Az Egyesült Államok és Magyarország közötti barátság, kereskedelem és konzuli jogokról szóló szerződés centenáriumi ünnepségei két, áttekinthető panelbeszélgetéssel folytatódtak a jelenlegi államról és a két nemzet közötti kapcsolatok potenciális jövőjéről.
Az első testületben Philip T Reeker nagykövet, az Egyesült Államok Európai és Eurázsiai Ügyek volt államtitkárának, valamint a budapesti misszióhelyettes helyettes helyettes; Ugrósdy már, a magyar hivatal miniszterelnökének államtitkárának helyettese; Szapáry György nagykövet, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete; Szemerkényi, Réhador, az Egyesült Államok magyar nagykövetének nagykövete; és a Fulbright Bizottság ügyvezető igazgatója, Jókay kálolia. A vitát a John Lukacs Intézet Gábbor Csizmazia moderálta.
Reeker nagykövet azzal kezdte, hogy megosztotta, hogy nagyapja az 1920 -as években Magyarországon emigrált az Egyesült Államokba, így mindig különleges kapcsolatban állt a világ ezen részével. 1989 -ben az első diplomáciai küldetése Magyarországra is volt – a rezsim változásának közepén, viharos időkben. Emlékeztetett arra, hogy véletlenül megbotlott a budapesti Kossuth téren, október 23 -án, a szovjetek elleni magyar felkelés megemlékezésén. A nagykövet emlékszik arra, hogy az egyetlen magyar szó, amelyet akkoriban megértett, az „Amerika” -ot rutinszerűen tapsolt.
Az 1990 -es években, a balkáni háborúk kitörésével az Egyesült Államok kormányának fókuszában az Európában a régióra váltott. Az elnök azt mondta, hogy Magyarország a NATO -hoz való csatlakozás során az Egyesült Államok kulcsfontosságú szövetségese volt a konfliktus kezelésében, kiemelve Bill Clinton elnök látogatását a Taszár légi bázisban. Emlékeztetett arra is, hogy a magyar emberek üdvözölték a szövetséges amerikai erőket, csak néhány évvel azután, hogy a szovjet csapatok elhagyták az országot. A szeptember 11 -i terrorista támadások után azonban az amerikai külpolitikai prioritások drasztikusan a Közel -Keletre váltottak. A világ minden tájáról – beleértve a magyarországi – kapcsolatokat egyre inkább a „terrorizmus elleni háborúban” betöltött szerepük határozott meg – magyarázta Reeker. Az első Trump adminisztrációban a NATO hozzájárulása uralta a Magyarországi napirendet; Míg a második Trump adminisztrációban a hangsúly a tranzakciós, üzletalapú diplomáciára helyezte a hangsúlyt-tette hozzá az előadó.
Ugrósant titkár hangsúlyozta, hogy „az Egyesült Államok továbbra is a legfontosabb biztonsági szolgáltató Európában”. Azt is kijelentette, hogy a rendszerváltási időszak alatt az amerikai vállalatok voltak a legnagyobb befektetők Magyarországon. Így az amerikaiakat „szövetségeseinknek és üzleti partnereinknek” írta le. A Reekers nagykövet mondatára hivatkozva arra is rámutatott, hogy mintegy 200 magyar katona szolgált az iraki háborúban az amerikai oldalon. A jelenlegi kapcsolatokról Ugrósany úr kiemelte a magyar – amerikai Fulbright ösztöndíjprogramot.
Szemerkényi nagykövet ideje nagy részét a mikrofonon használta az orosz – ukrán háborúról. Rámutatott egy figyelemre méltó, közelmúltbeli változásra a Trump adminisztráció retorikájában, attól kezdve, hogy azt állítja, hogy Ukrajna nem tud megnyerni, hogy kijelenti, hogy Trump elnök még Oroszországot is „papír tigrisnek” írja le. Kiemelte a közelmúltbeli fejleményeket is: Moszkva megsértette a NATO -tagok, például Lengyelország és Románia légterének megsértését, míg az ukrán erők „a háborút Oroszországba hozták” az ország olajkivitel -infrastruktúrájának sztrájkolásával, fenyegetve a cash flow -ját. A magyar – amerikai kapcsolatokhoz fordulva Szemerkényi hangsúlyozta annak fontosságát, hogy fenntartsák az erős kapcsolatok „a párton kívüli hovatartozásokon túli kapcsolatok” – nem csak akkor, ha az ideológiai szempontból összehangolt kormányok mindkét országban hatalomra kerülnek, mint jelenleg.
