Az alábbiakban a Viktória Lilla Pató, a Közszolgálati Egyetem Európai Stratégiai Intézetének kutatójának írta egy cikk fordítása, amelyet eredetileg a Öt perc Európa blog Ludovika.hu.
Az Otthon Start program és az EU kohéziós politikája
Magyarországon az Otthon Start támogatás új irányt adott a lakhatás gondolkodásához, lehetővé téve sok fiatal számára, hogy megvásárolja saját vagyonát. Ez az egyik politikai döntés, amelyet a lakhatási válságra reagálva lehet meghozni. Ebben a cikkben, Ludovika Megvizsgálja az Európai Unió álláspontját ebben a kérdésben, és azt is, hogy beszélhetünk -e még egy EU lakhatási politikájáról.
A lakhatás hagyományosan a tagállamok kérdése. Az EU csak kiegészítő, támogató szerepet játszik finanszírozás, ajánlások és műszaki koordináció révén. Ugyanakkor a második von der Leyen Bizottság a lakhatási válságot magas politikai prioritásként kezeli. Ennek egyik jele az energia- és lakhatási portfólió létrehozása, amelyet Dan Jørgensen dán biztos vezet. Ennek a személynek a megválasztása nem lehet véletlen egybeesés, mivel Dánia rendkívül jól teljesít a lakhatási mutatókban – a házárak mindössze 37 % -kal emelkedtek 2015 és 2023 között, és a fiatalok átlagosan 22 éves koruk előtt elhagyják szüleik otthonát.
„Az EU -országokban a lakásárak átlagosan 48 % -kal emelkedtek 2015 és 2023 között”
A lakhatási adatok egy erős észak -déli megosztást mutatnak. Míg a ház árainak növekedése Észak -Európában mérsékelt volt, Dél- és Kelet -Európa sok helyén megduplázódtak az árak. Hasonló különbségek figyelhetők meg abban a korban, amikor a fiatalok elköltöznek szüleik otthonából: északon ez gyakran az egyetemi években fordul elő, míg délen, ez gyakoribb 30 éves kor után.
Riasztó EU -trendek
Az Eurostat Data szerint 2023 -ban a vidéki háztartások 7 % -a és a városi háztartások 10,6 % -a jövedelmük több mint 40 % -át költötte el a lakhatásra. Az EU -országokban a lakásárak átlagosan 48 % -kal emelkedtek 2015 és 2023 között, elsősorban a magasabb építési költségek, a megnövekedett kamatlábak, a csökkenő kínálat és a spekulatív ingatlanvásárlás eredményeként. Magyarországon ez a növekedés 173 % volt – a legmagasabb az EU -ban -, míg Finnországban csak 5 % volt, a legalacsonyabb szám. Az ingatlan -bérleti díjakat sem hagyták ki ebből a tendenciából, a 2010 és 2022 között 18 % -kal növekedett.
Az EU politikai válasza
Von Der Leyen elnök 2025. szeptember 10 -én tartotta az Európai Parlamentnek az éves beszédét. A Bizottság szeptember 5 -én közzétett éves teljesítményjelentése szerint a lakhatási válsággal foglalkozik, amely a bevezetés során kulcsfontosságú európai polgárok szükséglete, az infláció, a megélhetési költségek és az energiaárak mellett.
Az Európai Bizottság egy lakás -munkacsoportot hozott létre egy európai megfizethető lakhatási terv kidolgozására. Ez a strukturális problémák kezelésére, valamint az állami és magánbefektetés ösztönzésére összpontosít. Számos adat szemlélteti a helyzetet:
• 2015 óta az új lakóépületek számára kiadott engedélyek száma több mint 20 % -kal esett vissza;
• A nagyvárosokban a bérleti díjak 2014 és 2023 között akár 48 % -kal növekedtek;
• A lakossági építési beruházás valós értelemben 6 % -kal esett vissza 2022 és 2024 között;
• Az EU népességének 17 % -a túlzsúfolt házban él;
• A hajléktalanság minden tagállamot érint, és növekszik.
Kohéziós politika és lakhatás
A kohéziós politika továbbra is az EU egyik legerősebb eszköze. A Bizottság 2025-es középtávú felülvizsgálatát követően a tagállamok képesek lesznek átprogramozni pénzeszközeiket, és átirányíthatják azokat olyan új prioritásokra, mint például az európai versenyképesség, a védelem, a megfizethető lakhatás, a víz adaptációja vagy az energiaátmenet. A jelentés kifejezetten kiemeli, hogy a lakhatási válság enyhítésére szolgáló célzott befektetési támogatást az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF), a Kohéziós Alap és a Just Transition Fund szabályainak módosításával kell biztosítani. Raffaele Fitto, a kohéziós és reformok alelnöke februárban megerősítette, hogy az EU eddig 7,5 milliárd eurót különített el a kohéziós alapoktól a lakhatásig, amely 10,5 milliárd euróra emelkedik a nemzeti társfinanszírozással. Ezeket az alapokat elsősorban az energiahatékonyság javításához és a szociális lakhatási projektekhez használják.
