Az alábbiakban Pap Lázár egyik, magyarul eredetileg ben megjelent cikkének adaptált változata olvasható Magyar Krónika.
A Habsburg trónörökös neve örökké Szarajevóhoz és az I. világháború kitöréséhez kötődik, de mint személyről keveset tudni. Világkörüli utazásainak naplója betekintést nyújt a tragikus főherceg életébe, gondolataiba.
‘A tragikusan meggyilkolt néhai trónörökösünk, Ferenc Ferdinánd főherceg is olyan kiemelkedő képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek egy nagy uralkodó számára nélkülözhetetlenek, mégis sokan aggodalommal tekintették uralkodását. A tömegek, akik nem ismerték őt, féltek tőle. Ausztriában attól tartottak, hogy a magyarokat részesíti előnyben velük szemben; itt azt hittük, hogy családi kapcsolatai átadják helyét a cseh rokonszenvnek, míg a csehek panaszkodtak, hogy nem törődik az ő érdekükkel. A polgári körök úgy vélték, hogy csak a hadsereg érdekeit szolgálja tehetsége, míg a katonai körök úgy találták, hogy nem elég energikus szószólója ügyüknek. Gondolkodtak valódi érzésein, és figyelték lelkének minden titkos kinyilatkoztatását. Vigyázó szemek követték minden mozdulatát, ő pedig ott állt hideg merevségében a milliónyi kíváncsi bámészkodó között, mint egy megfejthetetlen örök rejtély.,’ a hetilap Vasárnapi Ujság 1914-ben írta, röviddel Ferenc Ferdinánd főherceg halála után.
„Franz Ferdinánd közvetlen környezete ellenezte, hogy a trónörökös hivatalos látogatást tegyen Szarajevóban 1914 nyarán”
A trónörökös nem volt különösebben népszerű leendő alattvalói körében, és nagybátyja, Ferenc József sem kedvelte. A körülötte lévők mogorva, visszahúzódó és rendkívül makacs embernek ismerték, kiszámíthatatlan dühkitörései pedig különösen népszerűtlenné tették. Az uralkodó korábban megtagadta, hogy fia, Rudolf beleszóljon az államügyekbe, és Ferenc Ferdinánd esetében sem járt el másként. Válaszul a főherceg létrehozta az árnyékkormányt, hogy felkészüljön az utódlásra. Egy centralizáltabb birodalmat képzelt el, de ennek megvalósítása sértette volna a magyar érdekeket. A monarchia „akadályaival” szemben kiállt a dualista rendszer háromoldalú rendszerré alakítása mellett, és igyekezett gesztusokat tenni a délszlávok felé. Ez azonban nemcsak a magyar elitet irritálta, hanem a szerb nacionalistákat is, akik attól tartottak, hogy a birodalom délszláv lakói nem akarnak elszakadni, és a „Nagy-Szerbia” álma elillan. Nem véletlen tehát, hogy a vezérkar titkosszolgálatának vezetője és Ferenc Ferdinánd közvetlen környezete ellenezte, hogy a trónörökös 1914 nyarán hivatalos látogatást tegyen Szarajevóban. Felesége, Sophie Chotek is megpróbálta lebeszélni férjét az útról, de az nem tántorodott, ahogy a sajtó már beszámolt a híradó eseményről.
A merénylet
Végül beigazolódott, amitől sokan tartottak: az Osztrák–Magyar Birodalom trónörököse merénylet áldozata lett. Bár az első támadást sértetlenül megúszta, a szerb terroristák a második alkalommal sem hibáztak. Először a sofőr el tudott kanyarodni, hogy elkerülje a gránátot, de órákkal később a közelről leadott lövések végül célba értek. A merénylet belement a világtörténelembe, de Ferenc Ferdinánd élete teljesen feledésbe merült.
Kevesen tudják például, hogy a tragikus sorsú főherceg az 1890-es évek elején bejárta a világot. Utazásairól naplót írt, amely még könyv formájában is megjelent, és magyarul is megjelentek belőle részletek a hetilap hasábjain Vasárnapi Ujság.
Kaiserin Erzsébet
1892 és 1893 között Franz Ferdinand körbeutazta a világot az SMS Kaiserin Elisabeth fedélzetén. Járt Indiában, Ausztráliában és Észak-Amerikában, ahol a chicagói világkiállításon is részt vett. Utazásai során kedvenc időtöltésének, a vadászatnak hódolt. A naplónak ezek a részei a legrészletesebbek, és azt mutatják, hogy a szerző szenvedélyes vadász volt.
Afrikában például flamingókat és elefántokat lőtt, Jáva szigetén pedig rögtön megérkezése után krokodilvadászatra indult. Ráadásul ezek az eredetileg nem a nagyközönségnek szánt írások is sokat elárulnak személyiségéről. Olvashatunk arról, mennyire nehezményezi az indiai higiénés viszonyokat, hogyan találja gusztustalannak a hindu nők által viselt orrkarikákat, és hogyan borzad el a Csend Tornyaként ismert temetőtől, ahol keselyűk végzik a sírásók munkáját. Nem mulasztotta el megemlíteni a hinduk rossz szokását sem, hogy azonnal eltemetik vagy elhamvasztják a halottakat anélkül, hogy ellenőrizték volna, hogy a halál valóban bekövetkezett-e.
