A múlt hétvégét Budapesten töltöttem – anélkül, hogy kimentem volna a kanapémból. Megnéztem az első évadot FBI: NemzetköziDick Wolf legújabb spin-offja, és a legelső képkockáktól újra itthon voltam. A Lánchíd csillogott az alkonyatban, a sárga 2-es villamos zörgött a Duna mentén a kivilágított Parlament mellett, a Széchenyi fürdőről pedig pontosan úgy kanyarodott le a pára, mint a ropogós téli reggeleken. Minden apró, tökéletes részlet mintha képeslap csúszott volna be az ajtóm alá – mert az a város valóban otthon volt 2021-től 2024-ig, az én parányi lakásom a belváros egyik oldalán a folyó és a másik oldalon a hosszú Váci utcai sétány közé szorított.
Aztán beindult a Dick Wolf formula. És kiderült, hogy Budapest nem csak egy gyönyörű környezet, hanem egy sorozat gonosz.
Most már eleget láttam a krimiből, hogy megismerjem a képletét: a 42 perces sablont, amely mindig csattanással kezdődik – szó szerint –, majd ugyanazokon a megbízható ütemeken halad keresztül. Cold open egy látványos kriminél, állítsa össze a csapatot, eligazítás, lábmunka, akció, fordulat az epizód közepén, bürokratikus akadály, végső eltávolítás, csendes jelenet. Szinte nulla a sorozatgyártás, így az epizódok bármilyen sorrendben, örökre adásba kerülhetnek. Precíziós tervezéssel a szindikációhoz, és most a végtelen streamelési kattintásokhoz: nagy tét, hősies lezárás, éppen elég személyes dráma az ügynökök humanizálásához, és az erkölcsi kétértelműség legkönnyebb porlasztása. Kiszámítható, megnyugtató, megállíthatatlan.
Wolf mindig is azzal kérkedett, hogy a történetei „lekerültek a címlapokról”, ezért azt hittem, biztos kezekben vagyok. Ehelyett néztem Budapestet, ahogy csendesen átváltoztatják a nyavalyás krimi díszleteket. A város szépsége még mindig látható, az biztos – de Magyarország magát Európa korrupt, zűrzavaros hátsó udvaraként tünteti fel: hajlott hivatalnokok, orosz ügynökök minden sarkon, oligarchák, emberkereskedők és szélsőjobboldali milíciák rohannak.
Eközben az Európát jelenleg sújtó valódi nemzetközi bûnügyek – a késelések, a csoportos nemi erőszakok és a szervezett migránsbûnözés hulláma, amely Kölntõl Malmõn át Párizsig lepte el a városokat – teljesen háttérbe szorul. Ezek a történetek politikailag túl radioaktívak, túlságosan ellentétesek egy 42 perces amerikai procedúrához. Így a műsor inkább kelet felé mutat, átad a Fly Teamnek egy gonosztevőt, akit szépen le tud tartóztatni, és érintetlenül hagyja a kontinens legsürgetőbb bűneit, miközben kényelmesen hazudik a közönségnek.
Vegyük csak egy példaként az 1. évad 8. epizódját, „A nép hangja”. Egy kitalált szélsőjobboldali csoport, a „Magyarország a Magyarokért” gyárakat bombáz, hogy harcoljon a „munkalopó globalizáció” ellen. Egy radikalizálódott professzor szó szerint idézi Orbán miniszterelnököt. Egy elbocsátott dolgozó telepíti a készüléket. Tiszta találmány. Az ott eltöltött három év alatt soha nem hallottam robbanást, soha nem láttam erőszakossá válni fáklyás felvonulást – mert Magyarországon a modern korban szinte nem jegyeztek fel migránsokkal kapcsolatos bűncselekményeket, nem jegyeztek fel jelentősebb gyűlölet-bűncselekményt és nulla terrortámadást. Budapest 1,8 millió lakosával továbbra is Európa egyik legbiztonságosabb fővárosa – biztonságosabb, mint Párizs, London, Berlin, Brüsszel, Marseille vagy Stockholm. Ha szélsőségesek működnek ott, akkor feltűnően alkalmatlanok.
„(Magyarország) biztonságos, megdöbbentően szép, és olcsó a filmezés… Ami még fontosabb, könnyű gazember.”
Miért érdemes Magyarországot választani? Egyszerű. Biztonságos, megdöbbentően szép, és olcsón filmezhető – olcsóbb, mint a 19. századi látképű Párizs. Ennél is fontosabb, hogy könnyű gazember. Évek óta a nyugati média és a brüsszeli elit kudarcos, félig tekintélyelvű holtágnak festette le az országot. FBI: Nemzetközi nem kérdőjelezi meg ezt a karikatúrát; beváltja, hamis robbanásokat ad hozzá a drámaisághoz.
