A Kisrév határában álló, elhagyott forráshoz vezető csapás mellett egy váratlan történet bontakozott ki a hétvégén. Egy helyi lakos, aki a benőtt udvarát szerette volna rendbe tenni, a hátsó kertben megbúvó kútban olyan tárgyakra bukkant, amelyek a környék múltját egészen új fényben mutathatják.
A felfedezés híre szájról szájra terjedt a faluban, és hamarosan nemcsak a szomszédok, de a megyei múzeum szakemberei is megjelentek. A helyszínhez vezető keskeny ösvény hirtelen kis zarándokúttá vált, s az emberek sorra adták át egymásnak a kérdéseket és a sejtéseket.
„Nem kincset kerestem, csak vizet és nyugalmat” – mondta visszafogott mosollyal a meglepett megtaláló. „Évek óta gondoltam, hogy ki kellene tisztítani, de mindig halogattam.”
A felfedezés pillanata
A munkálatok eleinte egyszerűnek tűntek: iszap, némi törmelék, és pár régi tégladarab. Ahogy azonban a vödör egyre mélyebbre ereszkedett, furcsa fémes csillanás borzolta a kedélyeket. A vizes iszapból előkerült néhány épen maradt pénz, egy rozsdás, finoman mintázott csat, és egy töredékes kerámia darab.
„Abban a pillanatban megállt a levegő” – mesélte a szomszéd asszony, aki a kert végéből figyelte az eseményeket. „Mindenki egy kicsit megdermedt, aztán valaki elszaladt a faluházhoz telefonálni.”
Tárgyak a mélyből
A kikotort leletek közt a szakértők szerint több kor is képviselteti magát. Néhány érme felirata latin, másiké talán oszmán, és a kerámiatöredék egy ismerős mázas stílust mutat, amely a 16–17. században volt elterjedt. A csat finoman vésnyezett, motívumai a Kárpát-medence korai középkorának jellegzetes elemeire emlékeztetnek.
A helyszínen dolgozó régész, dr. Varga Júlia szerint a leletegyüttes nem csupán kincsesláda, hanem történeti kulcs: „Ami innen előkerült, az nem véletlenül került ide. A kút sokszor a védelmet, a rejtekhelyet, s néha a sietséget is jelképezi. Egy ilyen kevert időréteg arra utalhat, hogy a település útvonal és határ menti csomópont lehetett.”
Miért fontos ez a helyieknek?
A falu története eddig inkább szájhagyományból volt ismert, néhány 19. századi jegyzőkönyv és térképmásolat támasztotta alá. A most előkerült porszemnyi jelek azonban átrendezhetik a történeti képet, különösen, ha a tárgyak datálása és eredete megerősíti, hogy a település már a késő középkorban, s talán még korábban is lakott volt.
„Ha ezek a leletek valóban olyan korúak, amilyennek elsőre tűnnek, akkor újra kell gondolnunk, mit mesélünk a gyerekeinknek az itteni kezdetekről” – mondta a helyi tanító, aki évek óta gyűjti a falu apró, elfeledett történeteit. „A múlt néha a kertünk végében vár ránk.”
Mit találtak eddig?
A dokumentált és ideiglenesen a megyei raktárban elhelyezett tárgyak között a következők szerepelnek:
- Több különböző veretű érme, feltételezhetően késő középkori és kora újkori időkből
- Egy bronzból készült, finoman díszített csat, kelet-európai motívumkörrel
- Mázas kerámia töredékek, köztük egy edény szájperemének része
- Egy kis, elzárt fém henger, amelyben a konzervátorok szerint szerves anyag maradványa lehet
A múzeum és a közösség közös terepe
A megyei múzeum ideiglenes védelmi zónát jelölt ki a kert körül, miközben konzervátorok a tárgyak elsődleges stabilizálását végzik. A tulajdonos önként vállalta, hogy a területet nem bolygatja, és minden további lelet azonnal bejelentésre kerül.
„Nem akarok semmit elvinni, csak szeretném, ha kiderülne, mi a története ennek a helynek” – mondta a megtaláló. „Ha kell, a kaput nyitva hagyom a kutatóknak, a gyerekek pedig majd megnézhetik, hogyan születik a múltból tudás.”
Lehetséges forgatókönyvek
A szakértők több magyarázatot is mérlegelnek. Elképzelhető, hogy menekülés közben elrejtett tárgyakról van szó, de az is lehet, hogy a kút később hulladék- és raktató szerepet töltött be, ahová elhasznált vagy megrongálódott holmik kerültek. A tárgyak egymásra rétegződése a korszakok keveredését mutathatja, amely a mindennapi élet váratlan mozgásairól beszél.
Dr. Varga szerint a következő hónap döntő lehet: „A pontos datálás, a fémanalízis és a kerámiák összevetése ad majd biztos támpontot. Nem ígérhetünk szenzációt, de minden jel szerint itt fontos válaszok rejtőznek.”
Ami most következik
Az első laborvizsgálatok után a múzeum nyilvános bemutatót tervez a faluházban, ahol a lakosok bepillantást nyerhetnek a módszerekbe és a leletek mögötti feltételezésekbe. A helyi iskola már jelezte, hogy tematikus napot tartanak, ahol a diákok az „élő régészet” élményét is megtapasztalhatják.
A kert végében álló kút csendesen csillog a délutáni fényben, mintha régóta várt szavakat motyogna az iszap mélyéről. A falu pedig óvatos örömmel figyel: egy évszázadokon át néma mélység most talán új történetet hoz a felszínre. „Lehet, hogy nem változtatja meg a világot” – mondja a megtaláló –, „de a mi térképünkön bizonyára új vonalak jelennek meg.”
