Nemrég Ujváry Gábor történész egy lenyűgöző könyve kapcsán felvettük a kérdést: lehet-e egy antiszemita egyben zsidómentő is? Ez a kérdés különösen fontos a 20. századi magyar történelem kapcsán, hiszen félrevezető lehet, hogy a legtöbb zsidómentőt szociáldemokratának, kommunistának, esetleg a Kisgazdapárt tagjának képzelik el. A valóságban az üldözöttek megmentése sokkal szerteágazóbb jelenség volt, nagyon különböző motivációkból fakadt, és értékelése a második világháború után korántsem volt egységes.
Hosszan lehetne írni az ilyen sétáló ellentmondásokról. Az Ujváry könyvében említetteken – Hóman Bálint, Zsindely Ferenc, Makkai János, Mester Miklós és Kemény Gábor – kívül Budaváry László és Zadravecz István atya is hasonló tisztséget töltött be. Ennél is különösebb eset azonban Fiala Ferencé, akinek ilyen jellegű tevékenységét tudomásom szerint még nem tárták fel kellőképpen sem tudományos, sem népszerű munkák.(1) Az ő esete különösen figyelemre méltó, mivel Fiala elsősorban a nyilas újság szerkesztőjeként ismert. Összetartás1944. október 15. után pedig Szálasi Ferenc nyilas diktátor „sajtófőnökeként” – pontosabban a Miniszterelnökség sajtóosztályának vezetőjeként.
Fiala 1904-ben született Kolozsváron (ma: Kolozsvár, Románia). Mérnöki diplomát szerzett, de a korai hírek elsősorban vívópályafutása miatt emlegették: 1927-től 1944-ig a Magyar Atlétikai Club (MAC) vívója volt; 1930-ban a szablyacsapat tagjaként egyetemi bajnok lett, egyéniben pedig második helyezést ért el; 1932-ben és 1933-ban a magyar bajnok szablyacsapat tagja is volt. 180 cm magas volt, izmos és jóképű – egy korabeli bulvárlap áradt belőle. 1940-ben másfél évig katonai szolgálatot teljesített őrmesteri rangban.
A nemzetiszocialista mozgalommal való találkozása nagyrészt sportkarrierjének és nehéz anyagi körülményeinek volt köszönhető: mivel mérnökként nem talált munkát, az újságírás felé fordult, és a szélsőjobboldal sportszekciójában helyezkedett el. Új Magyarság. Ebben a minőségében ismerkedett meg Pálffy Fidéllel, a magyar náci párt szervezőjével. 1938-ra a Pálffy-féle mozgalomból a nyilaspártba került, sőt ben megjelent cikkeiért börtönbüntetést is kapott. Összetartás. Írásai rendkívül nácipártiak, antiszemita és nyilaspártiak voltak – ez aligha meglepő egy nyilas szerkesztőtől.
„Írásai rendkívül nácipártiak, antiszemita és nyilaspártiak voltak”
Az 1944-es német megszállás idején a nyilasok október 15-ig kényszerfigyelői szerepkörben találták magukat. A kudarcba fulladt háborús kilépési kísérlet után átvették a hatalmat, és a Sándor-palotában helyet kapott az új kormány: Szálasi miniszterelnök és államfő is lett (új címmel, Nemzetvezető, vagy „Nemzetvezér”), helyettese Szöllősi Jenő. A háború után Fialát nyugaton letartóztatták és kiadták Magyarországnak, ahol úgynevezett népbíróság elé állították.
A tárgyalás tanúvallomásaiból kiderül, hogy bár a nyilasok megpróbálták végkielégítés nélkül elbocsátani a Miniszterelnöki Hivatal régi munkatársainak egy részét, Fiala ragaszkodott a kifizetésekhez – amit később az érintettek is megerősítettek. A sajtófőnökből lett egykori vívót visszafogott, mértéktartó emberként jellemezték a kollégák, akinek viselkedése kevéssé hasonlított az általa írt radikális cikkekre.