Szapáry nagykövet dicsérte azt a tényt, hogy Trump elnök második alkalommal hivatalba lépése óta hat új amerikai befektetési projektet indítottak Magyarországon. Hozzátette, hogy a külföldi befektetők politikai stabilitást keresnek egy országban, amelyet a hosszú kormányzati Fides párt Magyarországon nyújt. Szemerkényi nagykövet azt mondta azonban, hogy elrendelte, hogy az amerikai befektetők is következetesen jó kapcsolatokat szeretnének magyarországi és mindkét fő párt az Egyesült Államokban, abban az esetben, ha az adminisztráció megváltozik. Arra is rámutatott, hogy Magyarországot érintette az EU és az Egyesült Államok közötti tarifális tárgyalások. Az új amerikai – EU -kereskedelem „nem szabadkereskedelmi megállapodást” nevezte, amely a kvótákra mutatott.
Jókay úr kijelentette, hogy egy nagy véletlen egybeesésben ő is történt a Kossuth téren, 1989 -ben október 23 -i tiltakozáson, amikor Reeker nagykövet beszélt a részvételről. Ezután megosztotta, hogy a Fulbright ösztöndíjprogramja „kulturális nagyköveteket” keres, és „sok okos embert el kellett utasítania”, akik jelentkeztek, de nem voltak hajlandók megosszák kultúrájukat megosztani, ha lehetőséget kaptak arra, hogy a programon keresztül tanuljanak az Egyesült Államokban.
Tamás Magyarics, az Eötvös Loránd egyetem amerikai tanulmányainak professzora és a főszerkesztő Magyar konzervatív A Print magazin és Gladden J Pappin, a Magyar Nemzetközi Ügyek Intézetének elnöke a következő színpadon lépett fel egy újabb panelbeszélgetésre. A John Lukacs Intézet Balags Tínnoks a moderátor szerepében szolgált.
Pappin úr azzal kezdte, hogy kijelentette, hogy az utóbbi években „nagy változások történtek a világügyek természetében”, és a Nyugat nem olyan erős és egyesült, mint a „hidegháború utáni korszakban”. Ennek egyik végrendelete JD Vance amerikai alelnök beszéde volt a müncheni biztonsági konferencián az év elején, amelyben a nyugat -európai nemzeteket bírálta a szólásszabadsággal kapcsolatos aggályok miatt – rámutatott az előadó. Pappin úr dicsérte Donald Trump elnök és Viktor Orbán miniszterelnök közötti szoros politikai kapcsolatot is.
A Magyarics professzor azt mondta a közönségnek, hogy Magyarország már nem az Egyesült Államok legfontosabb katonai szövetségese a közép- és kelet -európai régióban, mint az 1990 -es években. Inkább Lengyelország és Románia vállalta ezt a szerepet. Az Egyesült Államok – Hungarian Counceration azonban a védelemben továbbra is „kiváló” – tette hozzá. A professzor folytatta, hogy még mindig vannak nézeteltérések Budapest és Washington között az orosz – ukrán háborúban, ám az új Trump adminisztrációval újfajta megállapodás van a döntő kérdésről: most egyik ország sem támogatja Ukrajna NATO -hozzáférését. Arra is rámutatott, hogy az orosz olajkivitelnek csak nagyon kis százaléka megy Magyarországra, így az orosz olajból leválasztott Magyarország nem lenne jelentős hatással az orosz gazdaságra.
Pappin úr azt is megosztotta, hogy az amerikai – horganyos kapcsolatok hogyan befolyásolják mindennapi életét: mivel a Biden adminisztráció megszüntette a két ország közötti kettős adózási szerződést, évente négyszer, kétszer, kétszer az Egyesült Államok szülőföldjében kell adót benyújtani. Nyilvánvaló, hogy nagyon szeretné, ha gyors megoldást látna ehhez a kérdéshez.
A Ludovika Egyetemen megvitatott amerikai – horganyos kapcsolatok jelenlegi és jövőjének posztja először magyar konzervatívon jelent meg.
