Ez az eredeti interjú rövidebb verziója Magyar kurír 2022. szeptember 24 -én.
„100 % magyar vagyok és 100 % -os amerikai vagyok” – mondta Tamás Marshall, a négy apja, a tanár, az általános iskola igazgatója, a plébániatemplom tagja, az oltárkiszolgálók és az egyházi ifjúság koordinátora, valamint a cserkész vezető. Az Egyesült Államokban született magyar szülőknek, akik Amerikában találkoztak, ő és iker testvére nőtt fel a magyar kultúrába. Tizenéves évei óta elkötelezte magát a fiatalokkal való együttműködés mellett, mind oktató, mind apa. Elkötelezett amellett, hogy megőrizze a magyar örökséget, ő és iker testvére gondoskodtak arról, hogy gyermekeik csak az amerikai iskolai rendszerbe való belépéskor tanultak angolul.
***
Olyan sok felelősséggel, mint oktató, apa és önkéntes a New Jersey -i Passaic -i magyar plébánia és a New Jersey -i Garfield -i felderítés során, hogyan alakult ki a gyermekekkel való munka iránti szenvedélye?
Az egész a cserkészetkel kezdődött. Tinédzserként, mint sok más, lázadó szakaszon ment keresztül, és életem sok szempontját frusztrálónak találtam, beleértve a cserkészetet. Nem éreztem magam kényelmesen a járőrömben, de akkoriban a csapatok vezetője – aki korábban vezette a Cub cserkészeket – potenciális lehetőséget jelentett bennem. Kinevezett engem az egyetlen férfi Cub Scout Patrol vezetõjévé. Ez a pillanat mindent megváltoztatott nekem. Már nem követtem a társaimat, a saját útomat faragtam, és felfedeztem a kisgyermekekkel való munka iránti szenvedélyem. Az a képesség, hogy kreatív legyen, felhívott engem, és négy évig maradtam a Cub Scout Patrol vezetője, mielőtt további négy évig vállaltam a Pack Leader szerepét.
A cserkészetben való részvételem befolyásolta a karrierem választását. A középiskolában úgy döntöttem, hogy tanár lettem, annak ellenére, hogy eredetileg az írást vagy az újságírást fontolgattam. Az a kötelék, amelyet a gyerekekkel cserkészet révén alakítottam ki, döntő szerepet játszott a döntésemben. Általános iskolai tanárként minden témát tanítottam, de a nyelvi oktatás maradt a kedvencem. Négy évig a Columbia Egyetemen, a Tanárok Főiskolán dolgoztam, mint nemzeti személyzet fejlesztője az olvasási és írásmódszeri módszertanban, kilenc államban képzéseket folytatva. Később, mint igazgatóként, megalapítottam egy nyári írástudási intézetet és tanulási közösséget, amely továbbra is támogatja a tanárok és az iskola vezetõinek százait. A cserkészetben kifejlesztett vezetői készségek felbecsülhetetlen értékűek voltak oktatóként.
2017 -ben díjat kapott az Angol Tanárok Tanácsától (NCTE) az oktatáshoz és a vezetéshez való hozzájárulásáért, mégis aktívan részt vett a cserkészetben. Mi tartja el elkötelezettségét?
Amikor elkezdtem tanítási karrierem, Garfieldben is csapatvezetővé váltam. Ikertestvéremmel és én élveztük a cserkészeket tinédzserekként, főleg a magyar közösség erős érzése miatt. Míg néhány amerikai iskolai barátunk péntek este szocializálódott, inkább az időnket szenteltük magyar közösségünknek. Később csak a cserkészet vezetése iránti lelkesedésem csak nőtt. Soha nem éreztem, hogy kiégett, mert nagyon szerettem minden feladatot. Ez azért volt lehetséges, mert támogató emberek vettek körül, akik megosztották a szenvedélyemet. Folyamatosan üdvözöltük az új tagokat, innovatív rendezvényeket szerveztünk, és arra törekedtünk, hogy javítsuk az összes érintett tapasztalatát. A kihívások és a konfliktusok elkerülhetetlenül merülnek fel az emberekkel való munka során, de soha nem vesztettem el szenvedélyem a cserkészet iránt. Különböző felelősségeim szintén elkötelezettek voltak. Tízszer vezettem a kerületi Cub Scout táborokat, tízszer volt vezetői edzőtábor igazgatójaként, Ausztráliában táborot vezetett, és oktatóként dolgozott Németországban. Ezek a tapasztalatok lehetővé tették számomra a világ felfedezését és a közösségünk mélyebb elismerését.
„A kreatív képesség vonzott be”
Később kerületi igazgatóként három évig koordináltam a cserkész csapatokat a keleti part mentén. Nem láttam, hogy „főnök” szerepem, hanem mentorként – a csapatok vezetõinek járőr vezetője. Végül egy másik értelmes szerepet vállaltam: tíz évig a csapatfejlesztési biztosként szolgáltam, és segítem az új cserkész csapatok létrehozását világszerte. Ez a kreatív pozíció lehetővé tette számomra, hogy széles körben utazhassak, és ahol nem tudtam személyesen menni, másokat küldtem útmutatásokra. A hivatali ideje alatt kilenc helyszínen hivatalosan létrehoztunk cserkész csapatokat, köztük Connecticut, Florida, San Diego, Portland, Seattle, Vancouver, Edmonton, London és Nürnberg. Még több volt a képződés korai szakaszában, például Írországban, amikor átmentem a szerepből. Imádtam a személyes kapcsolatokat, és megtiszteltetésnek éreztem, hogy egyfajta „keresztapa” vagyok ezeknek az új csapatoknak.