Eközben a valódi címlapok – amelyek egyenesen az Europol-jelentésekből, a nemzeti rendőrségi statisztikákból és a bírósági jegyzőkönyvekből származnak – soha nem kerülnek az ügy táblájára. Európa legsürgetőbb nemzetközi bűncselekményei az elmúlt öt évben túlnyomórészt a nyugat-európai tömeges migrációhoz kötődő szexuális erőszak és terrorizmus mintáihoz kapcsolódnak. Az igazi „címlapokról kiszakadt” történetek gyakorlatilag önmagukat írják. A műsor egyszerűen nem hajlandó elmondani nekik.
Kezdje Svédországgal. Malmö lakosságának csaknem fele külföldi születésű – a bevándorlók által sűrűn lakott „no-go zóna” negyedek, mint például Rosengård, a csoportos lövöldözések és a gránáttámadások szinonimájává váltak. Az etnikai klánok háborús övezetté változtatták a várost; csak 2025 januárjában több mint 30 robbanás rázta meg Stockholmot. Ulf Kristersson miniszterelnök elismerte, hogy a kormány „elvesztette az irányítást”.
Az Egyesült Királyságban az ápoló bandák – többnyire pakisztáni muszlim férfiak, akik sebezhető fehér lányokra zsákmányolnak – évek, sőt akár évtizedek óta tartó nemzeti leplezés után már a címlapokon szerepelnek. 2024-ben további 11 embert ítéltek el Rotherhamben. 2025 októberében hét férfi Rochdale-ben összesen 174 évet kapott két tinédzser megerőszakolásáért. Egy országos vizsgálat több mint 800 régi ügyet nyitott újra, miután egy elmarasztaló audit megerősítette a mintát.
A hivatalos rendőrségi adatok szerint Franciaországban – a sikeres multikulturalizmus plakátgyermekében – 2021 és 2023 között a párizsi utcai nemi erőszakok 77 százalékát külföldi állampolgárok követték el. Az idős nők, akik vitathatatlanul a legsebezhetőbb demográfiai csoport, gyakran szexuális zaklatás célpontjaivá váltak, túlnyomórészt észak-afrikai bevándorlók kezében. Eközben egy Lancet-tanulmány kimutatta, hogy a menedékkérő nőknek 18-szor nagyobb a nemi erőszak kockázata, miután Európába érkeztek – és legyünk őszinték, az elkövetők neve nem Jacques vagy Pierre.
Németországot – Európa gazdasági hatalmát és de facto vezetőjét – aligha kímélték. Frankfurtban 2024-ben minden egyes súlyos szexuális zaklatást külföldi állampolgár követett el. Minden. Egyetlen. Egy. Országszerte a menedékkérők – akik a lakosság alig 4 százalékát teszik ki – követik el az ország erőszakos bűncselekményeinek csaknem 20 százalékát. Külföldi állampolgárok teszik ki az összes gyanúsított több mint 41 százalékát és a csoportos nemi erőszakkal gyanúsítottak közel felét, és évente csaknem két csoportos nemi erőszak történik évente. A minta összetéveszthetetlen.
És ez csak a szexuális bűncselekmények. Gondoljunk csak a terrorista típusú bombázásokra, amelyek ugyanezeket a nyugat-európai gócpontokat súrolják. Egyedül Svédország több mint 300 detonációt élt át 2023 eleje óta. Tavaly januárban naponta csaknem egyet rögzítettek, amelyek többsége a migránsok által vezetett bandák közt vívott gyepháborúkhoz köthető, amelyek tagjai megpróbálták kizsarolni a kormányt. Ennek ellenére a hatóságok és a média éveket töltött a bevándorlók kapcsolatainak halk pedálozásával, miközben a magas rangú tisztviselők nyíltan beismerték, hogy vonakodnak „őszinték lenni azzal kapcsolatban, ami történik” – még akkor is, ha a robbantások lerombolják az ország egykor békés imázsát.
Franciaország nem volt immunis a migránsterrorizmussal szemben. Csak 2023-ban számos dzsihadista tömeges áldozati összeesküvést hiúsítottak meg, és 2023-ban 78 terrorista letartóztatást hajtottak végre. Mindazonáltal ezeket a fenyegetéseket rutinszerűen elszigetelt incidensekként fogalmazzák meg, nem pedig a bevándorlási integráció teljes kudarcának tüneteit.
A csatorna egészében ugyanaz a minta játszódik le, hasonlóan szomorú eredménnyel. Az elmúlt két évben az Egyesült Királyságban folyamatosan dobperegtek az iszlamista terrortervek és támadások – kések, autós döngölési tervek, metró kések és meghiúsított robbantások –, amelyek aránytalanul összefüggenek a közelmúltbeli migránsokkal és menedékkérőkkel, akik kishajókon érkeztek a dzsihadista fellegváraiból. Ezek az esetek felemésztik az MI5 munkaterhének 75 százalékát, az élő nyomozások többségét, és a brit terrorbörtön közel kétharmadát töltik be, még akkor is, ha az Europol azt ünnepli, hogy 2024-ben az egész kontinenst 58 incidensre csökkentették, és a gumicsónakok évente több mint 36 000 illegális belépés után szállnak le. Az eredmény? A politikai osztály a „bandák szétveréséről” motyog, és a közvélemény ismét azt mondják, rasszista, hogy észreveszi.
