Az alábbiakban egy cikk adaptációja, amelyet Ákos Perter Merniei, az Európa Közszolgálati Egyetem Európai Stratégiai Intézetének kutatója írt, amelyet eredetileg a Öt perc Európa blog Ludovika.hu.
Majdnem egy évtizedes jogi zavargás után az EU legfelsõbb bírósága múlt csütörtökön döntött a Paks II projekt állami támogatásának kérdésében. Bár mind az Európai Bizottság, mind a Törvényszék korábban úgy döntött, hogy az ügy törvényes, az Európai Bíróság legutóbbi megsemmisítési határozata azt jelenti, hogy az egész eljárás a semmiből indulhat.
A Paks atomerőművek fejlesztése a legnagyobb energiabefektetés a magyar történelemben. A projekt nemcsak pénzügyi szempontból jelentős, hanem egy olyan stratégiai jövőkép része is, amely országunkvá teheti, amely nem pontosan gazdag energiaforrásokban, sokkal biztonságosabb és szuverén energia szempontjából, vagy röviden: „jobb off off”. Az egyre többpólusú és konfliktus által sújtott életkorunkban, a „veszély korának”, ez nyilvánvalóan kiemelkedően fontos. Vagy inkább az lenne, mert az Európai Bíróság (EKJ) múlt heti határozata, amely megsemmisítette a Bizottság azon döntését, hogy lehetővé teszi a projekt állami támogatását, bár ez nem akadályozza meg közvetlenül, egy másik, valószínűleg hosszú jogi csatát ad a fejlesztés sorsához.
Az ügynek hosszú története van, amelyet érdemes felülvizsgálni, nemcsak a jogi szempontok világos megértése érdekében, hanem annak felmérése is, hogy milyen lassú és „ügyetlen” európai igazságszolgáltatás lehet, és milyen nehézségek jelenthetnek ez a tagállamok fejleményeihez.
Majdnem 12 évvel ezelőtt, 2014 januárjában kormányközi megállapodást írtak alá Oroszország és Magyarország között a Paks atomerőmű építéséről. A megállapodás szerint Magyarország két új nukleáris reaktoregységet kíván építeni, amelyek az MVM Paks II Ltd tulajdonában vannak és üzemeltetik. A fejlesztés célja, hogy a PAKS-nál legalább 2000 MW-os további nukleáris alapú villamosenergia-termelési kapacitást biztosítson, amely az időközben is elavult régebbi egységeket helyettesíti. A fejlődés energia jelentőségének szemléltetése érdekében jelenleg négy reaktor egység működik a PAKS -en, teljes telepített kapacitása 2000 MW, ami Magyarországi villamosenergia -termelés 53 % -át teszi ki. Következésképpen a PAKS II beruházása (és és és és és és) biztosíthatja Magyarország villamos energiájának több mint felét. A megállapodások azt is előírják, hogy Oroszország 10 milliárd eurós hitelkeretet fog biztosítani a projekt építéséhez, míg Magyarország 2,5 milliárd eurós finanszírozást biztosít a projekt számára.
„A Paks II beruházása (és és és és és) biztosíthatja a Magyarország villamos energiájának több mint felét”
Az Európai Bizottság 2014 márciusában nyomozást indított a projekthez nyújtott állami támogatások jogszerűségéről, és több mint három éves információcsere és a magyarországi tárgyalások után 2017 elején döntést hozott, és megállapította, hogy a fejlesztés az EU -törvényekkel összhangban áll.
Ugyanakkor nem mindenki örült ennek. Ausztria (a megújuló energiaágazatban aktív több osztrák társasággal együtt) már a Bizottság előtti eljárás során kifogásolása volt, többek között azzal érvelve, hogy a nukleáris technológia „elavult”, és hogy az Európai Unióban nem volt hely az új atomenergia -fejlesztéshez. 2018 -ban ez megtámadta a Bizottság engedélyezési határozatát a Törvényszék előtt, kérve annak megsemmisítését. A helyzet tehát az volt, hogy a magyar fejlődést közvetett módon kell megvédeni az Európai Bizottságnak (mivel Ausztria a Bizottság döntése volt), amely önmagában pikáns helyzet volt. Hozzá kell tenni, hogy Ausztrián kívül csak egy másik ország, nevezetesen a luxembourgi nagyhercegség, a Bizottság oldalán beavatkozott, míg a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság, Írország, Franciaország, Szlovákia és Lengyelország szintén beavatkozott Magyarország oldalán. Több mint négy éves peres eljárás után a Törvényszék elutasította Ausztria fellépését, és egy ideig úgy tűnt, hogy a fejlesztés akadálytalanul folytatódhat.
