „nem tudott” a fiúról. Váry Albert magyar királyi főügyész azonban nem hagyta nyugodni a dolgot. Daróczy őrnagyhoz, a Honvédelmi Minisztérium C osztályvezetőjéhez intézett feljegyzésében június 9-i levelében a következőket írta:
‘Az apa most ismét panaszkodott nekem, hogy mivel a fia egy hónapja eltűnt, az eszét veszti, ha nem tudja meg, mi lett vele… Elmondása szerint a fiát a laktanyába szállító kocsis, valamint fia barátja látta, hogy bevitték a laktanyába. Tisztelettel kérem excellenciás urat, legyen szíves megbizonyosodni arról, mi történt Harmat Lászlóval, és miért nem adják át sem a katonaságnak, sem a Királyi Polgári Ügyészségnek. Engedjék meg, hogy megismételjem Excellenciád előtt a korábban megfogalmazott kérésemet, hogy a lehető legsürgősebben szabályozzák azt a kérdést, hogy a katonai személyzet milyen feltételek mellett tartóztathat le civileket. Mindenekelőtt azt kellene szabályozni, hogy legalább a hozzátartozók tudják, ki, milyen indokkal és hová viszik az illető civilt.‘
Úgy tűnik, az ügyben nem érkezett válasz, de Harmat apja folytatta a keresést. Emiatt Váry június 28-án újabb levelet írt: abban azt írja, hogy Harmat Miksa „panaszolja, hogy információi szerint fiát, Harmat Lászlót egy bizonyos Takács tizedes, a Nándor laktanya börtönének parancsnoka olyan súlyosan megverte gumibottal, hogy másnap meghalt. Információi szerint ez május közepén történt. A kérdés ekkor az volt számára, hogy „a Nándor Laktanyában agyonverték-e az eltűnt Harmat Lászlót”. A dokumentum mellett a következő válasz jelenik meg Prónay saját kézírásával és aláírásával:
„Ezúton továbbítom a fenti jelentést, egyúttal jelentem, hogy megállapítást nyert, hogy az illető nem ment be a laktanyába. Prónay őrnagy, zászlóaljparancsnok.’
„A fiad eltűnt, és azt tanácsolom, hogy ne ásd bele a dolgot, különben te leszel a következő.”
Végül augusztus 9-én Harmat Miksa a következőket írta:1920. augusztus 7-én a Margit körúti katonai bíróságon Bauer százados honvédbíró Dr. Ányos ügyvéd jelenlétében, Andrássy út 27 I/1., közölte velem, hogy Gosztonyi százados honvédbíró közölte vele, hogy rendelkezik egy jegyzőkönyvvel, amely szerint a fiamat megölték, vagy meggyilkolták. Következésképpen fiam holttestének kiadását kérem az illetékes hatóságoktól.‘
Az édesanya azt is kötelességtudóan megígérte, hogy „fiam visszaszerzése érdekében eddig csak a magyar hatóságokhoz fordultam, a jövőben nem fordulok máshoz”. Ennek ellenére nem kapott érdemi választ.
Az apa azonban még évekkel később is folytatta az ügyet. 1922-ben a Zsidó hetilap Múlt és Jövő levelét „Ki tud valamit a fiam testéről?” címmel tette közzé. Levele szerint az Igazságügyi Minisztérium „államtitkára” ugyan fogadta, és választ ígért, de soha nem kapott. Saját nyomozása során azonban megtudta „egy beregszászi úriembertől, aki akkoriban ugyanabban a laktanyában raboskodott”, „hogy a fiam már nem él”.
‘Elmondta, hogy a fiamat ugyanazon a napon gyilkolták meg, amikor bevitték, másnap este pedig egy szekéren vitték el a holttestét, bár nem tudta, hová. Később több, vele együtt fogva tartott fogolytársától értesültem meggyilkolásának tragikus körülményeiről. Míg egyszerre kénytelen volt kikanalazni két nagy tál főtt babból, amit eléje helyeztek, addig nehéz botokkal elöl és hátul verték. Ha egy pillanatra is abbahagyta az evést, fokozták a szörnyű ütéseket, míg végül belehalt a kínzásokba.‘
A cikk szerint Harmat Miksa fia holttestének szabadon bocsátását és vizsgálat elrendelését kérte, de válasz helyett néhány nappal később egy „ismeretlen” férfi odament hozzá egy kávézóban, és azt mondta: „A fia eltűnt, és azt tanácsolom, hogy ne áss bele a dologba, különben te leszel a következő!”
A család megőrizte emlékét; 1925-ben Harmat Miksa 50 000 magyart adományozott koronát a Budapesti Zsidó Fiúk Árvaházának „a néhai Harmat Laci születésnapjára emlékezve”.
(1) A cikk a következő forrásokon alapul: Hadtörténeti Levéltár, HM ELN C 1920 100.247. és Jövő (Bécs), 1922. febr. 3. és Egyenlőség1924. augusztus 30.
The post Fehér terror a Várnegyedben: Harmat László ‘eltűnésének’ története appeared first on Magyar Konzervatív.
