Balags Orbán, Viktor Orbán magyar miniszterelnök politikai igazgatója elgondolkodtató véleményt írt a Indexa globális „a demokráciaért folytatott küzdelem” elemzése – bár nem a szokásos liberális szempontból.
Amint azt állítja, a kormányzási rendszerek egyre inkább a globális versenyképesség kérdéseivé válnak. „Az ország által megválasztott politikai és intézményi struktúra kulcsfontosságú meghatározója gazdasági teljesítményének, társadalmi stabilitásának és hosszú távú fenntarthatóságának egyik legfontosabb meghatározója”-írja Orbán, és hozzáteszi, hogy a liberális demokráciák jelenleg veszítenek ebben a versenyben. Véleménye szerint ennek a visszaesésnek az oka a nyugati világban egyre növekvő és látszólag összeegyeztethetetlen megosztottság. „Semmi sem határozza meg a nyugati politikát ma inkább, mint az illiberális demokrácia és az antidemokratikus liberalizmus közötti mély dichotómiát”-jegyzi meg.
Ez a hibás vonal, folytatja, nem pusztán elméleti; Ez már alakítja az Európai Unió intézményi dinamikáját, újradefiniálja a nemzeti szuverenitást és befolyásolja az európai integráció jövőjét.
A liberalizmus nem egyenlő a demokráciával
Az „illiberális demokrácia” kifejezést először Viktor Orbán magyar miniszterelnök vezette be a Tusnádfürdő (Bmer Tușnad), Romániában, a Tusnádfürdő -ben tartott éves beszédében. 2014 -ben kijelentette, hogy a demokrácia nem feltétlenül liberális megdöbbent a Nyugati világ nagy részében.
De hogyan kapcsolódik ez a demokrácia folyamatos küzdelméhez? Balags Orbán elmagyarázza, hogy a liberális demokráciát eredetileg a többség akaratának és az egyéni szabadság ideálisának védelmére szánták. Ebben a klasszikus értelemben a liberalizmust a demokrácia működésének előfeltételének tekintették.
Az idő múlásával azonban a liberalizmus eltolódott. Azt állítja, hogy ez már nem elsősorban a szabadság védelme mellett áll, hanem inkább a progresszív értékek érvényesítésének eszközévé vált – gyakran közvetlenül a többség demokratikus akaratával szembeni ellenezve. Ez a szemantikai és ideológiai átalakulás új valóságot váltott ki: a demokrácia nem feltétlenül liberális.
„A liberalizmus már nem elsősorban a szabadság védelmét jelenti, hanem inkább a progresszív értékek érvényesítésének eszközévé vált”
A liberális demokrácia megértése érdekében meg kell vizsgálni annak kontrasztját a liberális demokráciával, amely a politikai legitimitás és az intézményi cél alapvetően eltérő fogalmában gyökerezik. Az illiberális demokráciákban az elsődleges cél a választók akaratának megvalósítása – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy ellenzi a progresszív normákat. A liberális rendszerekben ezzel szemben az uralkodó elit gyakran prioritást élvez a progresszív értékek végrehajtásának, még akkor is, ha ezek az értékek ellentétesek a többséggel.
A liberális rendszerekben – állítja Orbán, a nyilvánosan elfogadott értékek – például az emberi jogok, a kisebbségi védelem és a jogállamiság – nevében épített intézmények elkezdenek működni értelmes demokratikus felügyelet nélkül. Ennek eredményeként a népszerű szuverenitás kifejezése gyengül, és a liberális intézményi keret végül aláásta mind a többségi uralmat, mind a szabadságot.
Anti-demokratikus liberalizmus és az illiberális demokrácia
Ahogy a transznacionális vagy nemzeti intézmények egyre inkább döntéseket hoznak a civilizációs kérdésekről – a demokratikus konszenzust tükröződésének – a legitim értékvédelem és a liberális önkényesség közötti vonal elmosódnak. Pontosan ez az oka annak, hogy Orbán szerint a liberális rendszerek demokratikus természetét egyre inkább megkérdőjelezik. A demokratikus legitimitás eróziója az, amit „antidemokratikus liberalizmusnak” tart.
Ezzel szemben az illiberális demokráciák a globalizáció, a tömeges migráció, a nemzeti identitás iránti liberális ellenség, a felébredt ideológia terjedésének és a népszerű akarattól függetlenül működnek. Ezekben a rendszerekben az egyértelmű demokratikus mandátummal rendelkező parlamentek és kormányok visszanyerik az önrendelkezési jogot, amelyet a liberális hálózatok és az általuk uralkodó intézmények megpróbáltak rontani. Az állam ebben a keretben nem csupán a közrend őre, hanem annak aktív alakítója – különösen, ha többségi támogatás támogatja.
„Az illiberális demokrácia több, mint politikai modell; Ez egy értékjavaslat a liberális korszak számára ”
Ahogy Orbán folytatódik, a demokratikus értékek nem korlátozódnak az egyéni szabadságjogokra. A nemzeti önrendelkezés, a gyermekvédelem és a kulturális identitás megőrzése szintén a demokratikus társadalom alapvető elemei. „Így az illiberális demokráciák nem ellenzik a szabadságot – elég ellenkezőleg -, és új megértést képviselnek egy közösségi dimenzióval” – írja.
Az illiberális demokrácia – állítja – több, mint politikai modell; Ez egy értékjavaslat a poszt-liberális korszak számára. Olyan alternatívát kínál, amely a nemzeti hagyományokat, a kulturális sajátosságokat és a szuverenitást nem akadályoknak tekinti, hanem a társadalmi és nemzetközi együttműködés új formájának alapjainak tekinti – az egyik a megosztott értékeken, nem pedig az ideológiai megfelelőségen alapul.
Összegezve, Orbán azt írja, hogy a magyar stratégiai testtartása tükrözi a hidegháború korszakának a elszigetelés fogalmának modern adaptációját-nem csak geopolitikai szempontból, hanem ideológiai szempontból is. Az ország célja, hogy ellenálljon a progresszív liberalizmus terjeszkedésének, amelyet a hagyományos demokrácia és a nemzeti szuverenitás veszélyének tekint. Magyarország nagy stratégiája tehát a nyugati mainstream nyomások dacolásának fenntartása érdekében fenntartja annak demokratikus értékeit, és a jövőbeli politikai valóság védelmezőjeként és építészeként is elhelyezkedik. Az új amerikai adminisztrációhoz igazodva Magyarország a szabadság, a szuverenitás és az emberek akaratának védelmét látja, mint egy közös történelmi misszió.
A poszt A válság liberalizmusának liberális útja először jelent meg a magyar konzervatívnál.