Ezenkívül 2024-ben az Európai Parlament létrehozta az Európai Unió lakásválságáról szóló különleges bizottságot, amely egy éven át konkrét javaslatokat folytatott arról, hogy az EU hogyan kell kezelnie a lakhatással kapcsolatos kérdéseket.
Regi bizottsági jelentés
További parlamenti beavatkozásként a Regionális Fejlesztési Bizottság (REGI) által benyújtott és jelenleg szavazás alatt álló jelentés a kohéziós politikai beruházások szerepét a lakhatási válság (A-10-2025-0139) rendezvényének megoldásában. Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog, amelynek garanciája az összes politikai döntéshozatal kiindulópontjának kell lennie. Az utóbbi évek adatai riasztó tendenciákat mutatnak: 2015 és 2023 között az EU -országokban a lakásárak átlagosan 48 % -kal emelkedtek, míg 2023 -ban a városi háztartások 10,6 % -a, a vidéki háztartások 7 % -a pedig jövedelmük több mint 40 % -át költötte el a lakhatásra. A jelentés szerint a kohéziós politika szabályai – különösen az ERDF, a Cohéziós Alap és a Just Transition Fund – módosíthatók annak érdekében, hogy a célzott beruházások lehetővé tegyék a lakhatási válság enyhítését. Kiemelte azt is, hogy szükség van a 2027 utáni költségvetésbe történő feltételek beépítésére, amelyek biztosítják, hogy a támogatott lakhatás hosszú távon a közösségi lakásállomány részét képezi. Egy másik fontos cél a spekuláció megfékezése és a bérlők védelme, különösen a szűk piacokon. Végül, a Bizottságnak iránymutatásokat kell kidolgoznia annak biztosítása érdekében, hogy az EU minden politikája hozzájáruljon a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megerősítéséhez.
Az EU kohéziós politikájának középtávú felülvizsgálata során a dán elnökség szerint a Tanács és az Európai Parlament tárgyalói 2025 júliusában előzetes politikai megállapodást kötöttek arról, hogy nagyobb rugalmasságot hagyjanak a pénzeszközök felhasználásában a jelenlegi és az új kihívások kezelésére. A változások célja a kohéziós alapokra vonatkozó szabályok – az ERDF, a Cohéziós Alap, a Just Transition Fund és az Európai Szociális Alap (ESF+) – jobb összehangolása a megváltozott gazdasági, társadalmi és geopolitikai környezettel.
„A lakhatási válság már nem csupán a tagállamok kérdése, hanem az EU szintjén zajló társadalmi kihívás is”
A Bizottság javaslataival összhangban a felülvizsgálat új prioritásokat hozott a kohéziós politika középpontjában: védelem és biztonság, a versenyképesség megerősítése, a dekarbonizáció és az energiaátmenet, a hozzáférhető és szociális lakások, a vízhez való biztonságos hozzáférés és a fenntartható vízgazdálkodás, valamint a keleti határ mentén fekvő régiók támogatása.
A megállapodás értelmében a tagállamok nagyobb rugalmasságot és pénzügyi ösztönzőket kapnak az erőforrások gyorsabb mozgósításához ezen új prioritásokhoz. Azok a programok, amelyek erőforrásaik legalább 15 % -át ezekre a területekre osztják, további előfinanszírozást és a jogosultsági időszak meghosszabbítását kapják.
A jövőben a kohéziós politika tehát nemcsak a hagyományos területi konvergenciát támogatja, hanem kifejezetten a lakhatási válságot, a zöld átmenetet és a biztonsági politika adaptációját is.
Ez azt mutatja, hogy bár a tagállamok kompetenciájába tartozik, a lakhatási válság már nem csupán a tagállamok számára, hanem az EU szintjén zajló társadalmi kihívás is. Noha hatalma korlátozott, a Bizottság és a Parlament egyre inkább beépítik a lakhatást a kohéziós politikába és a jövőbeli MFF -tervezésbe, és új politikai eszközöket keresnek. A cél a megfizethető, fenntartható és biztonságos lakhatás biztosítása.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
Az EU utáni politikai válaszok a lakhatási válságra először jelentek meg a magyar konzervatívon.
