November 10. és 21. között a világ vezetői és több mint 50 000 delegáltja gyűlt össze a világ minden tájáról a brazíliai Belémben, hogy megvitassák a legsürgetőbb kérdéseket az ENSZ éghajlati keretein belül. A részes felek éves konferenciáján (COP) elfogadott határozatok alakítják az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) és a Párizsi Megállapodásnak a jövőbeni végrehajtását. Brazília, mint a COP-elnökség „Globális Mutirão”-ra szólított fel – az éghajlatváltozás okozta fenyegetésekkel szembeni egyesülésre irányuló kollektív erőfeszítésre. A geopolitikai feszültségek és az eltérő érdekek azonban megnehezítették a cél elérése érdekében tett erőfeszítéseket.
Kihívásokkal teli út a fosszilis tüzelőanyagoktól való átállás felé
A Global Carbon Budget idén novemberben közzétett jelentése szerint idén 38,1 milliárd tonna szén-dioxid származik fosszilis tüzelőanyagokból (szén, olaj és földgáz). Ez a mennyiség rekordmagasságú, és növekedést jelent a korábbi csúcsokhoz képest, még akkor is, ha a COP28 résztvevői 2023-ban felismerték, hogy az energiafelhasználásban méltányos és igazságos módon kell átállni a fosszilis tüzelőanyagokról. A 2024-es COP29 azonban nem tudott előrelépni ebben a kérdésben.
Idén Brazíliától azt várták, hogy előmozdítja az elhúzódó tárgyalásokat. E célból az elnökség november 18-án benyújtotta „Mutirão javaslatát”, amely három lehetőséget kínál a továbblépéshez. A javaslat egy olyan lehetőség kiválasztását szorgalmazta, amely egy miniszteri kerekasztal létrehozására irányul, hogy támogassa az országokat átmeneti ütemtervük kidolgozásában.
A Carbon Brief jelentése szerint az átmeneti ütemterv ötletét több mint 80 ország támogatta. Ez a szám számos latin-amerikai nemzetet foglal magában, nevezetesen Chilét, Kolumbiát és Mexikót; a legtöbb EU-tagállam, az Egyesült Királyság és Svájc; számos kis szigetállam, mint például Tuvalu és Vanuatu; és néhány ázsiai ország, például Dél-Korea és Malajzia. Az ellenoldalon az arab csoport országai – Szaúd-Arábia a leghangosabb – és Oroszország, amely elutasította a javaslatot.
A szükséges politikai kompromisszum eredményeként az elfogadott határozat (a továbbiakban: Mutirão-határozat) kizárt az átmeneti ütemtervre való hivatkozást. Ugyanakkor új kezdeményezéseket is bevezetett. Ezek egyike, a „Global Implementation Accelerator” – egy kooperatív és önkéntes keret – a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások (NDC-k) és nemzeti alkalmazkodási tervek (NAP-k) megvalósulásának felgyorsítását célozza. Egy másik kezdeményezés, a „Belém Mission to 1.5” felkéri a korábbi COP29 és COP30 elnökséget, valamint a soron következő COP31 elnökséget, hogy foglalják össze az ambíciók növelésével és az NDC-k és NAP-ok végrehajtásával kapcsolatos munkát.
Az éghajlat-finanszírozási célok tettekké válása
A Párizsi Megállapodás 9.1. cikke előírja a fejlett országoknak, hogy pénzügyi segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak alkalmazkodási és mérséklési erőfeszítéseik támogatása érdekében. Ehhez a rendelkezéshez igazodva a COP29 új kollektív számszerűsített célt (NCQG) fogadott el az éghajlatváltozás finanszírozására vonatkozóan, felhívva a köz- és magánszereplőket, hogy 2035-ig minden forrásból legalább évi 1,3 billió dollárt mozgósítsanak a fejlődő országok számára. Bár a kérdés nem szerepelt a hivatalos napirenden, a Mutirão-határozat arra is rávilágított, hogy fontos a pályán maradás.
Ennek érdekében a COP30 elindította az „Új klímafinanszírozási munkaprogramot”. A kétéves kezdeményezést két társelnök segíti, egy fejlődő és egy fejlett országból. Ezenkívül a határozat erőfeszítéseket írt elő annak érdekében, hogy 2035-ig legalább háromszorosára növeljék az alkalmazkodás finanszírozását.
„Ez az eredmény elmaradt a fejlődő országok és a civil társadalmi szervezetek ambícióitól”
Ez az eredmény azonban elmaradt a fejlődő országok és a civil társadalmi szervezetek ambícióitól. Az Infoamazonia – egy független non-profit sajtóorgánum – szerint a „felhívás” kifejezés nem elég erős ahhoz, hogy elszámoltatható legyen a végrehajtásáért. Ráadásul nincs bázisév az emelések kiszámításához, és 2035-öt késésnek tekintik a fejlődő országok által javasolt eredeti határidőhöz, 2030-hoz képest.
