Az alábbiakban a Pap Lázár által írt cikk adaptált változata, amelyet eredetileg magyarban tettek közzé Magyar Krónika–
Amerika – az új világ, a lehetőségek földje, a szabad földterület. A 19. és a 20. században a magyarok százezrei hagyták el korábbi életét, hogy átlépjék az Atlanti -óceánot, és messze messze próbálják a szerencsét, azaz „túl a Óperencia”, ahogy a magyar mese megy. A sorozatában, Magyar Krónika Az amerikai és az Egyesült Államokban élő magyar diaszpóra találkozási pontjait vizsgálja. Ez a rész azt fogja feltárni, hogy az amerikaiak hogyan érzékelték a keleti és a közép -európai bevándorlók érkezését kaotikus jelenségnek, babilóniai rendellenességnek.
Az osztrák – hunharan monarchiából származó bevándorlók etnikai összetétele, és abban Magyarországon, az Egyesült Államokba érkezve a század fordulója körül, rendkívül változatos volt, és ez az amerikai sajtó szemét is felhívta. Ha megvizsgáljuk az 1899 és 1913 közötti időszakra vonatkozó adatokat, láthatjuk, hogy a lengyelek a legnagyobb számban hagyták a monarchiát, míg a szlovák és a magyarok a legmagasabb arányban voltak a magyarországi érkező személyek közül.
A multinacionális országokból származó bevándorlók sokféleségét a New York Daily is megjegyezte A nap– Az 1896. október 4 -én közzétett „A ki nem mondható török” című cikk szintén foglalkozott ezzel a témával. A szerző elsősorban az Oszmán Birodalom embereit tárgyalta, de más etnikai csoportokat is megemlített. Megjegyezte például, hogy az Orosz Birodalomból származó személyeket automatikusan orosznak tekintik, anélkül, hogy megpróbálták megkülönböztetni őket. Ebből a gondolatvonalból kezdve megérkezett a magyarországi nemzetiségek meghatározására.
„A magyar állampolgárság sokkal kevesebb bevándorlója érkezett az országba, mint a különféle újságok állították”
A szerző szerint a „Hun” és a „magyar” mellékneveket megkülönböztetés nélkül használták a Lajta folyó túllépéséből származó bevándorlók számára. Ezután a „hun” szóval kapcsolatban megjegyezte, hogy az igazi hunok több száz évvel korábban éltek, és nem hagytak sok nyomot mögöttük, tehát a „Hun” névnek nem volt értelme a 19. században. Ezután kijelentette, hogy a „magyar” kifejezést csak a Lajta folyón túl, a magyarok domináns nemzetiségére lehet helyesen alkalmazni. Folytatta érvelését azzal, hogy azt mondta, hogy ahogy az oroszok ritkán hagyják el hazájukat, úgy a magyarok is. Ezzel szemben az észak -magyarországi szlovákok és zsidók sokkal gyakrabban csinálnak. A New York -i magyar társadalom tagjai szinte minden zsidó, hangsúlyozta.
Az amerikai sajtóban a századfordulón ritka volt, hogy egy újság pontosan ábrázolja a monarchia etnikai kapcsolatait. A cikk szerzője helyesen elismerte, hogy a magyar nemzetiség sokkal kevesebb bevándorlója érkezett az országba, mint a különféle újságok állítottak.
Ha az Egyesült Államokba érkező Magyarországból érkező személyeket két nagy csoportra, magyarra és nem magyarra osztjuk, látni fogjuk, hogy a nem magyarok többségben voltak. Ennek ellenére túlzás az, hogy azt mondjuk, hogy a magyarok ritkán emigráltak Magyarországból, mivel ezek nagyjából egyharmadát tették ki országunkból emigráló személyekből.
A bevándorló nyomában
Kiváló forrás a magyarok amerikai képének megértéséhez Edward A Steiner munkája A bevándorló nyomában1906 -ban közzétették. A „Kis Magyarország” című fejezet a magyarok leírását tartalmazza, amely kiemeli a szlávokkal, zsidókkal és cigányokkal való kapcsolatukat.
A magyarokat Magyarország uralkodó nemzeteként ábrázolta, akinek tagjai ezt sértésnek tekintik, amelyet szlávoknak neveznek, azt állítva, hogy köztük nincs rokonság. Hozzátette továbbá azt az egyoldalú állítást, miszerint a magyarok a szláv népesség egy részén uralkodnak, és egyhangúlag megvetik őket. A magyar történelemből hangsúlyozta nyugati orientációjukat és német befolyásaikat, amelyeket elégtelennek tartott ahhoz, hogy megszelídítse még mindig felismerhetetlen ázsiai természetüket. A szerző szerint ez a természet nyilvánvaló volt a lovak és a bor iránti szeretetükben.
