A Fonódások A budapesti könyvbemutató két kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, olyan párok részvételével, akiknek élettörténete megjelenik az új interjúkötetben. A Kopp Mária Demográfiai és Családügyi Intézet (KINCS) kommunikációs munkatársa, Papinót Ferenc moderálásával az első panel azt vizsgálta, hogyan alakítják a kapcsolatokat a családi háttér, a személyes történelem és a kulturális különbségek. Baranyi Béla újságíró és felesége, Regős Judit, a Szülők Háza Alapítvány elnöke osztotta meg egymással a nem mindennapi találkozási történetet, és elmélkedett vegyes házasságuk tanulságairól. Mezei Tímea kutató, tanár és férje, Markócs Roland partnerkapcsolatuk alakulásáról és az eltérő kulturális gyökereikből fakadó kihívásokról beszélt.
A párok egyetértettek abban, hogy minden családban vannak nehézségek, néha tragédiák is. A házasság igazi ereje szerintük a nehézségek leküzdésének megtanulásában, az egymáshoz való alkalmazkodásban és az elkötelezettség megőrzésében rejlik.
Arra a kérdésre, hogy mit hoztak otthonról, és min kellett változtatniuk, Regős elmondta, olyan családban nőtt fel, ahol a válás a konfliktusok megoldásának gyakori módja, ellentétben Baranyi nevelésével, ahol a különélés nem volt lehetőség. 16 év házassága alatt megtanulta, hogy a konfliktusokkal együtt kell szembenézni, nem pedig elkerülni. Baranyi hozzátette, hogy sem a válás, sem a nyílt konfliktus nem volt része saját családi kultúrájának, Judittól meg kellett tanulnia, hogyan kezelje közvetlenül a nézeteltéréseket.
Mezei és Markócs, akik 15 éves koruk óta ismerik egymást, ismertette azokat a kulturális különbségeket, amelyek korai éveiket formálták. Miután a húszas éveikben eltávolodtak egymástól, nyolc év múlva újra összekapcsolódtak, méghozzá egyhangosabb értékekkel. Markócs felidézte, hogy eleinte nehezen tudott alkalmazkodni Mezei mozgalmas társasági ritmusához, de miután összeköltöztek, mindketten úgy döntöttek, hogy a családi életet helyezik előtérbe.
A reményről és a nehéz pillanatokról beszélve Baranyi felidézte, hogy nem sokkal azután találkozott Judittal, hogy megözvegyült és egyedül maradt egy kétéves kislányával. Regős támogatása döntő szerepet játszott élete újjáépítésében. Regős elmondta, mindig is úgy érezte, hogy együtt kell maradniuk, és a kihívásokat le lehet küzdeni. Négy gyermekkel, köztük korábbi kapcsolataiból és egy közös gyermekkel, szívesebben emlékezik a jóra, mintsem a mélypontokon ácsorog. Mezei a korai anyaság és a szakdolgozatírás közötti egyensúlyozás kimerültségére mutatott rá, Markócs türelmét és megbízhatóságát dicsérte. Markócs azt mondta, nem volt nehéz neki annak ellenére, hogy lányuk nagyon ragaszkodik az anyjához, és megjegyezte, hogy minden mélypontot együtt kezeltek.
A családi hálózatok is fontos szerepet játszottak. Regős és Baranyi közös gyermekkori kirekesztési élményeikre reflektáltak, annak ellenére, hogy eltérő hátterűek. Baranyi megjegyezte, hogy saját családja, amelyet egy tradicionális roma zenész édesapa és vidéki magyar származású anya formált, már sok kulturális dilemmát átélt, amellyel a fiatalabb roma magyar párok manapság szembesülnek. Mezei számára édesanyja és testvérei továbbra is központi figurák maradnak, miközben a roma kultúra iránti érdeklődése gyermekkora óta erős, ami még a nyelvtanulás felé is vezette. Markócs elmondta, hogy családjában a hagyományos szokások az idők során megpuhultak, bár sok kulturális elem megmaradt.