Globális visszautasítások a szén-dioxid-lefizetéshez
Az Európai Unió rendeletet fogadott el a Carbon Border Adjustment Mechanism (CBAM) bevezetéséről, amely a nagy szén-dioxid-kibocsátású importtermékekre – például vasra, acélra, finomítókra, cementre, alumíniumra, egyes vegyszerekre, hidrogénre és műtrágyákra – kivetett vámot. Egy átmeneti szakaszt követően 2026. január 1-jén lép hatályba. Várhatóan szolgálja az EU átfogó célját, vagyis a klímasemlegességet 2050-re, és a tiszta termelés előmozdításával hozzájárul a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez. E megfontolások ellenére a mechanizmust harmadik országok bírálták. Nevezetesen, Oroszország konzultációt kért a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési mechanizmusa alapján.
Nem az EU azonban az egyetlen olyan szereplő, amely a kibocsátásáthelyezést illetékkel kívánja kezelni. Az Egyesült Királyság és Norvégia is hasonló intézkedések bevezetését tervezi a közeljövőben. A COP30 során néhány ország – köztük Kína, India és az Arab Csoport – kereskedelmi kérdésekkel kötötte össze az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokat, hangsúlyozva, hogy meg kell akadályozni az egyoldalú kereskedelmi intézkedéseket, amelyek akadályokat gördíthetnek a nemzetközi kereskedelem elé. Eközben Wopke Hoekstra, az éghajlatért, a nettó nulla és a tiszta növekedésért felelős európai biztos tisztázta, hogy a CBAM fenntartása prioritás és egy vörös vonal az EU számára.
Az elnökség kompromisszumos javaslatát követően a Mutirão-határozat megerősítette egy támogató és nyitott nemzetközi gazdasági rendszer szükségességét, amelyben az éghajlati intézkedések nem jelenthetnek önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést vagy rejtett korlátozást.
Egyéb eredmények, hiányzó lehetőségek és jövőbeli lépések
A Párizsi Megállapodás 7. cikke meghatározta a „Globális alkalmazkodási célt” az ellenálló képesség fokozása és a sebezhetőség csökkentése érdekében világszerte, különös tekintettel a fejlődő országokra. A mérhető mutatók azonban kulcsfontosságúak az e cél felé tett előrehaladás értékeléséhez. Egy szakértői csoport mintegy 100 mutatóból álló listát javasolt, de az elnökség – a politikai kompromisszum szükségességére hivatkozva – csak néhányat emelt be. Számos szereplő, köztük a Latin-Amerika Független Szövetségének és a Karib-térség országai bírálták az eredeti javaslatok ilyen felhígulását.
„Egy szakértői csoport körülbelül 100 mutatóból álló listát javasolt, de az elnökség… csak néhányat vett fel”
A belémi alkalmazkodási mutatók figyelembe veszik a társadalmi kategóriákat, beleértve a nemet, az éghajlattal kapcsolatos veszélyeket, a földrajzi jellemzőket és az ökoszisztéma viszonyait. Ezek közül azonban több nem megfelelően mérhető, és kihagyja a releváns témákat. Ez a jövőben változhat, mivel a COP30 létrehozta a Belém–Addis jövőképet, amely egy kétéves folyamat a mutatók kidolgozására.
A felek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervet is elfogadták a nemek közötti egyensúly, a részvétel és a női vezető szerep előmozdítása érdekében. Ezenkívül a COP30 résztvevői jóváhagyták a Trópusi Erdők Örökké Létesítményének elindítására vonatkozó nyilatkozatot, 5,5 milliárd dolláros kezdeti beruházással. A civil társadalmi szervezetek globális ütemtervet kértek az erdőirtás megállítására, de Brazília nem tudott megállapodásra jutni ebben a kérdésben.
Az elért eredmények ellenére a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása valószínűleg központi kérdés marad az éghajlat-változási tárgyalások jövőbeli fejezeteiben, csakúgy, mint a pénzügyi kötelezettségvállalások gyakorlati megvalósítása és a kritikus kérdések, például az erdőirtás kezelésének szükségessége. Ezt bizonyítja Brazília bejelentése, miszerint tovább foglalkozik az erdőirtás és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának problémáival.
Ezzel egy időben Kolumbia és Hollandia ad otthont a jövő tavasszal a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásról szóló első nemzetközi konferenciának, jövőre pedig Türkiye ad otthont a COP31-nek, miután kompromisszumot kötöttek Ausztráliával, amelynek klímaminisztere tölti be az elnöki tisztet a tárgyalások során.
The post COP30 in Belém: Mixed Outcomes in Scaling up Collective Efforts appeared first on Magyar Konzervatív.