Fiala pere 1946. január 22-én zajlott le a Budapesti Népbíróság előtt, a hírhedt Tutsek Gusztáv elnökletével. Érdekes módon Fiala bűnösnek vallotta magát, és meg sem próbálta tagadni, hogy ő írta a vádiratban említett szélsőséges cikkeket. A védekezése a következő volt:
„Engem elsősorban a nemzetiszocialista mozgalom társadalmi vonatkozásai érdekeltek. Az Összetartás minden második számát elkobozták, mert mertem rámutatni a feudalizmus, a nagytőke és a parasztkérdés problémáira, és támadtam a reakciót és a főpapságot… A fentebb vázolt problémák 80-90 százalékban zsidókérdések is voltak, de még ebben a tekintetben sem támadtam szegény zsidókat, hanem zsidó nagytőkéseket is írtunk, mint pl. Chorinis Ferenc, és a Manfréhatd Choriness osztály. ezt mutatja az a tény, hogy a Szociáldemokrata Pártról szóló könyvem átdolgozásakor… kifogásolták, hogy erős hangnemben bíráltam az uralkodó osztályokat.
A fentiekre hivatkozva meg kell jegyezni, hogy bár a nyilas propaganda valóban bírálta a katolikus egyházat és a nagybirtokosokat, durva túlzás azt állítani, hogy az 1940-es években az „uralkodó osztályok” 90 százaléka zsidó volt. Ráadásul Weiss – aki valójában szociálisan érzékeny volt – 1922-ben meghalt, így Fiala nem kritizálhatta őt az 1940-es években. Fiala azzal is érvelt, hogy október 15-e után betiltotta az antiszemitizmust a sajtóban, ami nyilvánvalóan abszurd érv: csak a nyilas puccs után megjelent bármely lapszámot meg kell nyitni, hogy durva antiszemita támadást találjunk.
„A váróterme állandóan tele volt segítségre váró zsidókkal”
Sokkal érdekesebbek azok a védőtanúk, akik arról tanúskodtak, hogy Fiala igyekezett segíteni az üldözötteken. Kövesi Pálma kijelentette, hogy a Miniszterelnökségen „váróterme folyamatosan tele volt segítségre váró zsidókkal. Köztük volt Komáromy Pál, Kosztolányi Dezső özvegye és még sokan mások. A svéd külképviselet vezetője is többször meglátogatta, hogy védelmet kérjen a svéd védelem alatt álló zsidók számára… A beavatkozások eredményei jól ismertek. Elmondása szerint az általa kiadott védelmi levelekben az szerepelt, hogy ha valamely hatóság kényszerintézkedést foganatosít a védett személlyel szemben, értesíteni kell a Miniszterelnökséget. Komáromy zsidó származású operaénekes korábban felmentést kapott Horthy kormányzótól, de a nyilasok figyelmen kívül hagyták az ilyen felmentéseket. Fiala ezért kiadott neki egy dokumentumot, amely szerint a zsidó operaénekes „régi nyilas párttag”.
Berkes Róbert sajtóvállalkozó vallomása szerint azért kereste fel Fialát egy ismerősén keresztül, mert felesége zsidó származású volt, és a nyilasok már nem tettek különbséget a vegyes házasságban élők között. – Gárdonyi nyaralóját a feleségem használatára ajánlotta fel. Mindezt minden ellenszolgáltatás nélkül tette. Az ellentmondást a következőképpen kísérelte meg megmagyarázni: „Az biztos, hogy a vádlott világnézete szélsőjobboldali volt, de mindig idealistának tartottam, aki rendületlenül követi azt, amiben hisz, és elveitől nem lehetett eltéríteni. Anyagi kérdésekben megvesztegethetetlen volt.
Borbély Zoltán keresztény újságíró azt vallotta, hogy Fiala évekkel korábban a sajtóban támadta zsidóbarátsága miatt, ami miatt Borbély egy párbaj révén követelte a kielégülést, amelynek nyomát élete végéig viselte. A korábbi konfliktus ellenére Fiala később gárdonyi nyaralójában rejtette el, amikor kiderült, hogy a németek le akarják tartóztatni.
A zsidó származású Radó Artúr Fialát az egyetemi sportból ismerte. Tanúvallomása szerint a nyilasok idején Fiala „kedvesen fogadott, és felajánlotta, hogy oltalmazólevelet ad ki helyettem”. Radó azonban ehelyett biztonságos magatartást kért a pártügyészségtől, amit Fiala sikertelenül próbált megszerezni.
