Január 3-án az amerikai hadsereg elfogta Nicolás Maduro venezuelai elnököt, és elkísérte az Egyesült Államokba, hogy bíróság elé álljon kábítóterrorizmus és kábítószer-kereskedelem vádjával. A művelet – amelyet a liberális világrend alapelveinek nyílt figyelmen kívül hagyásával hajtottak végre – heves globális vitákat váltott ki a szuverenitásról, a nagyhatalmi intervencióról, sőt a 21. századi gyarmatosítás formáiról is. Ennek fényében a budapesti Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Kereszténydemokrata Intézet (CDI) panelbeszélgetést szervezett Alejandro Peña Esclusa volt venezuelai elnökjelölt részvételével, hogy megvizsgálják a Latin-Amerikában kibontakozó válságot és annak tágabb globális vonatkozásait.
A január 12-én megtartott panelen részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, moderátora pedig Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Központjának vezetője.
A résztvevők nagyrészt egyetértettek abban, hogy Maduro elfogását nem elszigetelt eseményként, hanem a nemzetközi rendszer szélesebb körű átalakításának részeként kell értelmezni. Szalai Zoltán azzal érvelt, hogy amit gyakran „új világrendnek” neveznek, az valójában a nagyhatalmi politika egy régebbi logikájához való visszatérés. Szerinte a nemzetközi kapcsolatokat egyre inkább a hatalmas államok alakítják, amelyek a globális rendszert érdekek, nem pedig szabályok szerint szervezik át. Míg az Egyesült Államok továbbra is központi szerepet tölt be, Kína és India emelkedik, Oroszország pedig továbbra is befolyást gyakorol.
Németh Zsolt még közvetlenebb volt, kijelentve, hogy a liberális világrend gyakorlatilag véget ért. Véleménye szerint a globális politikát már nem normák, hanem érdekek vezérlik – ez a változás a venezuelai hadművelet előtt történt. Megjegyezte, az ukrajnai háború már aláásta a kulcsfontosságú intézményeket, például az ENSZ Biztonsági Tanácsát. Ebben a környezetben a hatalom, a személyes diplomácia és a több globális szereplő bevonásának képessége minden eddiginél fontosabb. Magyarország – érvelt Németh – a legtöbbnél korábban felismerte ezt az elmozdulást, és ehhez igazította külpolitikáját.
Németh „hihetetlennek” minősítette Maduro elfogását, mind végrehajtását, mind geopolitikai vonatkozásait tekintve. A hadműveletet azzal kapcsolta össze, hogy az Egyesült Államok ismét saját féltekére összpontosít, ami azt sugallja, hogy a Monroe-doktrína gyakorlatilag visszatért, így Latin-Amerika sokkal központibbá válik Washington stratégiai számításaiban. Miközben Venezuelában megkezdődött a rendszerváltás, arra figyelmeztetett, hogy a folyamat még korántsem teljes, és reményét fejezte ki a békés és demokratikus átmenetben. Magyarország kihívása – tette hozzá – a lehetőségek feltárása ebben a gyorsan változó globális környezetben.
Alejandro Peña Esclusa határozottan értékelte a Venezuelán belüli körülményeket. A Maduro-rendszert erőszakos diktatúraként jellemezte, amelyet a külföldiek által támogatott biztonsági struktúrák, különösen a kubai alkalmazottak tartanak fenn. Esclusa szerint magát Madurót kubai személyzet őrizte, és eltávolítása ellenére a rezsim mélyebb hatalmi struktúrái érintetlenek maradnak. Bár sok venezuelai csendes megkönnyebbülést érez a közelmúlt fejleményei miatt, hangsúlyozta, hogy a nyilvános ünneplés továbbra is lehetetlen.