Most, mint az Exteris (KMCSZ) magyar cserkész Egyesület regionális igazgatója, mi a felelőssége?
A Magyar Scout Szövetség III. Régiója magában foglalja az Egyesült Államokat és Venezuelát, mivel az utóbbi földrajzilag közelebb áll Floridához, mint Brazíliához vagy Argentínához. Ez a legnagyobb magyar felderítő régió világszerte, 16 város csapata. Elsődleges szerepem a csapatok vezetõinek és a kerületi igazgatóknak a zoom megbeszélések, vezetői módszertani videók és közvetlen konzultációk révén történő képzése. Célom, hogy nem tekintem hiteles alak, hanem inkább támogató mentor. Nemrégiben Clevelandbe utaztam, hogy részt vehessek egy cserkész rendezvényen, ahol találkoztam a helyi igazgatókkal, hogy megvitassák a stratégiákat és a kihívásokkal foglalkozzam. Mélyen élvezem a munkám ezt a aspektusát.
Ön is széles körben önként jelentkezik a Passaic -i Szent István plébániatemplomban. Hogyan jöttél olyan sok felelősséget vállalni?
Az általános iskolai végzettségemen kívül tíz évig tanítottam a Passaic -i magyar iskolában, és minden második vasárnap a Mise előtti vasárnap tanítottam vallási oktatást. Az egyházi tanács tagjaként részt vettem a plébánia életének különféle aspektusaiban, beleértve a liturgikus szervezetet és a vallási oktatást. Az idő múlásával természetesen több felelősséget vállaltam, végül a vallási oktatás koordinátorává vált. Ugyanakkor nem látom magam „főnöknek” – nem is, megkönnyítem és támogatom mások munkáját.
Mind te, mind Laci Balogh atya hangsúlyozta az együttműködés fontosságát a magyar szervezetek között. Hogyan játszik ez a Passaic -ban?
Szerencsénk vagyunk, hogy jól működőképes együttműködést folytatunk a különböző magyar szervezetek között. Egyes helyeken csak egy csoport aktív, míg másokban több csoport létezik, de nem működik együtt. Itt felismerjük az egység fontosságát. Például a cserkészet nemcsak a vallási magyar családokat, hanem azokat is, akik nem egyházi fogadók is, bevonják. Célunk az, hogy megerősítsük a magyar közösség egészét. Mivel Laci Balogh atya megérkezett, a plébánia élete virágzott. Több gyermek vesz részt a templomban most, mint amikor felnőttem. Jelenleg 45 gyermek van beiratkozva vallási oktatásba, szentségekre való felkészülés és a katolikus hagyományok megismerése. Az oltárkiszolgáló programunk szintén kibővült; Személy szerint új toborzókat képezek a Mass előtt. Ezenkívül havonta gyermekek tömegét tartjuk, melyet fiatalok által vezetett olvasmányokkal és zenével látunk el, amelyeket jól fogadtak.
A magyar örökség iránti elkötelezettsége kiterjed a saját családjára. Hogyan lehet kiegyensúlyozni ezt a háztartásában?
A magyar kultúra otthoni megőrzése kihívást jelent, de ez nem a gyermekeink elleni csata – ez egy út velük és számukra. Napi erőfeszítéseket és áldozatokat igényel. A magyar közösségünk 45 perc alatt van, és hosszú hétköznapok után továbbra is időt kell találnunk annak biztosítása érdekében, hogy gyermekeink magyar nyelven gyakorolhassák. Szerencsére a legjobb barátaik is magyarak, csakúgy, mint az enyém felnőtt. Elsődleges motivációjuk az a várakozás, hogy szombaton látják barátaikat, nem csak a magyar identitást vagy a nemzeti szimbólumokat. Mint szülők, a mi felelősségünk, hogy megkönnyítsük ezt, akár oda -vissza vezetéssel, a magyar nyelv használatának megerősítésével, akár a megbízásokkal való segítségnyújtás, de a legfontosabb, hogy a kettős identitás szeretetét tanítsuk, mivel 100 % -os magyar, miközben 100 % -os amerikai.
A sok felelősségével hogyan támogatja a felesége ezt az erőfeszítést?
Noha az önkéntes munkám nem közvetlenül a gyermekeim számára, ez erősíti az intézményeket, ahol megtanulják, végül előnyös. Alapvető fontosságú a támogató partner birtoklása. A feleségem önmagában jelentős közösségi szerepeket vállal, a magyar óvodában való munka mellett. Öt évig vezette a cserkészek szülei szövetségét. Ezen idő alatt vagy aktívan segítettem neki, vagy vigyáztam gyermekeinkre. A magyar örökség megőrzése kollektív erőfeszítés, és erős családi támogatás nélkül sokkal nagyobb kihívást jelent, sőt lehetetlen. Tényleg ott kell lennünk egymásnak. Ez igaz a családban és a közösségben is. Arról szól, hogy segítsünk egymásnak egy kis léptékben, hogy nagyobb méretben kiszolgálhassuk másokat. Azt hiszem, ez a titok!
A Heritage megőrzésének posztja, nem pedig a jövővel folytatott harc – a Tamás Marshall -szal folytatott beszélgetés először jelent meg a magyar konzervatívról.
