A szombat reggel még a piac illatai uralják a várost: friss kenyér, harmatos alma, csokorba fogott zöldfűszerek. A pultok mögött azonban lappang a feszültség. A kormány új adó-javaslata a tanúsított bio termékekre úgy érkezett, mint a hirtelen jégeső: rövid, hideg, és csúnya nyomot hagy a leveleken.
„Nem a fejlődéstől félünk, hanem attól, hogy eltűnünk a tájból” – mondja egy Zala megyei termelő. Szavai mellett a keze nem áll meg: papírzacskót nyit, mér, visszamosolyog. „A kisbirtok itt nem romantika. Ez a megélhetés.”
Mi változik az adózási szabályokban?
A tervezett lépés lényege, hogy a minősített bio termékekre kiterjedne egy külön hozzájárulás, amely adminisztrációs díjakkal és magasabb adókulccsal növelné a költségeket. A tárca azzal érvel, hogy ezzel egységesíthető a piac, kisimíthatók a visszaélések, és javulhat az ellenőrzés.
A termelők szerint viszont a papírmunka és a díjak összeadódnak, a végén pedig a vásárló fizet. „Aki már most is kétszer meggondolja, megveszi-e a bio tojást, az a következő hónapban inkább nem fogja” – mondja egy belvárosi kisbolt tulajdonosa.
Mit mutat az összehasonlítás?
| Szempont | Korábbi gyakorlat | Új intézkedés |
|---|---|---|
| Adókulcs a bio termékekre | Általános kulcs, kedvezményekkel bizonyos kategóriákban | Emelt kulcs + külön hozzájárulás |
| Adminisztráció | Mérsékelt, tanúsításra fókuszált | Bővített bejelentési és jelentési kötelezettség |
| Árváltozás a fogyasztónál | 0–2% ingadozás | 8–15% emelkedés várható |
| Költségarány a kistermelőnél | Kezelhető, előre kalkulálható | Jelentős, likviditási feszültséget okoz |
| Versenyhelyzet nagy szereplőkkel | Relatív hátrány, de kompenzálható | Tovább romlik az arány a nagyláncok javára |
| Ellenőrzés | Célzott, szúrópróbaszerű | Gyakori, adminisztráció-vezérelt |
| Környezeti célok | Fenntarthatóság ösztönzése | Kockázat: visszaeső bio kínálat |
„A cél az egységes versenyfeltételek megteremtése, a fogyasztó védelme és az átláthatóság” – reagál a minisztérium szóvivője. A gazdák erre azt válaszolják: „Az átláthatóság jó, de ne bélyeg legyen, hanem segítség.”
Kinek fáj legjobban?
A nagy szereplőket az intézkedés kevésbé érinti: van jogi csapat, informatikai háttér, skálázható beszerzés. A kisbirtok ezzel szemben kézzel gyomlál, saját csomagol, saját autóval szállít. Egy új nyomtatvány, egy új díjtétel aránytalanul nehéz.
A piac vékony felárakon él. Ha a bio sárgarépa ára 549 forintról 629-re kúszik, a vásárló sokszor visszalép az olcsóbb, nem minősített áruhoz. Ez a láthatatlan döntés százszámra ismétlődik heti szinten, és végül az ültetvény szélére ér.
„A tanyán senki sem luxusból ökológiai. A talajunk, a méheink, a vízünk miatt tesszük” – fogalmaz egy alföldi gazda. Szavai mögött teljes gazdálkodási filozófia áll: kevesebb vegyszer, több kézimunka, rövid piaci láncok.
Mi lesz az árakkal és a fogyasztással?
A tapasztalat azt mutatja, hogy az élelmiszerek esetében a 5–10%-os áremelés is képes rövid távon visszavetni a keresletet. A bio szegmensnél, ahol az árérzékenység és az értékérzékenység egyszerre magas, egy 8–15%-os drágulás fél év alatt akár kétszámjegyű forgalomcsökkenést okozhat.
Ezzel párhuzamosan a nem minősített kínálat részesedése nőhet, ami a környezeti célokkal ellentétes irány. A rövid ellátási láncokat építő termelők különösen kitettek: a fix költségek adottak, a mozgástér kicsi.
Mit kérnek a gazdák?
Az ágazat szereplői nem csupán tiltakoznak, javaslatokat is tesznek. Egy közös nyilatkozat szerint a következő lépések enyhítenék a hatást:
- Időszakos mentesség a micro- és kisgazdaságoknak a külön hozzájárulás alól, fokozatos beléptetéssel
- Célzott adminisztráció-csökkentés: egységes digitális űrlap, negyedéves helyett féléves jelentés
- Zöld közbeszerzés kiterjesztése: közintézményekben legalább 20% bio alapanyag 2 éven belül
- Tanúsítási támogatás, amely a minősítés és labor költségét fedezi
- „Vissza a termelőkhöz” kampány, amely a hazai bio vásárlását ösztönzi
„Nem ajándékot kérünk, hanem esélyt arra, hogy a munkánk megérje” – hangsúlyozza egy hegyvidéki sajtmanufaktúra vezetője.
Lehet másképp? Nemzetközi villanások
Európában több helyen a fenntartható élelmiszerek adminisztrációját csökkentették, vagy célzott kedvezményekkel tartották alacsonyan az árakat. A hangsúly a csalások elleni okos ellenőrzésen és a kiszámítható szabályokon van. A stabil keret bizalmat épít a termelő és a vásárló között – ez az a láthatatlan háló, ami egy ország vidékének tartása.
A hazai vita is ebbe az irányba mozdulhatna: kevesebb súrlódás, több partnerség. A technológia – egyszerű, mobilbarát felületek, nyílt adatok – az állam és a gazdák közös nyelve lehet.
A piac hangja
A standoknál a beszélgetések rövidek, de sűrűk. „Ezek a paradicsomok a kertem illatát hozzák” – mondja egy vevő, majd hozzáteszi: „Ha még drágább lesz, ritkábban jövök.” A termelő bólint. Nem sértődik meg. Tudja, hogy a hűségnek is ára van, és azt most a rendelet emeli meg.
A vita végső tétje nem pusztán néhány százaléknyi adó. Arról szól, milyen élelmiszer kerül az asztalra, mennyire marad élő a táj, és lesz-e, aki a következő generációnak átadja a kapát. Az ország akkor jár jól, ha a szabály úgy tart rendet, hogy közben nem töri el a legkisebbek gerincét.
„A föld nem gyorsít, a vetésnek ideje van” – mondja csendesen egy idős gazda. Ebben a tempóban kell törvényt is írni. Mert a jó szabály, mint a jó komposzt: láthatatlanul dolgozik, és mindenkit termékenyebbé tesz.