Ezzel szemben Magyarország – egy ország, amelyről a nyugati sajtó azt akarja hinni, hogy meghátrál a demokráciától, diktátor uralja, és szinte fasizmuson billeg. A valóságban a migránsokkal kapcsolatos bûnözés gyakorlatilag nem létezik, a terrorbombázások száma a modern korban pontosan nulla, a szélsõjobboldali milícia zavargásai vagy heves utcai felvonulások pedig egyszerûen nem történnek. Magyarország ezt a nyugalmat úgy érte el, hogy 2015-ben határfalat emelt, elutasította a tömeges bevándorlást, és fenntartotta Európa legszigorúbb beutazási politikáit. Az eredmény? Egy nemzet csendben suttog mind a migránsok szexuális zaklatása, mind a terrorizmus frontján. Mégis hallani a nyugati médiát, Magyarország nem a realitást, hanem a rasszista félelemkeltést tartja az oldalán.
És ez visszavezet bennünket FBI: Nemzetközi. A sorozatfőnökök azt akarják, hogy vájd ki a hazug szemed, és inkább higgy egy jól megkopott trópusban: az igazi veszély ma keleten és Budapesten rejlik. A műsor az embercsempész-gyűrűket szolgálja ki, ahol a migránsok csak áldozatok, nem elkövetők. Rajzfilmszerű szélsőjobb kultuszokat talál ki. Négy évad alatt pontosan nulla epizód emelte ki a radikalizálódott bevándorlókat, a no-go zónákat vagy a 2015-ös migránsválságot, amely Nyugat-Európa jelenlegi bűnözési és terrorhullámát váltotta ki.
„A műsor félrevezet az elkövetés bűneivel és mulasztás. Migránsok szexuális és terrorbűnözését veti be egy olyan országban, ahol valójában nincs ilyen.
Másképpen fogalmazva: a műsor a bűnökön keresztül vezet félre és mulasztás. Bevándorlók szex- és terrorbűnözését veti be egy olyan országban, ahol valójában nincs ilyen. Ezután figyelmen kívül hagyja azokat a helyeket, ahol ezek történnek – Franciaország, Németország, Belgium, az Egyesült Királyság, Svédország és mások –, mert kik az elkövetők. És a kóros, térdreméltó Magyarország-gyűlöletük miatt. Nem asszimilált migránsok? Figyelmen kívül hagyva vagy védett. Kitalált magyar szélsőségesek? Igazságtalanul démonizált.
A liberális kritikusok természetesen lesütötték a szemüket az értékelésemre. Régóta vádolják Wolf műsorait azzal, hogy rendpártiak, sőt csendesen konzervatívak, különösen az ébredési időszak csúcspontján. Farkas mindvégig továbbra is ragaszkodik a semlegességhez a történetmesélés során. Mégis azzal FBI: Nemzetközia minta egészen más történetet mesél el: kitalált fenyegetések, amelyek káoszt festenek, ahol a valódi élet nyugodt, és szinte teljes csend, ahol a veszélyek valójában tombolnak. A mulasztás és az elkövetés bűnei.
Értem – egy bizonyos pontig. A CBS megtekintéseket, kattintásokat és hirdetési dollárokat kerget. A műsor fikció, tiszta szórakozás. Európa migránsbűnözési hullámának valódi története soha nem szállna el olyan közönség elé, amelyről évtizedek óta azt mondják, hogy Nyugat-Európa multikulturalizmusa diadalmas siker, és Kelet-Közép-Európa nemzetállami modellje – különösen Magyarországé – a veszélyes kudarc. Sokkal biztonságosabb tehát kitalálni a „Magyarország a magyaroknak” rajzfilmet, a neonácikat, azt a fajta gazembert, akire egy oklahomavárosi bombázó rábólint, mint megérinteni a több évtizedes sikertelen, bal-liberális, nyitott határok dogmáinak élő vezetékét és annak nagyon is valós ragadozóit.
Az igazság, ahogy mondják, mindig furcsább – és sokkal lenyűgözőbb –, mint a fikció. Ha a CBS rábízta volna a közönségét, hogy megoldja.
Szerencsére a hálózat költségvetési megszorításokra hivatkozva idén négy évad után levágta a műsort. Ez azt jelenti, hogy megmenekülünk minden további bűntől, legyen az elkövetés vagy mulasztás, amikor Európa legsürgetőbb nemzetközi bűneiről van szó.
A kár megtörtént. A legtöbb néző gondolkodás nélkül lenyeli a karikatúrát, „Magyarország = korrupt káosz” beírja Európa mentális térképére, és soha nem veszi észre, hogy szórakoztatónak öltözött, csendes propagandával etették. A szép Budapest nem érdemelte meg a maszatolást. A közönség pedig nem érdemelte meg a hazugságot.
The post Amikor a krimidrámák hazudnak: Budapest, Magyarország és Kelet-Európa mítosza appeared first on Magyar Konzervatív.
