A palackon mosolygó hegyek, kristálytiszta cseppek és a „gyógy” szó ígérete: sokaknak ez jelenti az egészséges választást. Csakhogy a természet bonyolult. Ami az egyik ásványból gyógyító mennyiség, az a másikból már túl sok lehet.
Egy friss, független vizsgálat arra hívja fel a figyelmet, hogy néhány, széles körben ismert forrás vize nemcsak jótékony ásványokat, hanem határérték-közeli vagy azt időszakosan meghaladó komponenseket is hordozhat. Nem pánik, inkább józan mérlegelés szükséges.
„A víz nem fekete-fehér történet. A természetes eredet egyszerre áldás és kihívás” – fogalmazott egy hidrogeológus a kutatás kapcsán.
Miért kérdéses a „természetes” biztonsága?
A gyógyvizek a mélyből törnek fel, geológiai rétegeken átszűrődve. Ennek ára, hogy a víz jelentős, természetesen előforduló elemeket vehet fel: például fluorid, bór, arzén, mangán vagy akár radon formájában.
Ezek némelyike kis dózisban hasznos (például a fluorid fogzománc szempontjából), de tartósan vagy nagy mennyiségben már kockázatot jelenthet. Ráadásul a források összetétele szezontól, vízhozamtól, keveredéstől és a palackozási technológiától is függ. A „gyógy” nem azt jelenti, hogy korlátlanul fogyasztható, inkább azt, hogy célzottan, adagolva ajánlott.
Mit talált a friss vizsgálat?
A mérési kampány szerint több minta teljesen rendben volt, néhánynál pedig bizonyos komponensek a nemzetközi ivóvíz-irányértékek közelébe értek, esetenként meg is haladták azokat.
Fontos: a gyógyvizekre saját minősítési és használati szabályok vonatkoznak, és gyakran eleve nem napi, literes mennyiségű fogyasztásra szánják őket.
A kutatók kiemelték:
-
- szezonális ingadozásokat,
-
- a kifolyási pontok és palackozó egységek közötti különbségeket,
-
- ritkább esetben csőhálózatból származó fémnyomokat.
„A lényeg az átláthatóság: a fogyasztó lássa a legfrissebb laboreredményt és a javasolt napi maximumot” – mondta egy élelmiszer-biztonsági szakértő.
Összehasonlító táblázat (válogatott minták, szemléltető jelleggel)
| Minta | Fő kockázati komponens | Mért érték | Irányérték (EU/WHO ivóvíz) | Állapot |
|---|---|---|---|---|
| Forrás A (északnyugati régió) | Fluorid | 2,2 mg/L | 1,5 mg/L | Határérték felett |
| Forrás B (dél-alföldi) | Arzén | 7 µg/L | 10 µg/L | Határérték alatt |
| Forrás C (dunántúli) | Bór | 1,3 mg/L | 1,0 mg/L | Határérték felett |
| Forrás D (közép-hegyvidéki) | Mangán | 80 µg/L | 50 µg/L | Határérték felett |
| Forrás E (keleti medence) | Nitrát | 12 mg/L | 50 mg/L | Határérték alatt |
Megjegyzés: A fenti adatok szemléltető jellegűek; a valós termékek között jelentős különbségek lehetnek. A gyógyvizek nem minden esetben ivóvízhelyettesítők, és általában rövid kúraszerű fogyasztásra ajánlottak.
Mit jelent ez a fogyasztóknak?
Nem kell lemondani a forrásvizek élményéről. Inkább tudatosabbnak lenni. Ha egy víz magas fluorid– vagy bór-tartalmú, attól még lehet terápiás értéke – csak nem biztos, hogy napi ivóvíznek jó választás.
Különösen igaz ez gyerekekre és várandós nőkre, akik érzékenyebbek egyes komponensekre.
„A „gyógy” jelző nem korlátlan előny, hanem jelzés: itt célzott hatásról és fegyelmezett használatról van szó” – hangsúlyozta egy táplálkozástudós.
Rövid ellenőrzőlista a palack előtt
-
- Nézd meg a címkén az ásványianyag-összetételt és a javasolt napi mennyiséget; ha nincs, keress QR-kódot, gyártói weboldalt.
-
- Ha magas a fluorid (>1,5 mg/L), ne használd tartósan fő ivóvízként, különösen kisgyermeknél.
-
- Arzén esetén 10 µg/L felett kerüld a rendszeres fogyasztást; kúraszerű használatnál kövesd az orvosi javaslatot.
-
- Váltogasd a forrásokat és fogyassz „semlegesebb”, alacsony oldottanyag-tartalmú vizeket is a mindennapokban.
-
- Fürdőhasználatnál tartsd az idő- és hőmérsékleti ajánlásokat; érzékenység esetén konzultálj szakorvossal.
Szakértői szemmel: árnyalatok és arányok
A hidrogeológusok szerint a földtani háttér ismerete kulcs. Ha a vízadó réteg fluortartalmú ásványokban gazdag, nem meglepő a magas fluorid. A kérdés nem az, hogy „jó” vagy „rossz” a víz, hanem az, hogy ki, mennyit és meddig fogyaszt belőle.
„A gyógyhatás gyakran a koncentrációból fakad. Ugyanez a koncentráció viszont megköveteli a korlátokat” – hangzik el a kutatói összegzés.
Mit tehetnek a gyártók és a fürdők?
A legfontosabb a transzparencia. A tételenkénti laboradatok nyilvános közlése, a szabványosított mérési módszerek használata és a könnyen érthető határérték-összevetés sok félreértést megelőz.
Hasznos lenne:
-
- QR-kódos hozzáférés az aktuális analitikához,
-
- szezonalitást követő tájékoztató,
-
- egyértelmű kúraidő- és adagolási javaslat,
-
- érzékeny csoportokra vonatkozó figyelmeztetés.
Szabályozási fókusz
Az EU és a hazai hatóságok az ivóvizekhez irányértékeket rendelnek; a gyógyvizek külön minősítési eljáráson esnek át, és gyakran nem esnek az általános ivóvíz-szabályozás teljes hatálya alá. Ez nem kiskapu, hanem elvi különbség: más a cél (terápia vs. mindennapi folyadékpótlás). A szabályozás akkor működik jól, ha az eltérő célt világosan kommunikálja, és a fogyasztó eligazodik a címkén.
Okos fogyasztás, higgadt óvatosság
A természet kincseiből sokat nyerhetünk, ha tiszteljük a korlátokat. Aki „gyógyvízhez” nyúl, járjon utána a számoknak, és kezelje gyógymódnak, ne szomjoltónak. Ha így teszünk, a palackban nem bizonytalanság, hanem tudatos választás lesz. És ez az, ami valóban egészséges.