Az Esclusa dicsérte Donald Trumpot a hadművelet engedélyezéséért, de óva intett attól, hogy azonnali demokratikus hatalomátvétel várható. Elmondta, hogy Venezuela már régóta otthont ad Kubához, Iránhoz, Oroszországhoz és a Hezbollahhoz kapcsolódó fegyveres hálózatoknak, így a hatalom gyors átruházása ellenzéki vezetőkre irreális és veszélyes is. A mostani szakasz – magyarázta – ezeknek a szerkezeteknek a lebontására irányul. Maduro alelnöke továbbra is hivatalban marad az Egyesült Államok heves nyomása alatt, amit Esclusa az átmenet befejezését célzó kényszerű kapitulációnak minősített.
Az Esclusa szerint az alapvető biztonság helyreállítása és az állampolgárok jogainak védelme az elsődleges prioritás. Csak e stabilizációs szakasz után kezdődhet meg a valódi demokratikus átmenet. Hozzátette, reméli, hogy a folyamat befejezése után visszatér Venezuelába.
A testület foglalkozott azzal is, hogy a világ biztonságosabb volt-e a korábbi nemzetközi rend szerint. Szalai amellett érvelt, hogy a működő szabályok és intézmények előnyösebbek – de csak akkor, ha ténylegesen működnek. Véleménye szerint a liberális globális kormányzási struktúrák elavulttá váltak, és képtelenek kezelni az új hatalmak felemelkedését, ami új vezetési stílust tesz szükségessé. Magyarország stratégiája tehát az, hogy minden nagyobb hatalmi központtal szoros politikai és gazdasági kapcsolatokat tartson fenn, miközben az Európai Unió továbbra is a moralizálás és az erényjelzés csapdájában marad.
A „21. századi gyarmatosítás” vádjaira válaszolva Németh azzal érvelt, hogy nincs más reális alternatíva a venezuelai diktatúra felszámolására. Azt mondta, Madurónak tárgyalásos kilépést ajánlottak, de elutasította. Szerinte az Egyesült Államok profitál a legtöbbet az új rendből, pusztán azért, mert ő a legerősebb szereplő, de érdekei Venezuelában túlmutatnak a hatalmi politikán. Ezek közé tartozik a migráció megfékezése, az olajpiacok ellenőrzése az orosz és kínai dominancia megelőzése érdekében, valamint a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer-terrorizmus elleni küzdelem – ezek a célok alapvető nyugati érdekeknek minősítették. A végső cél – tette hozzá – a demokratizálódás, amely szerinte morális legitimációt ad a beavatkozásnak. Azt is javasolta, hogy Közép-Európa saját tapasztalatai a demokratikus átmenettel kapcsolatban értékes tanulságokkal szolgálhatnak Venezuela számára.
Esclusa határozottan visszautasította azokat az állításokat, amelyek szerint Venezuela kábítószer-állam státusza eltúlzott. Azzal érvelt, hogy a kubai alkalmazottak hatékonyan irányítják a kulcsfontosságú állami intézményeket, és hogy a kábítószer-kereskedelem mélyen beágyazódott a rezsimbe. Azt állította, hogy a nyugati féltekén elfogyasztott kokain nagyjából 20 százaléka venezuelai hálózatokon halad át, ami súlyos következményekkel jár az ország határain túl is.
Végül a vita Európa szerepére terelődött. Szalai a nagyhatalmi kormányzás határozottságát az Európai Unió lassú, konszenzuson alapuló döntéshozatalával állította szembe, és azzal érvelt, hogy az EU túléli-e az új nemzetközi rendre való átállást – és milyen formában – továbbra is nyitott kérdés. Németh figyelmeztetett az EU és az Egyesült Államok közötti szakadásra, és hangsúlyozta, hogy Európának sürgősen erősebb katonai képességekre van szüksége. Arra is rámutatott, hogy Latin-Amerikában szélesebb körű politikai elmozdulás történt jobbra, hivatkozva a közelmúltbeli fejleményekre olyan országokban, mint Chile, Argentína és Ecuador.
The post A száműzött venezuelai politikus törékeny demokratikus átmenetre figyelmeztet Maduro letartóztatása után appeared first on Magyar Konzervatív.