A legtöbb helyen Ferenc Ferdinándot az uralkodóhoz illő pompával fogadták. „Hidarábád államban, Kelet-India egyik legnagyobb és legnépesebb… és viszonylag független tartományában, a herceg (nizam) keleti pompával fogadta, amely a mesékre emlékeztetett. Ezeregy éjszakaés többek között nagyszerű tigrisvadászatokat szervezett szórakoztatására, Vasárnapi Ujság jelentéseket. Az Agrából Bharipurba tartó vonatút talán nem volt olyan izgalmas, mint egy tigrisvadászat, de minden bizonnyal maradandó benyomást tett a Habsburg főhercegre.
Ferenc Ferdinánd naplója rossz hírével ellentétben egy vidám és kíváncsi embert fest, aki nemcsak kifejezően és szépen írt, hanem humorral és könnyedséggel is.
‘Őszinte együttérzést éreztem a szomszédom, a nizam iránt, mert láttam, milyen borzasztóan keserű sorsnak tűnik, hogy pohárköszöntőt kell mondania. Közvetlenül a leves után kivett a zsebéből egy hosszú papírt, amelyre a beszéde volt írva, és remegő kezében tartva, az egész ebéd alatt tanulmányozta. Én sem nagyon szeretem a koccintás szokását, így a szomszéd szorongása és félelme most kétszer annyira érintett, mert harcostársak voltunk, de neki ez talán még kellemetlenebb volt, mint nekem.– mesélte a főherceg.
„Rossz hírnevével ellentétben Franz Ferdinand naplója egy vidám és kíváncsi ember képét festi le”
A trónörökös nemcsak nyíltan kifejezte undorát a hindu szokásokkal szemben, hanem kemény véleményt is alakított az ausztrál őslakos lakosságról. ‘A parton lévő kunyhók lakói nagy csodálattal nézték hajósaink munkáját (a csónakok kikötését egy mocsaras területen). Ausztrál négerek voltak, akiket először láttunk; nagyon különös emberek borzasztóan csúnya arcvonásokkal, duzzadt, puffadt ajkakkal és nem gyapjas, hanem göndör hajjal. Különben már úgy tűnt, hogy megérintette őket a civilizáció: nem volt kifestve az arcuk, mint a legtöbb törzsi rokonnál szokás; európai ruházatuk is volt, például élénk színű mellények és a legfurcsább kalapok, fekete hegyes sapkák, vasúti sapkák stb. Amint kiértünk a partra, az asszonyok és gyerekek félénken visszavonultak kunyhóikba.– írta.
Az életet a fedélzeten különösen meghittnek és barátságosnak találta. Naplójában kiemelte, hogy esténként a fedélzeten összegyűltek a tisztek, hogy beszélgetjenek, és érdekes történeteket meséljenek el korábbi útjaikról. A tengeren töltött napok, az összezártság és a kölcsönös függés közelebb hozta egymáshoz a legénységet és az utasokat. Szerencsésnek tartotta magát, hogy egy ilyen kör tagja lehet, úgy érezte, hogy befogadták egy nagy családba, amelynek örömeit és bánatait megoszthatja.
Megfontolás
305 napos útjuk során a legénység 13 729 tengeri mérföldet tett meg. A főherceg számtalan trófeával és több mint tízezer néprajzi, kézműves és természetrajzi tárgyból álló gyűjteménnyel tért haza. Ez utóbbit saját múzeumában állította ki. Azt hitte, hogy nemcsak uralkodója, hanem nevelője is lesz népének, többek között ezért is dokumentálta ilyen részletesen utazásait.
„Ez volt az utolsó esélye, hogy új szerepének terhei nélkül lássa a világot”
De miért indult útjára? Egyes feltételezések szerint betegsége miatt döntött az „utazás” mellett, míg mások úgy vélik, hogy idegi és pszichológiai jóléte motiválta. Ez azért furcsa, mert az édesanyjától örökölt tuberkulózis, amelynek tünetei már korán jelentkeztek, csak 1894 áprilisában kezdett súlyosbodni. Az érintett édesapjával 1892-ben folytatott levelezésében sem említett betegséget, és fia állapotáról sem érdeklődött. Összességében tehát nem valószínű, hogy egészsége miatt indult világot látni.
Sokkal racionálisabb magyarázat a következő: mivel Rudolf trónörökös meghalt, édesapja pedig már idős volt, ő következett a trónra kerülő sorban, így ez volt az utolsó lehetősége, hogy új szerepköréből fakadó terhek nélkül lásson világot.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
The post Amikor Franz Ferdinand világot járt appeared first on Magyar Konzervatív.
