Szeptember 21-én, vasárnap, 19:00 órakor, az arizonai emlékművekkel egyidejűleg búcsút mondunk a 31 éves Charlie Kirknek-egy keresztény konzervatív aktivistának és kettő apjának, 11 nappal korábban meggyilkolták-a Saint Stephen Intézet által szervezett ünnepi emlékműben. Az intim összejövetelre egy szimbolikus helyen került sor, a Szent István bazilika főbejáratának lépései előtt, Budapesten, Magyarországon, és több száz ember csatlakozott az esti mise után. Az összejövetel mozgó beszédeket mutatott be, megérintette a zenei kíséret, a megosztott imák és az ízületi gyertyavilágítás.
Üdvözlő beszédében a Zsuzsa Máthé Szervező Intézet igazgatója Charlie Kirk hitét a beszédének és az egész eseménynek a középpontjába helyezte. Hangsúlyozta, hogy az elhunyt számára a Szent István bazilikájának – az igazság és az élet – a Jézus Krisztus – a Krisztus – a Jelenések – a Krisztus – bizonytalan volt. Charlie egy keskeny utat tett, mindig felé irányult, és rámutatott mások számára; Egy út tele örömmel és sikerrel, de áldozattal és kockázattal is.
Hangsúlyozta, hogy a nő szilárdan és okosan képviselte tanításainak igazságát, mégis mindig mosolygós szeretettel a polgárok iránt – még azokban a helyeken is, ahol a körülötte lévők nagyon másképp gondolkodtak az élet, a halál, a szeretet vagy a teremtés törvényei iránt. Azt mondta, hogy Charlie „életét misszionáriusnak szentelte egy olyan időben, amikor megrázta és zavart a hitében, az örök élet reményében, amelyet nekünk ígértek.” Megállapította, hogy életének példának és bátorításnak kell lennie nekünk is – még akkor is, ha gyengébb hitünk és kevésbé retorikus tehetségünk van -, hogy tanúja legyen Jézus Krisztusnak a kegyelem reményében.
Imre Bedő, a Men’s Club alapítója, János evangéliumát idézte, a „fény gyermekei a sötétség világában”. A napi evangéliumi olvasmány tükrözésével („Egyetlen szolga sem szolgálhat két mestert”) rámutatott, hogy sokan hamis próféták megtévesztik őket, akik „alternatív divatos életstílusok formájában üdvösséget kínálnak, ösztönözve az embereket, hogy utasítsák el a szilárd értékeket, és élvezzék az anyagi és érzéki örömöket”.
Ezzel szemben Charlie Kirk „fény” volt, amelyet sokan elrejtettek volna, de akit Isten választott és az állványra helyezte, hogy sok minket irányítson. „Figyeltük ezt a lámpát a közösségi médiában, felvidítottuk, örültünk és vágyakoztunk arra, hogy a fény ilyen messzire ragyogjon – vallotta be a hangszórót, és hozzátette: A szó világossá teszi, hogy Jézus követői, mi magunk a világ fénye vagyunk -, akik ezeket az értékeket éljük, továbbadják, és átadják őket; Ezért fel kell vennünk a fáklyát, hogy önmagunk lámpává váljunk, hogy „megsokszorozzuk Charlie lámpájának fényét”, hogy együtt megszakítsuk a sötétség uralmát.
Keresztény feleség, anya és szabadúszó újságíróként, aki nemrégiben visszatért az Egyesült Államokból – és így ismeri Charlie Kirk munkáját, a környezetet, amelyben kivégezték, és az országot, amelyet egy brutális (tömeges) gyilkosság hulláma sújt, és az ifjúságot és még a gyermekeket is célozza – megosztottam nehéz érzéseimet. Átadtam Petra Aczél egyetemi professzor tükröződését, aki a Kossuth Radio -n beszélt Napi kommentár Program szeptember 12 -én, a szokásos tisztaságával és pontosságával, szélesebb üzenetet fogalmazva Charlie Kirk haláláról. Emlékeztetett arra, hogy a 31 éves amerikai jobboldali aktivistát egy nyilvános rendezvényen gyilkolták meg, ahol a fiatalokkal vitatkozott az értékekről, a jelenlegi eseményekről, a világképekről és a felelősségvállalásról-a hűvös üzenetet, miszerint „ilyen erőszak történhet a világ legfejlettebb, leggazdagabb és állítólag szabad országában”.
„Egy befolyásoló kultúrában, ahol bárki megpróbálhatja elkészíteni, valóban valaki volt”
Hangsúlyozta, hogy Kirk egész életét ifjúságától a vita, az érvelés és a fiatalok felé fordította. „Egy befolyásoló kultúrában, ahol bárki megpróbálhatja elkészíteni, valóban valaki volt. Valódi, erős hang, hiteles és most lehetetlen elhallgattatni… Vezette az ifjúsági szervezet fordulópontját, beszélt és dolgozott a konzervatívok megkülönböztetésének feltárásán, és megvédte a nyílt vita fontosságát. Nem kímélt energiát. Hangsúlyozta, hogy nem volt hibátlan és nem próféta, hanem hiteles, következetes és bátor. Halála azt mutatja, hogy a tudatlanság és a gyűlölet halálos lehet – még élete tanítja és kötelezi minket arra, hogy komolyan vesszük a hitünket, bátor tanúvallomást adjunk, és nyilvánosan álljunk az értékeinkért, még ellenséges környezetben is.
