A magyar védelmi erők Klapka György 1. páncélos brigádja büszkén rendezte az első gyalogos veteránok találkozását Tata-ban, július 4-én, a hagyományos gyalogosnap ünnepségek részeként. Ez a történelmi esemény döntő lépést jelentett a magyar gyalogság örökségének tiszteletben tartásában, mivel a veteránok és az aktív katonák egymás mellett álltak, hogy tisztelegjenek a közös örökségükhöz, fenntartsák a nemzeti szolgálat szellemét, és átadják a kötelesség, a lojalitás és a fegyelem értékeit a harcosok következő generációjának.
Az összejövetel időzítése, csak egy héttel a Szent Ladislaus ünnepnapja után nem volt véletlen. Ez egy tudatos tisztelettel kapcsolatos gesztus volt Magyarország egyik legnagyobb szuverénje, I. Szent Ladislaus király felé, akinek uralkodása helyreállította az erőt, a rendet és a magyar királyság nemzetközi presztízsét. Nemcsak harcoskirályként és kivételes bölcsességű államférfiaként, hanem a keresztény erény bajnokaként is emlékezett, Saint Ladislaus -t kevesebb, mint egy évszázaddal halála után kanonizálták. A mai napig tiszteletben tartja a magyar gyalogos puskák védőszentjét, a magyar harci szellem szimbolikus gyámját.
„Knight-királyi öröksége, amely megtestesíti a lovagi, önfeláldozás és a kitartó vezetés erényeit, régóta inspirálta az összes rangsorban lévő katonákat”
Megfelelő, hogy a magyar gyalogosok védőként néznek rá. Knight-királyi öröksége, amely megtestesíti a lovagi, az önfeláldozás és a kitartó vezetés erényeit, régóta inspirálta az összes rangú katonákat. A Szent Stephen által megkezdett szent munkát folytatva Ladislaus megszilárdította a magyar állam szuverenitását, megvédte határait és fenntartotta a keresztény civilizációt. A nevét számtalan katona hívta fel a csatába, akár a második világháborúig is, a rally sírással: „Saint Ladislaus, segítsen nekünk!” A nemzeti és szellemi eszmék iránti ilyen odaadás nem a múlt emléke: ez egy alap, amelyen Magyarország tartós katonai hagyományai pihennek.
A találkozó koncepciója 2024 -ben született, amikor István Mátyás nyugdíjas tisztviselő mind veteránokkal, Felismerve az intézményi memória megőrzésének és a folytonosság érzetének előmozdításának fontosságát, javaslatot tett egy hivatalos esemény létrehozására. A jövőkép egyértelmű volt: a gyalogsági ág értékeinek és hagyományainak megóvása, a korábban jöttek tiszteletének tiszteletben tartása, valamint a büszkeség és a fegyelem ösztönzése a mai szolgálatban. Ennek a nemes célnak a szellemében az eseményt ötévente tartják, megerősítve az egységet az ágon belül, és határozottan rögzítve azt a nemzeti emlékezetbe.
István Tónh dandártábornok, a Klapka György 1. páncélozott brigád parancsnoka, a katonai büszkeséggel visszhangzott szavakkal nyitotta meg az eseményt. Emlékeztetett az első gyalogos zászlóalj megalakulására Tata-ban 1986-ban, egy akkori-homogén páncélozott formációban, és tisztelegte a gyalogos katonák kitartó szerepét azóta. A technológiai változások és a strukturális reform kihívásainak közepette a tábornok megerősítette, hogy a magyar gyalogosok professzionalizmusa, fegyelem és harci-felkészülése továbbra is megrázkódtatott.
A nap legszimbolikusabb pillanata között szerepelt a zászlóalj zászlójának ünnepi bemutatása a brigád 2. gyalogos zászlóaljához, amelyet jelenleg Kaposvárban állomásoztak. Ahogyan Gergely Herczog alezredes hangsúlyozta, az alkalom nemcsak a zászlóalj második évének megújult szolgálatának büszke megemlékezésére, hanem a történelmi folytonosság pillanatára is, a korábbi parancsnokok és az esemény alapító tagjainak, amelyek tanúi voltak az eseménynek, az egység vonalának és tiszteletének erőteljes megerősítésével.
Tibor Bozó nyugdíjas hadnagy, a Magyar Rezervisták Szövetségének (MATASZ) elnöke, az élményre alapozott szívből álló címet adott. „Én is gépesített gyalogos vagyok, 1977. július 29 -én katona voltam” – jelentette ki. „Mindenkinek egészséges érzése van az ág lojalitásának – minden bizonnyal megteszem, különösen a gyalogság felé.” Szenvedélyesen beszélt a gyalogság élő szelleméről, egy kultúráról, amely nemcsak a csatatéri készségre, hanem az egységre, a hagyományra és az erkölcsi ellenálló képességre épült. Ahhoz, hogy erős maradjon, állította, hogy az ágnak ápolnia kell a fiatalokat, át kell vennie az új technológiákat anélkül, hogy elfelejtette a gyökereit, és éber maradjon szakmai erejének megújításában.
„Az összejövetel nem csupán katonai alkalom volt, hanem mélyen spirituális emlékezet és nemzeti tisztelettel”
Az ünnepélyes ökumenikus ima, amelyet Dr. Sándor, a római katolikus lelkész és Pészer Roboz kapitány, a megreformált lelkész kapitány vezetett, tisztelgést adott a bukott hősöknek, veteránoknak és a jelenleg szolgálatban lévő személyeknek. Ezekben a pillanatokban az összejövetel nem csupán katonai alkalom volt, hanem mélyen szellemi emlékezet és nemzeti tisztelet.
A programban egy ünnepi felvonulás szerepelt, valamint a katonai felszerelések statikus és dinamikus megjelenítését, tiszteletben tartva mind a magyar katona hagyományát, mind jövőjét. Az elismeréseket és a díjakat mutatták be, és a közösségi rendezvények üdvözölték a családokat és a szurkolókat. A gyalogos veteránok és családtagjaik százai zarándoklatot tettek a Tata Garrison felé, megmutatva, hogy a bajtársa és a nemzeti kötelesség szelleme él.
Ahogy az esemény befejeződött, az egyik érzelem mindenekelőtt felmerült: hogy ez az első gyalogos veterán újraegyesítése nem a vége, hanem az újjáélesztett hagyomány kezdete. A közös áldozatok, a közös értékek és a hazatartós szeretet, a magyar gyalogosok generációi – a jelenlegi, a jelen és a jövő – nemzedékek továbbra is egyesülnek. A bizonytalanság világában példa emlékeztet bennünket arra, hogy a becsület, a hazafiság és a nemzeti szuverenitás nem absztrakt eszmék – azok az élő örökségek, amelyeket meg kell védeni és ápolni.
A Post Deus Vult kitart: a magyar gyalogosok gyűlnek össze, hogy tiszteletben tartsák a régi és a vonalat először magyar konzervatívon jelentek meg.
