A hűvös, párás levegőben valami egészen szokatlan villant meg, és ezzel egy átlagos túra váratlanul izgalmassá vált. Egy észak-magyarországi üreg mélyén egy rejtélyes tárgy pihent, részben kőzettel bevonva. A felfedezés híre gyorsan terjedt, a helyszínt most kutatók és természetvédelmi szakemberek vizsgálják.
Hol és hogyan történt
A lelet egy, a Bükk hegység peremén nyíló sekély barlang szűk oldalfülkéjében került elő. A falakat cseppkő csíkok szövik át, a talajon apró, nedves kavicsok csillogtak. A túrázó zseblámpájának fénye egy szabálytalan, mégis részleteiben gyanúsan rendezett felületre esett.
Az első pillantásra a tárgy fémes volt, ám helyenként vékony, tejszerű kalcit kérgű bevonat borította. Mintha hosszú időn át mozdulatlanul feküdt volna, mégis számos karc és él árulkodott megmunkálásról.
A megtaláló beszámolója
„Nem akartam elhinni, hogy ilyen dolog hever egy ennyire félreeső helyen” – mesélte a megtaláló, aki kérte, hogy a nevét ne hozzák nyilvánosságra. „Olyan volt, mintha valaki szándékosan ide tette volna, de a kőráképződés azt mutatta, hogy régóta itt lehet.”
A férfi azonnal értesítette a természetvédelmi hatóságot, és fényképeket is készített. „Nem akartam hozzányúlni, a legkisebb mozdulat is kárt okozhat a barlang élő képződményeiben” – tette hozzá.
Az első benyomások
A helyszínre érkező csoportban barlangkutatók, régészek és geokémikusok is voltak. „A tárgy formája meglepően összetett, látható rajta több, egymásra merőleges él és egy szabályos furat” – mondta egy geológus. „A kalcit bevonat alapján nem tegnap került ide, de a kor pontosítása csak mintavétellel lehetséges.”
Egy régész szerint a felszínre bukkanó mintázatok akár díszítésnek is tűnhetnek, de előfordulhat modern, ipari eredetű alkatrész is. „Amíg nincsenek mérések, minden feltevés csak valószínűségek játéka.”
Mi lehet a tárgy?
A szakemberek több forgatókönyvet is mérlegelnek, és óvatosan kommunikálnak. A jelenlegi elképzelések a következők:
- Őskori, esetleg rituális célú objektum, amely később csúszott a barlangba
- 19–20. századi ipari darab, amely baleset vagy elrejtés nyomán került ide
- Természetes, vasas-kalcitos képződmény, amely munkált tárgy benyomását kelti
- Katonai eredetű, töredékes eszköz, például jeladó vagy zárszerkezet része
- Modern „kincsvadász” geoláda vagy tréfa, amelyet az idő és a víz „patinásított”
„Egyelőre mindegyik változatra van ellenérv, és mindegyik mellett akad jel is” – fogalmazott a kutatás koordinátora. „A labor fog válaszolni.”
Mintavétel és vizsgálati módszerek
A csapat nem mozdította el az egészt, hanem mikro-mintákat vett a kalcit rétegből. Ezt urán–tórium kormeghatározással elemzik, amely megmondhatja, mióta fedi a tárgyat ez a réteg.
A fémből – ha valóban fém – hordozható röntgenfluoreszcens (XRF) készülékkel vették fel a spektrumot. Emellett optikai mikroszkóppal vizsgálják a kopásnyomokat, és 3D szkenneléssel digitális modellt készítenek. Ha szükséges, röntgen-CT-vel is belenéznek a belső struktúrába.
„Ha ötvözet, az összetétel sokat elárul az időszakról és technológiáról” – mondta egy anyagtudós. „Ha viszont nem fém, hanem ásványi konglomerátum, akkor a felület rendje csak látszólagos.”
A helyiek és az online hullám
A környékbeli lakosok közt gyorsan terjedt a hír, de a szakemberek kérik a nyugalmat. „A barlangok sérülékeny, védett élőhelyek” – hangsúlyozta egy természetvédelmi őrszolgálat munkatársa. „A kíváncsiság érthető, de a belépés engedélyhez kötött és balesetveszélyes.”
A közösségi médiában máris találgatások indultak, a rovástáblától a földönkívüli relikviáig. A kutatók szerint a szenzáció helyett a türelem fontosabb, mert a jó adat időigényes.
Miért számít mindez?
Ha a tárgy régészeti értékű, az a nemzeti örökség része lehet. Ilyenkor szigorú jogszabályok védenek, és a lelet kezelése múzeumi feladattá válik. Ha modern hulladékról van szó, akkor is tanulságos: a barlangokba beszivárgó tárgyak hosszú időre megmaradnak.
Az eset ráirányítja a figyelmet a felelős bejelentésre és a terepi etika szabályaira. A „nem hozzányúlni, csak dokumentálni” hozzáállás most is példásnak bizonyult.
A következő lépések
Az előzetes laboreredmények néhány héten belül várhatók, a teljes jelentés pedig hónapokra is elhúzódhat. Addig a helyszínt lezárták, a tárgyat pedig ideiglenes fedéssel védik a kíváncsi tekintetektől.
„Akármi is lesz a végső válasz, ez a lelet remek lehetőség a tanulásra” – mondta egy régész. „A barlang, a víz és az idő közösen olyan történetet írnak, amelyet most igyekszünk meghallani.”