„Az interjúk nem idealizáltak, hanem azt demonstrálják, hogy a haladás kis célok kitűzésével, a mindennapi eredmények értékelésével és a feladás nélkül valósul meg.”
Megkérdezte, hogyan a Fonódások sorozat segíthet az olvasóknak, Baranyi szerint a történetek azt mutatják, hogy minden családnak nehézségekkel kell szembenéznie, de ez a kitartás megéri. Regős megjegyezte, hogy bár minden történetben van valami egyedi, ami a roma identitáshoz kötődik, a helyzetek univerzálisak. Mezei hozzátette: az interjúk nem idealizáltak, hanem azt demonstrálják, hogy a haladás a kis célok kitűzésével, a mindennapi eredmények megbecsülésével és a feladás nélkül valósul meg.
A második kerekasztal a kulturális értékekre és annak kérdésére összpontosított, hogy mit adnak át a roma párok gyermekeiknek és a társadalomnak. A KINCS-kutató és Raffael Mónika szerkesztő által moderált beszélgetésen fellépett Nyári Károly jazz-zongoraművész és felesége, Lányi Edit zenetanár; Káli-Horváth Kálmán, a Budapesti Református Roma Kollégium igazgatója és felesége, Borkó Marianna pedagógus; valamint Balogh Tibor kommunikációs szakember és felesége, Baloghné Balog Virág gyermekvédelmi felelős.
Mindhárom férfi meghatározónak nevezte azt a pillanatot, amikor először látta leendő feleségét. Nyári felidézte, hogy tinédzserkorukban egy iskolai rendezvényen első látásra beleszeretett, ezt a pillanatot 42 év házasság után is magán viseli. Az állami gondozásban nevelkedett Káli-Horváth úgy emlékezett, hogy észrevette Mariannát, és azonnal elhatározta, hogy üldözi. Balogh elmesélte, hogy Virágot megpillantotta egy rendezvényen, majd később online üzenetek, valamint a művészet és a kultúra iránti közös érdeklődési körök keverékén keresztül kapcsolódott össze. Feleségeik humorral és szeretettel elmélkedtek ezekről a kezdetekről, a fokozatos bizalomról, a közös élményekről és a párhuzamos személyes történetekről írva.
A párok ezután megbeszélték, milyen kulturális értékeket kívánnak továbbadni. Káli-Horváth a hitet hangsúlyozta az egyetlen értékként, amelyet tudatosan igyekszik átadni, kifejtve, hogy örökbefogadott gyermekeik már kialakult személyiséggel érkeztek, akit a szülőknek tiszteletben kell tartaniuk. Borkó hozzátette, hogy miközben a lányukat megismertették a zenével, nem kényszerítették rá, hogy foglalkozzon vele, megjegyezve, hogy minden gyerekben másként jelentkezik a tehetség.
Nyári, aki zenész családban nőtt fel, a példaadás erejét hangsúlyozta: gyermekei naponta látták gyakorolni, és természetesen vonzódtak a zenéhez, bár ő és Lányi igyekeztek megóvni őket a professzionális művészi pálya nehézségeitől. Lányi ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekek a művészeten túli biztonság érdekében tudományos fokozatot is szerezzenek, bár végső soron mindenki magas szinten űzte a zenét.
Balogh és Balog kiemelték a könyvek, a mesemondás fontosságát és a nagycsaládosok kulturális gazdagságát. Míg a tánc és a művészeti hagyományok hozzátartoztak a nevelésükhöz, nem kényszerítették lányukat, hogy kövesse őket, hanem abban bíztak, hogy amit a gyerekek otthon látnak, az szervesen formálja érdeklődésüket.
Mindkét panelen egy közös üzenet fogalmazódott meg: a kultúra, a rugalmasság és a családi kötelékek erősebbé válnak, ha támogatják az őszinteség, az alkalmazkodóképesség és a szabadság, hogy minden generáció megtalálja a saját útját.
The post Családi hagyományokról vitatkoznak párok a KINCS Fonódások indulásán appeared first on Magyar Konzervatív.