Fodor István vívó, a neves zsidó vívómester, Fodor Károly fia azt vallotta, hogy Fiala tíz évig volt tanítványa, és a német megszállás után a segítségét kérte. Bár a vallomása kissé kaotikus volt, egyértelműen kijelentette, hogy „a vádlott segített nekem”, és a Hungária Hotelben egy nyilas razzia során nem vitték el a felmentésének köszönhetően. Azt is hozzátette, hogy felajánlott Fialának egy arany karkötőt, amit Fiala visszautasított.
Urbach László, Fiala egykori osztálytársa így nyilatkozott: „Október 15. után a nyilasok le akartak tartóztatni, mint zsidó származású személyt, de megszöktem. A feleségemet és a családomat azonban letartóztatták. A vádlotthoz fordultam segítségért, aki kiengedte őket a politikai rendőrség őrizetéből… Hálából felajánlottam neki egy autót, amit visszautasított. Az ellentmondáson ő is elgondolkodott: „Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet összeegyeztetni azt a tényt, hogy a vádlott a legszélsőségesebb antiszemitizmust hirdette a sajtóban, a gyakorlatban pedig ennek pont az ellenkezőjét tette.”
Fiala további tanúkat szeretett volna hívni – beadványában 15 név szerepelt –, de úgy tűnik, a népbíróság elegendőnek találta a fent említett tanúvallomásokat. Zárónyilatkozatában azt mondta, nem hajtotta a hatalomvágy, és „erkölcsi összeomlást” szenvedett, mert nem tudta támogatni a Szálasi-kormány zsidóellenes intézkedéseit. Hangsúlyozta, hogy mindig szegény volt, soha nem fogadott el vesztegetést, ezért enyhe büntetés kiszabását kérte.
„Ironikus módon a bírák nem mutattak érdeklődést az iránt, hogy zsidókat mentett meg”
A népbíróság eleinte életfogytiglani börtönbüntetésre, kényszermunkára ítélte Fialát. Az esküdtszék kommunista és szociáldemokrata tagjai azonban különvéleményt adtak ki, azzal érvelve, hogy megérdemelte a halált. Másodfokon a Népbíróságok Országos Tanácsa halálra változtatta az ítéletet, de kegyelemre méltónak ítélte. Ironikus módon a bírák nem mutattak érdeklődést az iránt, hogy zsidókat mentett meg; ehelyett kegyelmet érdemlőnek tartottak, mert szegény környezetből származott, és szociálisan mindig is érzékeny volt. 1946 márciusában a köztársasági elnök életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta kényszermunkával. 1956-ban szabadult, és Nyugatra emigrált.
Fiala a jelek szerint élete végéig nácipárti és antiszemita maradt: Marschalkó Lajossal együtt ő írta az antiszemita könyvet. Vádló bitófák 1958-ban, és számos más zsidóellenes (neonáci) cikket írt. 1988-ban halt meg Saarbrückenben, összetett, időnként szinte megmagyarázhatatlan – de kétségtelenül nagyrészt sötét – örökséget hagyva maga után.
Fiala Ferenc története végül ellenáll az egyszerű erkölcsi ítéletnek, felfedi, hogy az ideológia, az ambíció és a személyes lelkiismeret hogyan ütközhet mélyen nyugtalanító módon – ugyanakkor szembesülni kényszerít azzal a ténnyel, hogy megmentő tettei ellenére mindvégig elkötelezett náci maradt.
(1) A Fiala tárgyalásából származó összes idézetet lásd: Budapest Főváros Levéltára, 1950. VII.5.e.3919. Átmenetileg utalhatunk Ungváry Krisztián cikkére a 2003. július 5-i számban. Népszabadságamelyben tévesen állítja, hogy 1. Fialát eredetileg halálra ítélték, 2. Heltai Jenőt védte, és 3. mentőtevékenysége miatt ítéletét enyhítették.
The post Nyilas szerkesztő, aki megmentette a zsidókat? Fiala Ferenc Enigmája először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
