Mondanunk sem kell, hogy a francia, olasz és spanyol borok hírneve magától értetődő. Pedig ugyanolyan jó hírűek a magyarországiak.
A római korig visszanyúló magyar borok Európa legrégebbi és leghíresebb borai közé tartoznak. Magához az országhoz hasonlóan a borászat is számos kihíváson ment keresztül, legyen szó a filoxéráról, az 1800-as években Európa legnagyszerűbb borvidékeit majdnem kipusztító járványról, vagy az 1956–1989 közötti szovjet megszállásról, amely teljesen elnyomta a magánszektort.
A dél-magyarországi Szekszárdon azonban van egy magyar családi szőlőültetvény, amely egyrészt magába foglalja a magyar antropológiát, másrészt boraiban Magyarország keresztény örökségét tükrözi.
Nemrég jártam ebben a bortermelő komplexumban – a Takler Kúriában –, amelyet a Takler család két testvére, András és Ferenc üzemeltet. Helyi források szerint a Takler család az 1760-as évek óta foglalkozik szőlővel és borral Szekszárdon. Címkéjükön az 1767-es évszám a felmenő, Josephus Taker házasságára utal, amely első elköteleződése volt Szekszárdnak. A család jelenleg 82 hektáron művel dűlőt a Szekszárdi borvidék legjobb termőhelyein, a helyi szőlő- és borfajtákra fókuszálva.
Abban a szerencsében volt részem, hogy András magánbejárást kaptam a borgyárban és a hordókat tároló pincében. És bár eleinte olyannak tűnt, mint bármely más bortermelő létesítmény, minden megváltozott, amikor megmutatták nekem azt, amit a család „borszentélynek” hív.
Hordósoraik mellett található egy terem, ahol a borkóstolók a mezőgazdasági harmónia allegóriája közepette kortyolgathatják a különféle borokat, mellette a lourdes-i Szűzanya szobra és az ördögöt sárkány alakban megölő Szent Mihály arkangyal freskója.
András elmondta, hogy különösen a kommunizmus idején mennyire fontos volt a katolikus hitük nemcsak az egyéni hitük, hanem a családi örökség életben tartása szempontjából is. Így a család meg akarja osztani személyes életét minden látogatóval. A társadalmi okokból való borfogyasztás ugyanis tagadhatatlanul magának Jézus Krisztusnak a sajátossága, amint az nyilvánvaló, amikor a kánai menyegzőn első jelét a víz borrá változtatásával hajtotta végre (vö. János 2, 1–12).
A Takler Kúriában szerzett tapasztalatom több volt, mint borkóstolás. Igazi élmény volt Magyarország gazdag és kiterjedt kultúrájának egy ilyen fontos aspektusát jobban megismerni.
The post Egyedülálló magyar borkóstolói élmény appeared first on Magyar Konzervatív.
