Az alábbiakban a Barnabás Leimeiszter által írt cikk adaptált változata, amelyet eredetileg magyar nyelven tettek közzé Magyar Krónika.
Ella Fitzgerald 1968 -ban először járt Budapesten, és emlékezetes koncertje után az Erkel Színházban még egy cigány labdára vitték.
A jazz (általában a nyugati popzene) számára nem volt könnyű folyamat megtalálni a helyét a szocialista magyar kulturális életében. Sok szempontból Louis Armstrong, vitathatatlanul a világ leghíresebb embere, és az ő együttese 1965. június 9 -én, a Népstadionban (People’s Stadion) 80 000 ember előtt, valódi mérföldkő volt. Emlékezetes volt nem csak az eksztatikus légkörének, hanem azért is, mert a kártevő tömegközlekedése a koncert után összeomlott. Amikor három évvel később Louis Armstrong egyik legragyogóbb zenei partnere, vagy amint a tengerentúlra utalták, az „Első Lady of Song”, Ella Fitzgerald, az első alkalommal járt Budapesten, 1968. február 29 -én, a forgalmi kozánok nem ismételték meg önmagát, de az emberek a Chandelers -t is lógtak az Erkel színháza alatt tartott koncerten. „Az erősen megjelölt jegyek órákon belül elfogytak a pénztárnál; A legelterjedtebb rajongók tegnap este sorakoztak fel, hogy biztosítsák helyüket a nagy koncertre. Muzsika magazin.
51 éves korában Fitzgerald karrierje átmeneti időszakában volt. A Verve Records -szal kötött szerződése, amely kiadta legendás albumait, amelyek az egyes dalszerzőknek és más kiemelkedő albumoknak szóltak, lejárt, de menedzsere, Norman Granz, még nem alapította meg jövőbeli zenei otthonát, a Pablo Records -ot. Ez egy átmeneti időszak is volt, mert a rock és az új popzenei stílusok megjelenésével a jazz végül Amerikában résszelepré vált, és a „nagy amerikai dalkönyv” – Gershwin, Irving Berlin, Jerome Kern, Harold Arlen, Cole Porter és mások szabványai, amelyek korábban a Jazz Singers „Repertoires” -nek a nagy részét képezték. A magyarországi sok ember számára regénynek tűnt, amelyet évek óta levágtak a nyugati kulturális hatásoktól, már a nyugati világban régi kalapnak tekintették.
A Rádióban élőben közvetített koncerten Fitzgeraldot egy trió kísérte, amelyet egy Tee Carson nevű kevéssé ismert zongorista vezette. Az örökzöldek mellett néhány újabb darabot is énekelt: „Napos”, „Goin ‘Out a fejemből” és az „One Note Samba”, a Bossa Nova zeneszerzője, Antônio Carlos Jobim, amelynek utóbbi régen elragadtatta a közönséget a szcát éneklésével, vagy improvizált gibberish, aki egy eszköz hangját utánozta. A fent idézett Gonda szerint a hangrendszer valami kívánnivalót hagyott: „A koncert első részében a basszus gyakorlatilag hallhatatlan volt, és amikor meghallhatták, torzult.” Írta az énekesről: „Ki felsorolhatja az összes különféle intonációt és hangjelzést Fitzgerald előadásában? Gyakran úgy érezzük, hogy a jegyzetek a lehető legnagyobb természetességgel „kitörnek”, egyfajta ösztönösséggel, amelyet csak a nagy népi énekeseknél lehet megfigyelni. Más esetekben meglepő hirtelen vált egy művészi, szinte operatív hangon.
„Nehéz eleget tenni ehhez a varázslatos hanghoz, ezt a gondtalan zenét, mivel az emberi éneklés szinte minden lehetőségét és műfaját feltárja”
András Pernye lelkesen számolt be a koncerten Magyar Nemzet: „Nehéz eleget tenni ehhez a varázslatos hanghoz, ez a gondtalan zene készítése, mivel szinte minden egyes lehetőséget és műfajt feltár az emberi éneklés, folyamatosan megújítva és újjászületett majdnem három órán át, titokzatosan és fáradhatatlanul, a természetes jelenség spontaneitásával, amelyet egy kulturált művész tudatossága ad a végső formájának.”
Muzsika Megjelent Lászó Hegedűs zenei történész egy cikke, aki rövid beszélgetést folytatott a művészekkel a Royal Hotelben: „Ella egy karosszékben ül, és a hőmérsékletet veszi. Fekete társa és barátja a bőröndjét a padlóra helyezi. Gyógyszert keres. Ella láza van. Azonnal azt mondja: „Csak egy csésze kávét fogunk kapni, aztán elküldöm neked az útját. Egyébként reggel meghalok.”
Ella a következőket mondta a koncertről: ‘Furcsa számomra, hogy még nem ismerik a jazz koncertek szokásait. Otthon, de Nyugat -Európában a közönség üdvözli az improvizációt és a kanyarodást. Itt, amikor egy ismerős dallamot hallnak, azonnal tapsolják a kezüket. Ez egy kicsit eldobott. Többször kellett énekelnem a témát, hogy az improvizációra való áttérés zökkenőmentes legyen. A siker természetesen nagyon jól érezte magát. Az ismétlés nem szokásos otthon. Mondtam a Tee -nek, hogy ez egy másik ország, különböző vámok, ismételjük meg. Csak a lábam nem tudta már elvenni. Nem vagyok pontosan sovány. Amikor Hegedű megkérdezte, hogy mit gondol az új stílusokról, Ella azt válaszolta: „Minden zene gyönyörű. Ez a szándék számít. Az a tény, hogy valami jót akarnak adni, valami szépet. Amikor kezdő voltam, csak a legjobb akartam lenni. Nem ez az, ami fontos. Meg kell adnod a legjobbat. Természetesen azt gondolod, hogy csak egy idős nő vagyok, aki platitudat kiütötte. De ha ez a helyzet, akkor tévedsz. Gondolj bele.
Az MTI Photo Bankban és a Fortepanban található fotók szerint Fitzgerald -t egy nemzetközi cigány labdába vitték a koncert után, ahol a Károly Vörös együttese a láthatóan kimerült énekesnek játszott. A koncertről a hírlevelekben is beszámoltak, és ennek felvételei két részben hallhatók a YouTube -on, itt és itt.
Fitzgerald 1970 májusában ismét visszatért Budapestbe, és koncertje felvételét később a cím alatt adták ki Ella Budapesten– Ebben az időben a kiváló zongorista, Tommy Flanagan (John Coltrane, Sonny Rollins és Miles Davis volt együttese kísérte többek között), és egy alaposan modernizált programot mutattak be, kezdve a Burt Bacharach daloktól a vér, az izzadásig és a könnyekig ” ‘Forgatáskerék’ és ‘A lány az Ipanema -i lányig. Népezava Sikerült elkapnia Fitzgeraldot egy rövid interjúra, amelyben azt állította, hogy többször megpróbálta otthon Goulash -t készíteni, de valami mindig hiányzott. – Talán a paprika? Nem világos, hogy ennek mekkora részét gesztusként szánták a magyar közönség számára, de mindenesetre az Erkel Színházban tartott koncertje ugyanolyan mennydörgő tapsokkal zárult le, amely percekig tartott, akárcsak két évvel korábban.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A Post Ella Fitzgerald, a jazz nagy hölgy, aki kétszer meghódította Budapestet, először jelent meg a magyar konzervatívon.
