Az alábbiakban a regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter, valamint a Tibor Navracsics Europe Stratégiai Kutatóintézet kutatója, amelyet eredetileg a Tibor Navracsics kutatója írta, amelyet Öt perc Európa blog Ludovika.hu–
Az európai integráció a kezdetektől fogva két egymással összefüggő ítéletre épült. Az egyik az, hogy véget kell vetnie annak a helyzetnek, amely a 20. század első felében szörnyű pusztítást okozott a kontinensen, amikor két világháború elindítását és több millió ember életét igényelte. A másik az, hogy bár a szuverén nemzetállamokon alapuló politikai rend tiszteletben tartása, a tagállamok közötti egyre inkább gazdasági együttműködés kölcsönös függőséget eredményez, amely kizárja a jövőbeli háborúk lehetőségét.
Ezt az eredeti missziót az utókor gyakran a béke küldetésnek nevezi. Ennek megfelelően az európai integrációs folyamat történetének jelentős részére nem a jelenlegi Európai Unió, hanem a tagállamokon belül és azok között volt. Tanúi voltunk egy belső közösségépítési folyamatnak, ahol a gazdaság és a tagállamok racionális érdekei voltak a növekedés mozgatórugója, és egy közös-és későbbi-egy belső piac létrehozása az alapvető célként azonosították.
Néhány ember törekvése a folyamatra vonatkozóan az évtizedek során elért sikerekkel közvetlenül növekedett. Noha az eredeti missziót még nem sikerült teljes mértékben elérni, az elmúlt három évtizedben egyre merészebb terveket fogalmaztak meg az Európai Unió jövőbeli feladataival kapcsolatban. Noha az egyetlen belső piac még mindig nem része a szakszervezet mindennapi életének – a középső európai vállalkozók és az alkalmazottak valóban sokat tudtak mondani erről -, a Maastrichti Szerződés a gazdasági integráció fejezetét akarta megnyitni.
Kb. Az elmúlt három évtizedben sokan reménykedtek abban a reményben, hogy a gazdasági integráció hiányosságait a politikai integráció nagyobb hangsúlyozása révén lehet megoldani – ezáltal teljesebb jelentést ad egy olyan alapító missziónak, amely valószínűleg túl szűk volt. A központi és kelet-európai országok csatlakozása úgy tűnt, hogy világ-történeti győzelemnek nevezi: az az elkerülhetetlenség érzése, amelyet az EFTA országok után, még a Kölcsönös Gazdasági Támogatási Tanács (CMEA) államok is meghajoltak az európai integráció fölénye mellett, amely a közeli gazdasági együttműködésben gyökerezik.
„A központi és kelet-európai országok csatlakozása világtörténeti győzelemnek tűnt.
Visszatekintve úgy tűnik, hogy a folyamat a millennium fordulóján elérte a csúcsát. A keleti megnagyobbodás nem csak az egymást követő megnövekedési hullámok sorozatában volt, hanem egy geopolitikai átrendezés, amely valóban megteremtette a kontinens nemzedékek közötti béke feltételeit. Néhányan azonban az európai együttműködés kibővítését nem az eredeti misszió teljesítésének, hanem a további, gyorsabb haladás szükségességének tekintették.
Az Egyesült Királyság visszavonása az Európai Unióból is figyelmeztető jel lehetett számukra. Ez a példátlan döntés egyértelműen jelezte, hogy a gazdasági integráció politikai unióval való felváltásának gondolata nemcsak nem támogatta az összes tagállamot, hanem egyértelműen meghosszabbította a gazdasági együttműködésre tervezett közösség intézményi keretét is.
A Brexit azonban furcsa módon nem ösztönözte az európai belpolitikai szereplőket, hogy tükrözzék, hanem növeljék ambícióikat. Így történt, hogy az Ursula von der Leyen vezetõ bizottsága, amely 2019 -ben hivatalba lépett, már azonosította magát geopolitikusnak. Ennek során világossá tette, hogy törekvései – az alapító atyák szándékával – nem az unió ügyeinek rendezése felé irányulnak, hanem kifelé a globális hatalom helyzete felé.
Az Európai Unió azonban még nem áll készen a belsőleg. Az évtizedes erőfeszítések ellenére az egységes belső piacot nem hajtották végre teljes mértékben. Az EU intézményeinek legitimációs problémáit sem oldották meg. Ezenkívül a tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartása nemrégiben nem történt teljes mértékben.
„A jelenlegi vezetés alatt elhagyta az alapító atyák által meghatározott küldetését, és ez a létezésének költségeibe kerülhet”
Ahelyett, hogy befejezte volna a befejezetlen feladatok elvégzését, az utóbbi években az Európai Unió a nemzetközi politika csillogását keresi. Nagy hatalomként akar viselkedni, míg hivatkozása a szuverén államok közötti szoros együttműködés megszervezésére irányul. Háborút akar folytatni, amikor küldetése a béke hozása. A jelenlegi vezetés alatt elhagyta az alapító atyák által meghatározott küldetését, és ez a létezését költsége lehet.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
Az eredeti misszió elhagyására szolgáló üzenet először a magyar konzervatív oldalon jelent meg.