Ausztria azonban nem engedte be. Felhívta a Törvényszék határozatát, és arra kérte az Európai Bíróságot, hogy több okból megsemmisítse. Az egyik hivatkozott jogi ok az volt, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az európai törvényeket, amikor megállapította, hogy pusztán az a tény, hogy a Paks beruházással kapcsolatban nem végeztek közbeszerzési eljárást (a szerző megjegyzés: azaz a fejlesztőt és a vállalkozót egy nemzetközi megállapodás alapján választották ki) nem sértette az EU -törvényt.
A fellebbezési eljárásban az Európai Bíróság más pozíciót képviselt a Törvényszéktől. Az ítéletében, amelyet múlt csütörtökön jelentettek be, és amelyet már nem lehet fellebbezni, kijelentette, hogy az Európai Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a PAKS projekt és az EU közbeszerzési szabályaival való összeegyeztethetőségét, mivel ez elválaszthatatlan az állami támogatási szabályok betartásáról szóló döntéstől. Ha a Bizottság ott megsértést talált volna, akkor meg kellett volna tiltania az állami támogatást a projekt számára. Noha az ítélet nem tartalmaz olyan jogi rendelkezéseket, amelyek közvetlenül hátrányosak Magyarországra, közvetlen következménye az, hogy az Európai Bizottságnak folytatnia kell állami támogatási eljárásait, most fontolóra kell venni a közbeszerzési szabályok betartását is.
„Felmerül a kérdés, hogy Ausztria kénytelen lett volna -e megtámadni a Bizottság döntését
Az ügy a törvényen kívüli tanulságokat is biztosítja. Egyrészt Ausztria, bár az évtizedes jogi vita elején zöld energia bajnokként mutatta be magát, és megtámadta a Paks II projektet azon az elven, hogy az elavult, veszélyes technológiát az EU területére telepítette, végső soron képes volt átmenni azt az érvet, miszerint a Power Plant-szerződést nem választották meg egy nyitott közbeszerzési folyamat révén. Tehát a probléma nem az, hogy épülnek, hanem a vállalkozó kiválasztásának módja. Felmerül a kérdés, hogy Ausztria kénytelen volt -e megtámadni a Bizottság határozatát, ha a beruházást egy osztrák energiavállalat hajtotta végre (amelyet az osztrák társaságok nem képesek megtenni). Ez azonban Ausztriának kérdése. Az igazságszolgáltatás nem veszi figyelembe ezeket a motivációkat.
Másrészt, és ez egy sokkal nagyobb probléma az EU és Magyarország szempontjából, nagyon megkérdőjelezhető, hogy egy jól működő gazdasági közösségre utal-e, hogy a központi közigazgatásért felelős EU-testület, a „szerződések őrzője”, az Európai Bizottság, a 2017. évi határozatot, amely nem csupán a tagállam energiaellátásának és biztonságának, hanem az egész idő alatt, nem csupán a kritikus jelentőségű projekt jóváhagyása, hanem a tagállam energiaellátásának és biztonságának, de mostantól, azután, hogy ez a döntés nem csupán a kritikus jelentőségű projektet hagyta jóvá, és ez a döntés nem csupán a kritikus jelentőségű projektet hagyta jóvá. az ECJ utasítja új eljárások kezdeményezését. Ez egy újabb évtizedes eljárás kezdete? Noha az EU minden lehetséges fórumon elősegíti a zöld energiát (ami sok más okból is, például a versenyképességben), az EU -testületek évtizedek óta tarthatják a Magyarországot a biztonságos és tiszta energiába való áttérésbe történő befektetés megvalósításának és feltételeinek megvalósításának megvalósításával és feltételeivel kapcsolatban.
A helyzet nem annyira az energiáról szól, mint az enervációról. És az EU globális versenytársainak nem kell többet tennie, mint egy csésze kávét.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
Az energia utáni vagy energiaválság? – Az Európai Bíróság a Paks erőmű ügyében döntött először a magyar konzervatívnál.
