Az alábbiakban Mernyei Ákos Péter, a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Intézetének tudományos munkatársa által írt cikk adaptációja, amely eredetileg a Öt perc Európa blogja Ludovika.hu.
A múlt héten életbe lépett az Európai Unió és Ukrajna közötti kereskedelmi megállapodás „megújított változata”. De mit jelent ez a gyakorlatban? A módosított egyezmény több hosszú távú, nem pedig átmeneti engedményt biztosít Ukrajnának, a nagy kérdés pedig az, hogy ez mit hoz Európának, és hogy az európai vezetők a mi érdekeinket tartották-e szem előtt a megállapodás megkötésekor.
Az orosz–ukrán háború kezdete óta naponta érkeznek jelentések az Európai Unió által Oroszországgal szemben kivetett szankciócsomagokról, azokról, amelyeken dolgozik, valamint az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatásról. Kevesebb szó esik azonban az EU és Ukrajna közötti kereskedelmi együttműködést szabályozó szabályokról, amelyek bár az európai gazdasági érdekek védelmét szolgálják, alkalmasak lehetnek Ukrajna támogatására is – az európai gazdálkodók rovására.
A vonatkozó szabályozási keret alapvető politikai és gazdasági jelentőségű, ezért érdemes röviden áttekinteni. Az együttműködés gyökerei a 2000-es évek közepére nyúlnak vissza. 2007 és 2011 között az EU tárgyalásokat folytatott, majd 2014-ben aláírt egy társulási megállapodást Ukrajnával, amelynek célja az volt, hogy jogi keretet biztosítson az ország „európai törekvéseinek”. A nemzetközi megállapodás tartalmazta az úgynevezett mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet (DCFTA) létrehozását is (25. cikk). A DCFTA jelentős vámengedményeket vezetett be az Ukrajnával fenntartott kereskedelmi kapcsolatokban, olcsóbbá téve az Ukrajnából az EU-ba irányuló importot, és így élesebb versenyt teremtett az európai gazdálkodók számára.
A háború kitörését követően az EU a megállapodásban foglaltakon túl további liberalizációt (a meglévő vámok és importkvóták felfüggesztését) jelentette be, amelyet évente felülvizsgálandó egyoldalú intézkedésekkel hajtott végre. Ezeket az egyoldalú intézkedéseket autonóm kereskedelmi intézkedéseknek (ATM) nevezik, és eredetileg „ideiglenes” jelleggel vezették be, hogy az EU mezőgazdasági piacának több szegmensét megnyissa az ukrán termékek (például gabona, kukorica és tejtermékek) előtt. Az ATM-ek először 2022 júniusában léptek hatályba, de a Bizottság 2023-ban, majd 2024-ben is meghosszabbította azokat, minden alkalommal egy évvel. A három egyéves egyoldalú segélyezési időszak alatt a Bizottság (részben a nemzetközi kereskedelmi jog – WTO-szabályok) miatt döntött úgy, hogy az Ukrajnával szemben bevezetett liberalizált rezsimet állandósítani kívánja, és ennek fényében a nyár folyamán megállapodás született az ukránokkal.
A módosítás tartalma élénk vitát váltott ki a tagállamok között, valamint közöttük és a Bizottság között is. A kérdés politikai megfontolásokon túlmutató jelentőségét egyértelműen bizonyítja, hogy Lengyelország és Szlovákia csatlakozott Magyarországhoz a vitában, bár ez a koalíció jogilag nem volt elegendő a megállapodás elfogadásának megakadályozására. A Bizottság a módosítással az volt, hogy tovább könnyítse az Ukrajnával fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat, és ezzel a kereskedelempolitikai eszközzel segítse az ukrán gazdaságot. Tartalmát tekintve a szöveg kismértékű további liberalizációt jelent bizonyos érzékeny ágazatokban (például cukor, baromfi, tojás, liszt és méz), míg más termékek, például tejtermékek tekintetében teljes piacnyitást valósít meg.