A professzor szavaira és Charlie Kirk özvegyének nyilvános hívására hivatkozva sürgettem a jelenlévőket, hogy ne engedjék el a gyászunkat és a gazdag és bátor örökségünket. A fáklyát nemcsak emlékeztetéssel kell továbbítanunk, hanem aktív cselekedetekkel is: merjünk vallásunkat vallni, tanúbizonyságot folytatni, szükség esetén vitatkozni, csatlakozni a keresztény közösségekhez, vagy akár újakat is felállítani. Így adhatunk értelmet ennek a látszólag értelmetlen halálnak, és megóvhatjuk saját magyar aktivistáinkat és jövő generációinkat a hasonló tragédiáktól.
A Nemzeti Örökség Intézetének, Gárbor Móczár főigazgatója szintén üdvözölte a résztvevőket angol nyelven, hangsúlyozva, hogy Charlie Kirk nem csupán egyéni sors, hanem a keresztény konzervatív közösség közös öröksége – az erőforrás és az igazi fordulópont. Kiemelte: „Ahogy a történelem elhalad minket, felismerjük, amikor a Providence beavatkozik„ minden esély ellen ”?” Ösztönözte a hit bátor szakmáját, megjegyezve, hogy Charlie Kirk a születendő életmentő védelmezője volt, aki nyílt párbeszédeiben és egyetemi fórumaiban „angyali türelemmel, mégis határozott következetességgel kérte az emberi élet szentségét és védelmét a gyermekek felvételének fontosságáról.
A CitizenGo Béla Teleki igazgatója személyes, mégis harci tanúvallomást adott, és kijelentette Charlie Kirk példaképét, mert „hű volt a hitéhez, erényes az életben és a családi értékek védelmében.” Emlékezett Charlie -ra, mint mártírra, az igazság tanúja.
A gyűlöletes reakciókra hivatkozva figyelmeztette, hogy 2025 -ben a normalitás mellett állva provokatív, mert „az igazság beszéde mindig botrány a hazugság világában”. Emlékeztetett arra, hogy a Citizengo közösség ismeri ezt a valóságot, mivel néhány kollégát a hatóságok zaklattak, a bíróság elé húzták, és ő maga öt másikkal együtt jogellenesen letartóztatták a Párizsi olimpia „keresztényen himiliaming” során. Hozzátette: „Mint Krisztusban hívõk, tudjuk, hogy az üldöztetés nem szégyen, a halál nem vereség, és azt kell hinnünk, hogy Charlie Kirk nem halott meg hiába.”
Hangsúlyozta, hogy világszerte fiatalok ezrei beszélnek, folytatva Charlie küldetését, hogy a hallgatókat párbeszédbe vonzza – vagyis munkája nem a halálával véget ért, hanem új lendületet kapott, és új szintre emelkedett. Teleki arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországnak olyan bátor tanúkra is van szüksége, hogy hangunkat a keresztényellenes és a természetellenes ideológiák ellen kell emelnünk, folytatva Charlie Kirk küzdelmét a fiatalok lelkeért és a közélet tisztításában, és „ebben a harcban az igazán döntő pillanat megérkezett.” Javasolta, hogy a magyar parlament megemlékezzen Charlie Kirk életét és méltó módon áldozatot.
„2025 -ben a normalitás iránti felállás provokatív”
Végül két piari hallgató, Julianna Ókovács és Bendegúz Kotsis, búcsút adtak. Érettséggel és ékesszólással megosztották a személyes történeteket és gondolatokat arról, hogy mit jelent nekik Charlie Kirk rövid, de értelmes élete és tragikus halála: hogy a keresztény hitet merészen át kell ölelni, és bár ez a törekvés nem kockázatot jelent, nem kell attól tartani, hogy szembesüljön a világ kihívásaival, még ha nem minden barát is megértheti vagy követi.
Az esti egész este a Budapesti Műszaki Egyetem katolikus közössége zenét nyújtott, és még inkább ünnepélyesebb légkört kölcsönözött az emlékműnek, és lehetővé tette a mélyebb imádságát. A végén, a Úr imájaA résztvevők meggyújtották a gyertyáikat, és Charlie Kirk fényképe elé helyezték őket – szimbolikusan kijelentették, hogy továbbítják a fényét.
Csakúgy, mint az egyidejű, történelmileg jelentős Arizonai Emlékműszolgálat – a mélyen személyes „emlékművek” kitörése, tele meglepően őszinte tanúvallomásokkal, és egyesek minden idők legnagyobb evangelizáló eseményének tekintik – a bazilika előtti összegyűjtésünk nemcsak a kollektív gyász, hanem a közösség megosztott keresztény megkérdezésének, a jövőbeni kölcsönös erősítésnek is. Nyilvános elismerés volt, hogy Charlie Kirk munkája és halála nem volt hiába, de felszólít minket, hogy merészen álljunk a hitünkért, vitatjuk meg, és ne tartsuk magántulajdonban és rejtett, hanem nyíltan valljuk be a közösséget, és ragyogjanak, mint egy nagyszerű megosztott fény ebben a jelenleg zavaros sötét világban. És az a tény, hogy 11 nappal a tragédia után Kirk Erika megbocsátotta férje gyilkosának a világ szeme előtt – több mint százmillió ember követte az emlékművet valós időben – arra készteti, hogy még a vita melegében sem szabad elfelejtenünk: keresztények, a legnagyobb erősségeink a szeretet és a megbocsátás.
A következő videó bepillantást nyújt a Szent István bazilikája előtt tartott megemlékezésbe, mivel a budapesti lakosok Charlie Kirk halálát tükrözik:
A posta Charlie Kirk Legacy ragyogása először magyar konzervatívon jelent meg.