A könyvben a magyarok eredetét és a szlávokkal való kapcsolatukat az osztrák – hunharan monarchiában betöltött szerepük tisztázása követi. Ebben a tekintetben erős véleményt olvashatunk: a magyar nemzet, annak ellenére, hogy numerikusan az egyik legkisebb, domináns szerepet játszik a birodalom életében, és meghatározza annak politikáját. Természetesen az utóbbi kijelentés, amely szerint a magyarok a birodalom egyik legkisebb népe, nem állt fel a vizsgálatra.
Steiner beszélt az egyik legnagyobb magyar – amerikai közösségről, amely Clevelandben telepedett le. Itt, szemben a szlávokkal szembeni negatív hozzáállással, megemlítette, hogy a magyarok különösen toleránsak a zsidókkal és a cigányokkal szemben. Kiemelte, hogy a Cleveland zsidók szeretik magyarnak tekinteni, és a magyarok honfitársaiknak tekintik őket.
„A szlávok és a magyarok megkülönböztetése ismétlődő téma volt a közép -európai bevándorlókkal foglalkozó cikkekben”
A cigányokat kiváló zenészekként és parazita tolvajként mutatta be. Ennek ellenére a magyarokkal való kapcsolatukat különösen harmonikusnak ábrázolta.
A szlávok és a magyarok megkülönböztetése vagy azonosítása ismétlődő témát jelentett a közép -európai bevándorlókkal foglalkozó cikkekben, csakúgy, mint a magyarok és a szlávok közötti gyűlölet is rendszeresen megemlítették az amerikai sajtóban. Az utóbbi jelenséget inkább kölcsönös nem szeretik, mint magyar sajátosságként. Ezt kissé ellensúlyozta a zsidók és a magyarok közötti kiváló kapcsolatot bemutató cikkek gyakori előfordulása.
A szlávok határozott elnyomásának és a magyar befolyás túlbecslésének gondolata az osztrák -hunarári monarchián belül később az I. világháborúval véget vevő békeszárciók során gyakorivá vált.
A káosz, amely megjelenik a A nap Tökéletesen szemlélteti, hogy sem az amerikai társadalom, sem a sajtó nem tudta pontosan értelmezni a Kelet- és Közép -Európából érkező személyek etnikai kapcsolatait.
Társadalmi darwinizmus
Előző cikkünkben leírtuk, hogy az 1900 -as évek után érkező egyre növekvő bevándorlók riasztották az amerikai értelmiségieket és a politikai elitet. A magyarok képe, amely még mindig olyan pozitív volt, amikor a Kossuth emigráció megérkezett, folyamatosan romlott. A nemzeti függetlenségért harcoló lovagi, hősies katona képét a szegény bevándorló „unalmas” váltotta fel.
A társadalmi darwinizmus amerikanizált változata szerint az Egyesült Államokat alapító anglo-szász fajt veszélyeztetettnek tekintették a déli, közép- és kelet-európai bevándorlókkal való összekeverés miatt. Ez az elmélet azt állította, hogy ezeknek a bejövő „idegen fajoknak” nem voltak olyan nyelvi és szellemi képességek, amelyek nagyszerűvé tették az országot.
*A cikk címében szereplő „a ki nem mondható török” kifejezés nagyjából azt jelenti, hogy „a törökök, akikről nem lehet civilizált módon beszélni”. William E Gladstone, egy brit liberális politikus, aki négyszer miniszterelnökként szolgált, később híres röpcéduláját írta a törökök által a bolgárok ellen elkövetett atrocitásokról, melynek címe: Bolgár borzalmak és a keleti kérdés1876-ban. A politikus, aki akkoriban ellenzéki volt, a disraeli kormány brosúrával való megtámadását célzott. Írásával Gladstone sikeresen aláásta azt a nézetet, miszerint a térségben a brit érdekeket csak az oszmánokon keresztül lehet érvényesíteni. A „ki nem mondható török” kifejezés tehát azt sugallta, hogy a törökök barbárok és kegyetlenek voltak, akikről nehéz volt civilizált módon beszélni.
Olvassa el az alábbi sorozat korábbi részeit:
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
Az Óperencia túlmutató hozzászólás – amikor az amerikai sajtó nehezen értelmezte a monarchia etnikai kapcsolatait, először magyar konzervatívon jelent meg.