„A Bizottság szerint a módosítás tartalmazza a megfelelő „védzáradékokat” arra az esetre, ha az EU piacán súlyos torzulások lépnének fel”
Igen ám, de az Ukrajnának adott engedmények természetüknél fogva nehézségeket okoznak a kapcsolat másik oldalának, nevezetesen Európának. A helyzet az, hogy a tagállamok bizonyos gazdaságilag sebezhető ágazatai (például a mezőgazdaság) nagyon könnyen súlyos károkat szenvedhetnek el, ha az Ukrajnával kötött kereskedelmi megállapodás nem védi megfelelően a „hazai” termelőket. Ez különösen éles bizonyos ágazatokban, ahol az EU-n belüli termelés erősen szabályozott, és legalábbis részben emiatt csak lényegesen magasabb költségekkel tudnak termelni (lásd például a mezőgazdaságot, a számos agrárpiaci, környezetvédelmi, növény- és állategészségügyi szabályozás miatt). A Bizottság szerint a módosítás megfelelő „védzáradékot” tartalmaz, amelyek célja a gyors beavatkozás garantálása abban az esetben, ha a liberalizáció következtében súlyos torzulások lépnek fel az uniós piacon.
Több tagállam és mezőgazdasági érdekképviselet azonban nem tartotta megfelelőnek sem a további, immár határozatlan idejű piacnyitást, sem a tárgyalt védelmet (érdemes átgondolni, hogy a gyakorlatban mit jelenthetnek a „gyors beavatkozás” és a „súlyos torzítás” fogalmak a piacon lévő egyéni gazdálkodók számára), és határozottan a módosítás ellen érveltek. Magyarországon a Magyar Gazdaszövetkezetek (MAGOSZ) és a Magyar Agrárkamara (NAK) is felhívta a figyelmet arra, hogy a megállapodás piaci zavarokat, élelmiszerbiztonsági kockázatokat, árdömpinget eredményezhet, ami súlyosan hátrányosan érinti a már aszálytól sújtott magyar gazdálkodókat. Emellett érdekképviseletek kifogásolták, hogy a módosítás előtt nem készült átfogó hatásvizsgálat, amely lehetővé tette volna a tagállamok mezőgazdasági érdekeinek kellő figyelembevételét.
Ezek az érvek azonban nem ingatták meg a Bizottságot, amely a módosítást október közepén fogadta el a Tanácsban, és az e hónap végén (október 29-én) lépett hatályba. A javaslatot minősített többségi döntéshozatali eljárásban tárgyalták, így azt Magyarország még Lengyelország és Szlovákia támogatásával sem tudta megakadályozni. A megállapodást ellenző három tagállam ezért úgy döntött, hogy gazdaságaik érdekében fenntartja a tavaly egyoldalúan bevezetett kereskedelemvédelmi intézkedéseket. Emiatt Ukrajna feljelentést tett a WTO-nál az érintett felek, köztük Magyarország ellen…
„Ukrajna panaszt nyújtott be a WTO-hoz az érintett felek, köztük Magyarország ellen”
Tehát sajnos egy „szabványos felállásnak” nevezhető megoldással kell szembenéznünk: a Bizottság által „európai érdeknek” nevezett központi céllal, amely mégis ellentétes a tagállamok érdekeivel – amelyek természetesen a saját gazdáik, termelőik, kereskedőik és fogyasztóik érdekeiből állnak. A Bizottság fontosabbnak tartotta Ukrajna támogatását, mint a nemzeti és ágazati szintű tiltakozásokat a tagállamokban, ezért sürgette a kereskedelmi megállapodás módosítását. Az érintett tagállamok a lehető legjobban védekeznek: ha az EU nem ad segítséget, és ha újabb problémák merülnek fel Brüsszelből, akkor egyoldalú védőintézkedések formájában. Ukrajna, amely a tagállamok feje fölött kötött kedvező alkut a Bizottsággal, most nemzetközi fórum előtt akarja őket rákényszeríteni a számukra előnytelen megállapodás betartására. Eközben a Bizottság azt fontolgatja, hogy fellép-e a „lázadó” tagállamok (és ha igen, akkor csak Magyarország vagy például Lengyelország) ellen az Európai Bíróság előtt, és megpróbálja-e rákényszeríteni őket a mezőgazdaságuknak nyújtott védelem megszüntetésére.
Mindez biztosan nem segítene elérni egy dolgot: egy erősebb, harmonikusabb Európai Uniót, amely polgáraiért dolgozik, ha úgy tetszik.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A bejegyzés És ki beszél Európa nevében? először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
